Új városnak új név dukál
A főváros történetének egyértelműen legfontosabb dátuma a születésének napja: 1873. november 17. Idén tölti be a 153.-at, és ennyi éve létezik természetesen a neve is. Bár az egyesülés ötlete már évtizedekkel korábban felmerült, és így az a vita is elindult ezzel párhuzamosan, hogy mi legyen a jövőbeni új főváros elnevezése. A reformkor időszakára a nemzeti öntudat már egészen erőssé vált, így joggal jelent meg az igény, hogy legyen az országnak új fővárosa, ami Pest és Buda egyesülésével jöhetne létre. Hogy Óbuda is csatlakozzon ehhez a folyamathoz, az csak később, 1848-ban, a szabadságharc idején fogalmazódott meg, majd két évvel később az addigi kisvárost egyszerűen hozzácsatolták Budához. Ez volt a kevés rendelkezések egyike, amit a Habsburg-hatalom megtartott a szabadságharc intézkedései közül.
Amikor már nagyjából konszenzus volt arról, hogy Pestet meg Budát (és Óbudát) egyesíteni kellene, és már csak az volt a kérdés, hogy mikor, jött Széchenyi István – ki más? –, és 1831-ben, a Világ című művében az alábbiakat vetette papírra annak kapcsán, hogy az így megszülető új fővárosnak mi legyen a neve:
Fővárostok nevét Budapestre kellene változtatni, melly kevés év, sőt hónap mulva olly megszokottan ′s könnyen hangzanék mint Bukarest, ′s igy két város egyesülne, melly most nem legjobb szemmel nézi egymást. Milyen haszon áradna ebből az egyesülésből, milyen virágzó fővárosa lenne Magyarországnak rövid idő múlva! Kivált, ha az országgyűlés is nem Pozsonyban, nem a határszéleken, s olyan távul Erdélytől, hanem az Ország szívében lenne megtartva... Egy fővárosnak kellene ezeknek lenni, nem kettőnek; egy és nem megoszló, ellentmondó szívnek.
Buda vs. Pest
Széchenyi fölvetése, ahogy mondani szokás, termékeny táptalajra hullott: innentől kezdve – bár ekkor még bő 40 évre vagyunk az egyesüléstől – egyre többen kezdték el használni írásban és élőszóban is a Budapest vagy Buda-Pest elnevezést az addig megszokott Pest-Buda helyett. Például Arany János a Toldiban is a Budapest alakot használja. Ugyanakkor a pestiek jelentős része ekkor még nem támogatta ezt a névvariánst, több okból sem. Először is Pest nagyobb volt. Aztán aki hozzánk érkezett, biztosan Pesten szállt meg, nem pedig Budán, és az ideje nagy részét is inkább itt töltötte. Merthogy Pesten volt szinte minden:
a gazdaság, a politika, a kultúra, meg úgy általában az élet minden területének Pest volt a központja.
Egyedül azt lehetett felhozni Buda mellett, hogy ott állt a vár, ahol a magyar királyok egy része egykor székelt. Persze ebbe a ténybe bele is lehetett kötni: a középkorban változó volt, hogy melyik uralkodó épp melyik települést tartotta a központjának, merthogy nem Buda volt az egyetlen királyi székhely. Ott volt még Székesfehérvár, Esztergom, Visegrád, a török időkben pedig Pozsony.
Pest és Buda mindig is rivalizált egymással, és általában az előbbi volt az erősebb kutya. A pesti kicsit lenézte, lesajnálta a budait, és határozott véleménye volt arról, hogy ha a két város egyesül, azzal a visszamaradott Buda jár jobban, mert a fejlett Pest felemeli maga mellé. Közben pedig Buda egy kicsit visszahúzza a vetélytárs Pestet. Nem véletlenül volt a korai összevont névben (Pest-Buda) is jó darabig Pest az első helyen, majd utána Buda. Ez volt ugyanis az erősorrend. Ami azonban 1831 után évtizedről évtizedre egyre inkább felborult, legalábbis ami az új főváros elnevezését illeti. Az külön érdekesség, hogy
a manapság bosszantó Bukarest–Budapest névösszetévesztést is Széchenyinek köszönhetjük,
hisz a Budapestet azért is javasolta, mert rímel a román főváros nevére, és így hamarabb lesz megjegyezhető. Lehet, hogy volt ebben valami, de arra viszont nem számított a legnagyobb magyar, hogy ezzel megszületik egy új félreértés is.
Győzzön a józan ész!
Amikor 1873-ban egyesült egymással a három település, már nem volt vita tárgya, hogy mi legyen a neve: eldöntött volt, hogy az új főváros elnevezése Budapest lesz. Ennek pedig több észszerű magyarázata is volt. Az egyik szerint ha a térképre nézünk, Buda az első. A tekintet eleve balról jobbra halad, mint amikor olvasunk, és ez egy térkép esetén sincs másképp: előbb Budát látjuk, majd Pestet, így logikus, hogy Budapestet mondunk. De a magyar nyelv szempontjából is ez volt a kényelmes és elfogadható változat: könnyebb kimondani azt, hogy Budapest, mert nincs mássalhangzó-torlódás, mint Pest-Buda esetében.
Ha mindez nem lenne elég, a több nyelven beszélő Széchenyinek volt más oka is arra, hogy ellenálljon a Pest név elsőbbségének. Szláv nyelven a pest szó barlangot, kemencét jelentett, ez kevésbé zavarta, ám németül pestist, mely szót ráadásul az angol is ismerte. A Budával viszont semmi gond volt ezzel szemben: egy szép, ősi magyar név volt. Érthetők tehát Széchenyi ellenérzései, aki a Budapest név mellett egyéb névvariációkat is adott – például Bájkert, Dunagyöngye, Etelvár, Hunvár és a legnagyobb magyar által leginkább kedvelt meg támogatott Honderű –, de végül a két korábbi nevet eggyé formáló, és Budát előre helyező változat lett a nyertes. Amit ma is ismerünk, használunk és szeretünk – a várossal együtt.
(Borítókép: Polyák Attila – We Love Budapest)
Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!
Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
