Egy strand előtörténete
A mocsaras Rákos-patak mentén két tó is volt, az egyiket Zsivora Györgyről nevezték el Zsivora-tónak. Ő volt az az alacsony sorból indult, roppant népszerűvé vált ügyvéd-mecénás, aki a területet birtokba vette a 19. század közepén, majd virágzó és népszerű pihenőhellyé tette, többek között azzal, hogy művészeket csábított a birtokra. Közben egyre nagyobb szeleteket parcelláztatott fel a területből, hogy mások is építkezhessenek itt, nyaralókat, mi mást, és a környék még inkább felfusson. Zsivora elgondolása pedig bevált, egyre többen vettek földet a környéken, és már olyan is akadt köztük, aki komolyabb fantáziát látott a területben.
Emmerling Adolf volt a hazai pirotechnika egyik fontos alakja, megteremtője, akinek gyárában tűzijátékot és fáklyát, valamint lampiont és zászlót gyártottak. A jól menő vállalkozó a Rákos-patak menti tavakban fantáziát látva elhatározta, hogy az egyikből strandot fejleszt. Építtetett egy óriási betonteknőt, és abba vezettette át a vizet, megkapva így egy
hatalmas, 7000 négyzetméteres, homokos parttal bíró, vízzel teli medencét.
Mellette felhúztak még 200 kabint és öltözőt, a belépőt, valamint a fürdőszett (úszóruha, fürdőlepedő és törülköző) és a kabinbérlés díját a lehető legalacsonyabb áron tartották, és már indulhatott is a strandbiznisz. A Kristály fürdő 1916 nyarán megnyitott.
Gyors sikerek és botrányok
A Kristály megnyitása gyors sikertörténet volt, amiben elsősorban az játszott közre, hogy a régi, hagyományos fürdők (Széchenyi, Rudas, Gellért, Lukács és Rác) árai magasak voltak, sokak számára megfizethetetlenek. A Kristály viszont bárki számára megfizethető volt. Bőven volt mibe belekötni, és az újságok szívesen le is hozták a vendégek panaszait, ám ez egyáltalán nem rémítette el a közönséget, melynek száma évről évre egyre nagyobb lett. A kritikák elsősorban arról szóltak, hogy a víz nem tiszta, hanem zavaros, merthogy a medence alját homok borította, ami állandóan felkavarodott. Bár kabinból, öltözőből bőven volt, az infrastruktúra mégsem volt kiépítettnek mondható. Sokáig például csak egyetlen zuhany volt, és büfé sem volt.
Az 1944-ig létezett Kristály fennállása alatt kétszer volt árvíz a területen, a medréből kilépett Duna pedig nemcsak a strandot öntötte el és az épületeit rongálta meg, hanem a környék lakóházaiban is károkat okozott. Mind a két alkalommal voltak olyanok, akik erőteljes hangon bírálták a strandot mint az árvíz legfőbb okozóját. Az egyik legfontosabb – egyébként jogos – érvük az volt a bírálóknak, hogy amikor a strandot építették, közben meggyengítették a gátat, ami így nem tudja ellátni a feladatát. Bár a problémát orvosolták, a strand népszerűségét ez sem tudta kikezdeni.
Mint ahogy az sem tett keresztbe a Kristálynak, hogy a biztonság sem volt éppen stabilnak mondható, az őrizetlenül hagyott személyes tárgyak nem mindig maradtak ott, ahol a tulajdonosuk hagyta azokat fürdőzés előtt. Az az eset még az újságokba is bekerült, amikor három lovas rendőr pénztárcáit lopta el valaki. De gondot okozott az is, hogy egyre több lett a környéken a betörés, amit szintén a strandhoz kötöttek. Aztán ott volt a folyamatos hangzavar, a csendrendelet sorozatos megszegése is. Többször sor került lakossági bejelentésre, panaszra amiatt, hogy kora reggeltől későig üvöltött a zene meg a rádió a Kristály területén, a zsibongó tömegről nem is beszélve. Ám az erkölcstelenség netovábbját mégsem ez jelentette.
Az erkölcstelenség strandja
A botrányokat elsősorban a szaftosabb ügyek jelentették, ha a Kristályról volt szó. Már a nyitáskor előszeretettel jártak ide bájaikat szívesen mutogató színésznő- és modellaspiránsok, akik körül pedig szerződéseket lobogtató ügynökök legyeskedtek. Ez a gyerekekkel a strandra látogató családosok és az erkölcsösebb polgárok számára maga volt a szemérmetlenség. Miután az I. világháború lezárult, és a frontról hazatértek a kiéhezett katonák, a helyzet még rosszabbra fordult e téren.
Az exkatonák ugyanis a strandra jártak csajozni, és egyre több lett a vendégek között a könnyű erkölcsű hölgy is, akik pedig kisebb ajándékokért cserébe elég sok mindenre kaphatók voltak.
A legnagyobb erkölcscsőszök egészen addig merészkedtek, hogy a hatóságok közbelépését, nagyobb ellenőrzést követeltek, merthogy a züllött életmód, a meztelenség kikerülhetetlenné vált a strandon, ami megengedhetetlen. De hogy történt-e nyílt színi üzekedés, meztelenkedés, arra sosem volt bizonyíték.
Hasonló volt a helyzet, amikor tűz pusztított a strandon. Egy kabinban felejtett égő cigaretta miatt leégett pár öltöző, a pletykák pedig szinte világégést és óriási botrányt vizionáltak: eszerint rengeteg nő maradt ruha nélkül, és szégyenszemre alsóneműben, fürdőruhában kellett hazagyalogolniuk. A valóságban ugyanakkor a tűz kevésbé pusztított, a férfirészlegen tört ki és mindössze pár embert érintett.
Az 1920-as évek közepétől a strandot időnként felújították, bővítették – a csúcsidőszakban 2500 férőhelyes volt –, újabb és újabb szolgáltatások kerültek a repertoárba. Előbb lett a strandnak saját büféje, majd étterme és cukrászdája, egyidőben vízikabaré-előadásokat is tartottak a Kristályban. Megjelentek sportolók is, evezősök és vízipólósok. A belépő ára ennek következtében egyre emelkedett, és a legszegényebbek egy idő után már nem ide jártak strandolni. A strand népszerűségét azonban semmi nem tudta kikezdeni. Ami végül betette a kaput és a megszűnéséhez vezetett, az Budapest ostroma volt. Ennek során olyan károkat szenvedett a Kristály, hogy senkinek eszébe nem jutott újranyitni a háború után. Ma már nyomát sem találjuk.
Források:
(Borítókép: Vízkelety László – Fortepan)
Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!
Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
