Budapest története nemcsak az impozáns építészetéről és a gazdag kulturális örökségről szól.
A főváros területe mindig is kereskedelmi csomópont volt
– ahol pedig adók, állami szigorítások és tilalmak léteznek, ott elkerülhetetlenül megjelenik az árnyékgazdaság is. Minden évszázadnak megvolt a maga hiánycikke és az a társadalmi rétege, amely hajlandó volt a törvény peremén egyensúlyozni a túlélésért vagy a gyors meggazdagodásért. A módszerek és a helyszínek ugyan folyamatosan átalakultak, a tiltott dolgok adásvétele azonban változatlan maradt.
A Monarchia korának kettős arca: csillogás és sártenger
Az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés után a magyar főváros elképesztő tempóban fejlődött. 1873-ban, sokéves erre irányuló törekvést követően egyesült Pest, Buda, Óbuda és a Margitsziget. Budapest ettől kezdve pedig Európa egyik leggyorsabban fejlődő városává vált, lakosainak száma a századfordulóra közel egymillió fő volt.
Az elképesztő ütemben urbanizálódó városban jelentős társadalmi különbségek éleződtek ki.
Míg a belső kerületekben elegáns paloták, színházak és kövezett sugárutak épültek, a város peremvidékét (amely térben nem volt azonos a mai Budapest külső kerületeivel) időnként kaotikus viszonyok jellemezték. A külvárosi, sárban úszó, sokszor alapvető infrastruktúra és közvilágítás nélküli munkásnegyedek tökéletes menedéket nyújtottak a törvény elől rejtőzködőknek. Ebben az átmeneti, szabályozatlan közegben virágzott fel igazán a városi feketepiac, ahol a Duna-parti kikötőkbe érkező adózatlan árukat a hatóságok szeme elől elrejtve, a zugkocsmák homályában adták tovább.
Újlipótváros árnyékos oldala és Andrássy állítólagos kalandja
Talán sokan nem gondolnák, de napjainkban a polgári életmódról és nívós gasztronómiai–kulturális életéről híres Újlipótváros területe a 19. század közepén még külvárosi, sötét és veszélyes területnek számított.
Mielőtt a Vígszínház 1896-ban megnyitotta volna kapuit, a Szent István körúttól északra fűrésztelepek, gőzmalmok és fatelepek sorakoztak a Duna partján.
A folyón érkező fa- és gabonaszállítmányok körül virágzott a kikötői csempészet, az illetéktelenül átrakodott portékák feketekereskedelme és a zugmérés.
A Vígszínház mai épületének helyén állt egy hírhedt mulató, az „Újvilág”. A műintézményt előkelő vendégek is látogatták, de ők a környék rossz híre miatt álarcban érkeztek. A városi legenda szerint egyszer maga Andrássy Gyula is idelátogatott, pechjére azonban felismerték. A mulató vonzerejét nem a kevéssé tehetséges külföldi énekesnők, hanem sokkal inkább a meztelen táncosnők és örömlányok adták.
A nagyvárosi bűnözés és a feketekereskedelem nem merült ki az árucsempészetben;
a z illegális szolgáltatások, leginkább a prostitúció szintén óriási piacot jelentettek a fővárosban. A 19. század végén és a 20. század elején a városvezetés megpróbálta szigorú keretek közé szorítani és orvosi felügyelethez kötni a tevékenységet, ám a legális „türelmi házak” rendszere mellett hatalmasra duzzadt a feketegazdaság ezen ága is. A regisztrálatlan „örömlányok” a külvárosi kocsmák hátsó szobáiban, mosókonyhákban és rejtett bérlakásokban működtek. Ez a titkos éjszakai világ összefonódott az alvilággal, a zsebtolvajok és az orgazdák tevékenységével.
A Teleki tér és a „Tangó” sötét világa
A józsefvárosi Teleki tér megkerülhetetlen, amikor a múlt század feketekereskedelméről beszélünk. A terület eredetileg lócsiszárok, szekeresek és állatkereskedők hangos, sáros piacául szolgált, majd az ócskapiacot költöztették át ide a 19. század végén. Eredetileg a szegényebb népréteg adta-vette itt a használt tárgyakat, majd hamarosan lopott áruk cseréltek gazdát és a prostitúció is virágzott.
A piacot az ezerkilencszázhúszas évektől „Tangóként” emlegették, amely elnevezés eredetéről több legenda is kering. Az egyik magyarázat szerint, mivel a 20-as, 30-as években a tangó volt a legnépszerűbb tánc, a helyi árusok a tölcséres gramofonokon játszották le a tangózenét, hogy magukhoz csalogassák a vevőket. A másik két értelmezés szerint
a vásárlók szűk sorok közötti ingázó mozgása és a gyors kezű tolvajok táncszerű mozdulatai emlékeztettek a tangózásra.
A „Tangót” 1950-ben elköltöztették innen az Ecseri, majd a Nagykőrösi útra. De a hely szelleme a mai napig átélhető Bereményi Géza kultikus, Eldorádó című filmjének segítségével, amely az író gyerekkorának világát, az 1945 és 1956 közötti időszakot öleli fel.
A Kádár-korszak új világa: belvárosi kapualjak, valutázók és színházi jegyüzérek
A 20. század második felében, a kommunizmus alatt a feketepiac termékkínálata átalakult. A kereslet és kínálat a vágyott nyugati státuszszimbólumok felé terelődött. A diplomata-útlevéllel utazók, kamionosok és művészek valóságos vagyonokat kerestek azon, hogy a becsempészett márkás farmernadrágokat, svájci órákat és nyugati kozmetikumokat a pesti orgazdáknak adták tovább.
A feketekereskedelem ekkor már a Nagykörutat is meghódította. A Szent István körúton és a Váci utca környéki kapualjakban megjelentek a valutázók. Ők azok a dörzsölt figurák voltak, akik suttogva, a kabátjuk alól kínálták a nyugatnémet márkát vagy a dollárt a járókelőknek, profi módon kijátszva a szigorú állami devizaszabályozást. Közben a Vígszínház és a Nagykörút mozijai előtt virágzott a jegyfeketepiac is: a telt házas előadásokra szinte lehetetlen volt belépőt kapni az üzérek közbeiktatása nélkül.
A sikátorokból és kapualjakból a kijelzőkre: a 21. század digitális csempészei
Ma már nem a sötét kapualjakban vagy sáros piacokon suttogó idegenek kínálják az illegális portékát, hanem egy teljesen legálisnak tűnő webshopon keresztül is megvásárolhatjuk azokat.
A csempészet és feketekereskedelem nem tűnt el, csupán a kor technológiai követelményeihez igazodott:
a baljós fizimuskájú üzéreket felváltották az okostelefonok, a zajos ócskapiacokat pedig az illegális weboldalak. Ennek a modern feketepiacnak az egyik leglátványosabb példája a mai fiatalkorúak körében viharos gyorsasággal terjedő ízesített e-cigaretták, azaz vape-ek piaca. Talán sokan nincsenek is tisztában vele, de ezek forgalmazása Magyarországon illegális. A folyamatos hatósági ellenőrzés és rajtaütés ellenére az online „zsibvásár” és illegális kereskedelem egyre nagyobb méreteket ölt. Külföldi szerverekről, sok esetben teljesen hamis impresszummal üzemeltetett webshopok garmadája kínálja ezeket a termékeket. A megrendelt vape-eket pedig már nem egy gyanús alak adja át az éjszaka leple alatt egy sarkon, hanem a mit sem sejtő csomagküldő futárszolgálat viszi ki egyenesen a megrendelő otthonába, mintha csak egy könyvet vásároltunk volna.
Azonban ezek az itthon illegálisan forgalmazott ízesített vape-ek különösen veszélyesek lehetnek az egészségre, mivel jellemzően ismeretlen a származási helyük és ellenőrizetlen a tartalmuk. Fontos tudatosítani, hogy a dohányzás minden formája káros, ezért a legjobb, ha nem szokunk rá egyik verziójára sem, illetve ha dohányzunk, akkor minél előbb szokjunk le róla.
Az eszközök, az áruk és a díszletek folyamatosan változtak az elmúlt évszázadokban, de a tiltott gyümölcs iránti vonzalom és az erre épülő feketekereskedelem belső logikája ugyanaz maradt. Budapest árnyékgazdasága nem tűnt el a semmiben; csupán átalakult, láthatatlanabbá és sokkal könnyebben hozzáférhetővé vált.
A cikk társadalmi felvilágosítás céljából létrejött, reklámcélokat nem szolgáló tájékoztatás, megrendelője a Philip Morris Magyarország Kft.
