Ha csak felsoroljuk mindazokat, vagy akár csak egy részüket, akikkel Libik Györgynek az élete 75 éve alatt hosszabb-rövidebb időre közös dolga akadt, már az különösen izgalmassá teszi a személyét: Szent-Györgyi Albert, Raoul Wallenberg, Péter Gábor, Nagy Imre, Major Tamás, Kéthly Anna. Medgyesi Konstantin történész tavaly nyáron megjelent könyvében, melynek Egy 20. századi fenegyerek – Libik György, az embermentő a címe, ennél sokkal több név szerepel, és mindegyikről részletesen le is van írva, mi dolga akadt a kötet címszereplőjével, Libik Györggyel. Mindig volt a kapcsolódás mögött egy nemes cél, egy jó ügy, amit Libik szeretett volna megoldani, és általában meg is oldott. Áldott jó lélek volt? Biztos nem volt hibátlan ő sem, ahogy senki, de hogy erős volt benne az igazságérzet és a gyengék védelme iránti fogékonyság, az biztos. Mindehhez vakmerőség és megingathatatlan, konok bátorság is párosult.
Két véglet között félúton
Libik György szülei úgy viszonyultak egymáshoz, mint a tűz a vízhez. Apja jómódú székely református családból származott. Nagyhangú és nagytermészetű ember volt, aki szeretett mulatni, Libik tőle örökölte a vagányságot és a vakmerőséget. Ezzel szemben anyja egy felvidéki zsidó polgárcsalád sarja volt, csendes, visszafogott és nyugodt, épp az apa ellentéte. Idősebb Libik azonban első látásra beleszeretett a gyönyörű lányba, ami viszonzásra is talált, így a különös páros frigyre lépett egymással. A kis György a csendes anyjától a megfontoltságot és az igaz ügyek, a gyengék és az elesettek melletti kiállást örökölte. A kisfiú hatéves volt, amikor Budapestre költöztek.
Amikor a kis György megszületett, szülei már akkor jómódban éltek, köszönhetően annak, hogy a Libik-vonal eleve tehetős volt, ráadásul az idősebb Libik ügyesen vállalkozott, jól menő autóalkatrész-kereskedése volt. A család a fővároson belül Budára költözött, a Városmajor mellé, ami aztán a tinédzser Libik György életének fontos helyszíne lett: ő lett az egyik városmajori gyerekbanda feje. Ezt a pozíciót és státuszt egy legendás esetnek köszönhette, aminek azonnal híre ment, miután megtörtént. 14 éves lehetett, amikor az egyik nap a Városmajoron keresztül bicajozott haza, és három idősebb fiú az útját állta, egyfelől azért, hogy elnáspángolják, másfelől pedig azért, hogy elvegyék a kerékpárját.
Csakhogy rossz emberrel húztak UJjat.
A bicaj maradt ifjabb Libiknél, a támadók pedig menekülőre fogták, amikor úgy érezték, nem bírnak a kissráccal. Egy ilyen hőstett után még jó, hogy bandavezér lett Libik Györgyből.
Libik nem volt az a tipikus bandavezér. Bár megvolt a maguk területe, amit védtek, de csak úgy, passzióból, balhéból nem keveredtek verekedésbe, sőt semmilyen más összetűzésbe a többi bandával. Ez persze nem jelentette azt, hogy amikor harcra került a sor, akkor Libik elfutott volna, épp ellenkezőleg, mindig kész volt megküzdeni. De ő mindig csak védekezett, és ha támadott, akkor pedig mindig valami gyenge, elesett, elnyomott érdekében, és akkor sem az agresszív hajlama, hanem az erős igazságérzete hajtotta. Az apai vér (a küzdőszellem, a bátorság) és az anyai vér (igazságérzet és egy másik fajta bátorság) szerencsésen keveredett benne.
Első felesége és egy életen át tartó szerelme Szent-Györgyi Albert lánya, Nelli volt. A külföldön jó nevelést kapott, több nyelven beszélő, olvasott és visszafogott fiatal lánynak Magyarország maga volt az ugar, az ott élők pedig az ugarlakók, még akkor is, ha tanultak voltak és jó állásuk volt. Lenézte a magyarokat, akik csak magázva merték megszólítani a gyönyörű és finom hölgyet. Mintha egy hollywoodi díva járt volna köztük. Libik Györgyöt mindez nem érdekelte. A rámenős, nagydumás, jó eszű és nem utolsósorban jóképű fiú kitartó és célratörő udvarlással szép lassan meghódította a lányt, az ellentétek, akárcsak Libik szülei esetében, itt is vonzották egymást.
Mindig a gyengék pártján
Libik, a Városmajor fiúbandáinak egyik vezéreként, a társaival együtt akár léphetett volna a bűnözői karrier útjára is, mire a húszas éveik közelébe érkeztek. De nem így lett. Libik ekkoriban talált rá egy új sportélményre, a síelésre, amibe, a száguldás miatt elsősorban, azonnal beleszeretett – a szintén nagy síelő Szent-Györgyivel és a lányával is egy sítúrán ismerkedett össze. Egykori bandatagjaival innentől kezdve síelni jártak, amiben Libik annyira tehetséges volt, hogy bár későn kezdett bele a sportba, de hamar a legjobbak közé került: a 30-as évek végétől kezdőden a 40-es évek legvégéig az élvonalba tartozott, és a háborút követően is a sísport fontos alakja maradt, például
a II. világháború után a téli olimpiÁN RÉSZT VETT magyar csapat kapitányi pozícióját is betöltötte.
A másik sportszerelme a motorozás volt, szintén a sebesség miatt. Bár ebben a sportágban is versenyzett, de a motort leginkább másra használta: az embermentésre és az ellenállásra. Libik liberális szemléletű, inkább az angolszászokhoz húzó, a hatalommal szemben mindig a gyengék mellett kiálló ember volt, aki sosem hallgatta el a véleményét, hanem hangosan, röviden és jól érthetően kifejezte. Ezt látta meg benne Szent-Györgyi, aki akkor már – a 40-es évek első felében járunk – aktív külső támogatója volt az ellenállási mozgalomnak. Libik pedig készen állt beállni az ellenállók közé. Szent-Györgyi bemutatta a későbbi nagy hatalmú színházigazgatónak, Major Tamásnak, aki akkor még csak egy színművész volt a többi között. Ő vitte be az ellenállási mozgalomba Libiket, aki így bekerült a különféle akciókat végrehajtók közé.
Fontos és idetartozó életrajzi adat az is, hogy még évekkel korábban, egy svájci síversenyen Libik – aki egyébként nagyon magabiztosan és tudatosan építette egész élete során a kapcsolati hálóját – megismerkedett egy svéd sportolóval, akivel baráti viszonyba kerültek. Ez a férfi pár évvel később már Budapesten szolgált mint hazája diplomatája, ő volt Per Anger, akinek követségi titkára egy bizonyos Raoul Wallenberg volt. Libik komoly segítséget nyújtott az ellenállók mellett a zsidómentő Wallenbergnek is. Motorkerékpárjával járta a várost: vitt és hozott üzeneteket és csomagokat, ellenállókat akcióba menet és akció után, a hatóságok által üldözöttekkel és zsidó emberekkel száguldott valamelyik rejtekhelyre, amelyek közül nem egyet ő maga talált, sőt maga is bújtatott.
Libikre mindig lehetett számítani, ő azonban nem mindig számíthatott a sorsra. Nem mindenki viszonozta számára azt a sok jót, amit tett. Libik híres volt arról, hogy soha nem is kért semmit a segítségért cserébe, még a sorstól sem. Miközben rengeteg embert, jórészt vadidegeneket mentett meg, az anyjai nagyanyját nem tudta kihozni a kecskeméti gettóból, és anyját sem tudta életben tartani: a nő annyira kilátástalannak ítélte meg a helyzetet, hogy mélyen magába zuhant.
Libik édesanyja 1944 tavaszán öngyilkosságot követett el.
Libik a háború után, köszönhetően a jó kapcsolatainak és mérnökvégzettségének, jó állásokba került, ám közben sem hagyott fel azzal, hogy minden helyzetben mentse, aki menthető. Az egyre inkább balra tolódó és egyre elnyomóbb hatalmat azonban nem látta még veszélyesnek. Bár nem volt kommunista, ám ő az országért akart tenni, amit csak úgy tudott elképzelni, ha marad. Így amikor apósa, Szent-Györgyi Albert és a lánya, Nelli, Libik felesége elhagyták a az országot, nem tartott velük. Ő és Nelli elváltak egymástól. De segítette őket külföldre távozni, mint ahogy segített mindenki másnak is, aki szorult helyzetben volt és ezt akarta. Aztán, ahogy az lenni szokott, fokozatosan, de ő is kiábrandult az új és egyre fojtogatóbb légkört teremtő hatalomból.
Libik sosem rejtette véka alá a véleményét, akkor sem, ha az a felháborodás volt, és gyakran az mentette meg az ilyen helyzetekben, hogy olyanok álltak a hatalom oldalán, akik az életüket a háború alatt épp Libiknek köszönhették, épp ő bújtatta őket. Ennek volt köszönhető az is, hogy forgalmas helyen megállásra kényszerítette a legsúlyosabb rákosista évek egyik verőfényes napján az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) rettegett első embere, Péter Gábor autókonvoját.
Ezért mást a helyszínen, gondolkodás nélkül agyonlőttek volna.
Történt, hogy Libik két ifjú kollégája, két mérnök is vádlott lett a Rajk-perben, noha semmi közük nem volt az egészhez. Libik minden szálat, amit csak a kezében tartott, megmozgatott a védelmük érdekében, de hiába. Végül Péter Gáborhoz fordult, akinek a háború alatt megmentette az életét, és aki számára Libik azon kevés emberek egyike volt, akit becsült azon túl is, hogy hálás volt neki. A Szilágyi Erzsébet fasoron haladt az ÁVH-vezér fekete kocsikból álló konvoja, amit Libik úgy kényszerített megállásra, hogy motorjával megelőzte őket, eléjük vágott és megállt előttük. Péter Gábor kiszállt az autójából, meghallgatta Libik szónoklatát – és a két mérnök megúszta.
Új élet, új kezdet
Mint oly sok ember, Libik is az 1956-os forradalomban látta az utolsó esélyt, és amikor azt leverték, ő is elhagyta az országot. Meg sem állt Svédországig. Ekkorra már újranősült, sőt két gyereke is született. (Szent-Györgyi Nelli is újra férjhez ment, és neki is lettek gyerekei.) De még a forradalomnál maradva: amikor kitört, akkor Libik már viszonylag jól ismerte Nagy Imrét, így logikus volt, hogy mellé áll. Vagyis a vesztes oldalra. Sosem gondolta volna, hogy egyszer így kell döntenie, hogy el kell hagynia a szülőföldjét, ha életben szeretne maradni. Összepakolta a családját, hogy egy új országban új életet kezdjenek.
Pikáns részlet az életének a forradalom ideje alatti időszakából, ami arról árulkodik, hogy egyfelől alapvetően nem volt az erőszak híve, másfelől pedig nem ejtették a fejére, hanem jól vágott az esze és naiv sem volt, hogy azt is hajlandó volt bújtatni, akivel nem állt ugyanazon az oldalon. A forradalom kitörésekor például hozzá fordult segítségért a legnagyobb rákosista propagandalap, a Szabad Nép szerkesztőbizottságának elnöke, Horváth Márton. Kérte, hogy bújtassa el, különben meglincseli a tömeg. Libik pedig ráállt a dologra, de cserébe ezúttal kért is valamit: jegyzetek alapján Horváthtal íratta meg Nagy Imre semlegességi nyilatkozatát, amivel jeleztük a világ felé, hogy kilépünk a Varsói Szerződésből, az ország pedig semleges pozíciót képvisel.
Libik Svédországban is megtalálta a számítását. Kutatómérnökként dolgozott, tagja lett a Svéd Mérnökök Szövetségének, és egyik alapítója volt a Svéd Feltalálói Díjnak. Közben Magyarországról sem mondott le, sokat ügyködött a svéd–magyar gazdasági kapcsolatok fellendítésén. Közben a politikai szerepvállalásról sem mondott le, az emigrációban Kéthly Anna köréhez tartozott. Hazatérni a rendszerváltáskor tudott csak. Bár előtte párszor próbálkoztak már nála, hogy térjen haza, de olyan feltételek mentén kellett volna ezt megtennie, amiket nem tudott teljesíteni. Például hogy minden esetben csendben marad, ha valami olyasmit tapasztal, ami nem tetszik neki.
Libik 1989-ben egy megváltozott Magyarországra tért haza. Továbbra is a svéd–magyar kapcsolat erősítésén dolgozott, miközben a hazai politikai életből is kivette a részét. Egy újabb pikáns adalék ebből az időszakból: az ÁVH fejét, Péter Gábort sosem kérték számon, elfelejtett kisnyugdíjasként élte az életét a szocialista évtizedek alatt, elzárkózva mindentől és mindenkitől. Sem újságíróval, sem történésszel, sem politológussal nem állt szóba. Egy esetben viszont kivételt tett: amikor Libik György visszatelepült Magyarországra, Péter Gábor vele hajlandó volt találkozni. Bár nagyon más malomban őröltek mind ideológiailag, mind morálisan, az ÁVH volt vezére mélyen tisztelte Libiket, becsülte mint embert.
Végül térjünk vissza Szent-Györgyi Albertre és lányára, akik, miután Libik is külföldre távozott, ismét kapcsolatba kerültek a férfival. A tudós egészen a haláláig mint jó barátot kapta vissza Libiket. Állítólag senkivel nem tudott olyan jókat diskurálni a világ dolgairól, mint vele, mert Libik volt az egyetlen ember a környezetében, aki mint jó beszélgetőpartnerhez közelített hozzá, nem pedig mint tudóshoz. És akkor még ott volt Nelli, az egykori feleség. Mikor ők ketten újra találkoztak egymással, mind Libik, mind a Szent-Györgyi lány házassága megromlott. Ismét egymásra találtak, mintha közben el sem telt volna az idő. Bár máshol éltek a világban, kisebb-nagyobb időszakokra bontva minden évben együtt töltöttek nagyjából két hónapnyi időt. Mert valójában sosem bírtak elszakadni egymástól. Ez a furcsa érzelmi idill 1969-ig tartott: Nelli ebben az évben rákbetegség következtében elhunyt. Libik 26 évvel élte túl élete nagy szerelmét: 75 éves korában hunyt el Budapesten 1995-ben.
Források:
- Medgyesi Konstantin: Egy 20. századi fenegyerek – Libik György, az embermentő, Jaffa Kiadó, 2025
- Hihetetlen történelem podcast – Libik György, az embermentő fenegyerek
(Borítókép: Kovács Márton Ernő – Fortepan)
