A török kort rendszerint Buda elfoglalása és felszabadítása közé helyezi a magyar történetírás. Aki Budát uralta, stratégiai és szimbolikus értelemben is kulcspozíciót birtokolt Magyarországon. A kerek évfordulón Buda újra keresztény kézre kerüléséről emlékezünk meg.

Budavár visszavétele a törököktől éppen 340 éve, 1686. szeptember 2-án történt. Az esemény hírét az akkori keresztény világ kitörő örömmel fogadta és ünnepelte a győzelmet, viszont a nemzeti emlékezetből és dicsőként emlegetett csatáink sorából kicsit talán kihullott a sikeres ostrom története, ezért megpróbáljuk feleleveníteni azt. 

A nagypolitika alakulása is megteremtette az ostrom feltételeit

A törökök Mohács után is bevonultak egy rövid időre Budára, ám tartósan csak 1541-ben foglalták el a stratégiailag jelentős erődítményt. Innentől kezdve nemcsak biztosítani tudták az addig megszerzett területeiket, hanem megnyílt a lehetőség, hogy észak és nyugat felé terjeszkedjenek. A Vár visszafoglalására több gyenge kísérlet volt, a tizenöt éves háború (1591–1606) alatt is szóba került, hogy az oszmánokat kiűzzék Budáról, de a török uralom 145 évig tulajdonképpen megingathatatlan volt a mai magyar főváros területén. Végül a 17. század második felében teremtődtek meg a lehetőségei ennek a katonai műveletnek. A történelemkönyvek leginkább azt emlegetik, hogy 1683-ban a törökök jelentős kudarcot szenvedtek Bécs ostrománál, illetve XI. Ince pápa bábáskodása mellett létrejött egy oszmánellenes európai szövetség, a Szent Liga. 

De egyéb nagypolitikai történések is ideálissá tették a feltételeket. Nyugat-Európa történelmének egyik alakítója a Habsburg–francia ellentét volt. Ebben az időszakban a magyar koronát is viselő uralkodócsalád spanyol ága és a franciák között békésebb periódus köszöntött be, ami lehetőséget adott arra, hogy a Habsburgok a törökökre koncentráljanak. A haditechnika fejlődése szintén inkább az európai seregeknek kedvezett, mintsem a törököknek. Jelentős különbség volt a fegyelem, például visszavonulás esetén az akkori nyugati seregek már rendezetten hátráltak meg, míg az oszmán katonák fejvesztve menekültek. Mindezek mellett Esztergom és Érsekújvár is felszabadult a török uralom alól, vagyis Buda ostromakor nem kellett attól tartani, hogy elvágják a hajón érkező utánpótlást.

Az ostromlók négyszeres túlerőben lehettek

Az ostrom 1686 júniusában indult, valódi összeurópai összefogásban.

Lotaringiai Károly herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezette az európai hadakat, akik között franciák, spanyolok, angolok, bajorok, svábok, brandenburgiak és szászok is képviseltették magukat. De természetesen jelen voltak a magyar végvári vitézek is, hajdúk és kuruc katonák. Thököly Imrét, aki török támogatással tovább mélyítette a három részre szakadt Magyarország megosztottságát, sok embere hagyta el 1686 júniusában, hogy csatlakozzon a Budát felszabadító seregekhez. 

Az ostromlók létszámát nagyon nehéz megmondani. Dr. Domokos György történész arra hívja fel a figyelmet, hogy bár fennmaradtak zsoldlisták és ezredkimutatások, ezek inkább arról szólnak, hogy hány ember lett volna az adott egységben, ha az adott egységet teljes létszámúra fel tudták volna tölteni. A szakértő 45 ezerre taksálja az ostromlók létszámát, de hangsúlyozza, hogy ez erősen becsült adat. A várban lévő oszmánok létszámát még ennél is nehezebb megmondani, hiszen velük kapcsolatban nem maradtak fenn hasonló források, csak olyanokra hagyatkozhatunk, hogy például egy Várból kiszökött parasztember hány főre becsülte őket. A legvalószínűbb mégis az, hogy tízezren lehettek. Az ekkor hetvenéves Abdurrahmán pasa, a krétai háborúk veteránja vezette őket. 

Csak kétszersültből 400 ezret szállítottak Buda alá

A török kor végvári harcait ábrázoló historikus festményeken rendszerint a várfalakon kivont karddal álló, bátran az ellenség szemébe néző hősöket látunk, pedig ezeknek a hadi cselekményeknek a lebonyolítását jórészt az infrastruktúra megszervezése tette ki. Az ostromló gyalogság hétköznapjainak nagy része – legalábbis kezdetben – lapátolással telt. Buda vára körül földmunkák kezdődtek, egy árokrendszert alakítottak ki az erődítmény körül. Egyrészt elő kellett készíteni a terepet arra, hogy az ellenség ne tudjon kitörni, másrészt az árkokban megbújó támadók rejtve maradhattak a falakról rájuk szegeződő fegyverek elől.

Gondoskodni kellett a hadsereg ellátásáról is.

Az ostrom kezdetére zabból 3500 tonnát, kétszersültből 400 ezer darabot, kanócból 210 tonnát, robbanólövedékből 37 ezer darabot vittek a helyszínre – hogy csak pár kiragadott példát említsünk a szállítmányok hosszú listájából. Mindezt korabeli technológiával, vízi és szárazföldi úton. A leírások szerint 500 hajó és több ezer szekér vett részt a műveletben. A harcolóknak enniük is kellett, egy közkatona napi adagja egy kiló kenyér, fél kiló hús és fél liter sör volt, a magasabb rendfokozattal bíróknak ennél több járt. Ezt a hatalmas mennyiséget napi rendszerességgel kellett eljuttatni Buda alá.

A keresztény hadak a Margit-szigeten rendezték be A raktáraikat, illetve itt állítottak fel egy tábori kórházat is.

Szári Szulejmán felmentő serege nem tudta megfordítani a hadiszerencsét

Pest védhetetlen település volt a korban, maguk a törökök ürítették ki, elhajtották az itt legeltetett marhákat, lerombolták a Dunát átszelő hajóhidakat. Felszerelkeztek lőszerrel, élelemmel és itallal fészkelték be magukat a várba. Abdurrahmán eleve elzárkózott attól, hogy tárgyaljon a keresztény féllel. Az oszmánok jó ideje készültek az ostromra, a megelőző húsz évben folyamatosan erősítették. 1686-ban már egy hármas várfal vette körül Budát, az első kettő között egy húsz méter széles várárok húzódott, vagyis teljesen más képet mutatott, mint napjainkban.

Maga aZ ostrom június 18-án indult, az elején a szerencse a támadóknak kedvezett.

Kitartó ágyúzással ledöntötték az egyik bástyát, illetve egy lőportorony is a levegőbe repült (itt vélhetőleg baleset történt). Abdurrahman és emberei kitartottak, amire volt egy jó okuk: abban bíztak, hogy Szári Szulejmán nagyvezír felmentő seregei hamarosan megérkeznek. A közelgő felmentő hadakról a keresztények is értesültek, így Lotaringiai Károly már július 27-én rohamra küldte a katonákat a Vár ellen, mivel nem akart kétfrontos ütközetet, de ekkor a védők még sikeresen visszaverték őket. Szári Szulejmán serege végül megérkezett Buda visszafoglalása előtt, de a keresztények augusztus 14-én megfutamították őket, a sereg egészen Székesfehérvárig vonult vissza. Ezek után időnként betörtek az ostromlók állásaiba, de érdemben nem tudtak beleavatkozni a harcok menetébe, gyakorlatilag tehetetlenül nézték végig a védők vereségét. 

Szeptember második napján indult a végső roham

A felmentő sereg bizonyos szempontból előnyt is jelentett az ostromlóknak. A végső roham szeptember 2-án kezdődött. A keresztény hadak úgy álltak fel, mintha „kifelé”, Szári Szulejmán hadai ellen indulnának, csak az utolsó pillanatban fordultak Buda falai felé. A csel bevált, a védőket készületlenül érte a roham. Valahol a mai Anjou-bástya közelében a keresztény seregek betörtek a Várba, és egy óra múlva már a Szentháromság téren folytak harcok. Idővel az összes kaput betörték, és a felszabadító seregek elözönlötték Budát.

A krónikák Petneházy Dávid magyar vitéz nevét is feljegyezték, aki a vár fokáról ledobta a lófarkas lobogót.

Abdurrahmán pasa karddal a kezében halt meg, sírjele az Anjou-bástyán ma is látható, bár valószínűleg beljebb, a mai Hess András téren esett el.

Vérengzések, fosztogatások és Te Deum

Az ostrom után MEGKEZDŐDTEK a fosztogatások és a mészárlások.

Ezek elsősorban a zsidó lakosságot érintették, hiszen ők – az Oszmán Birodalomban tapasztalt vallási tolerancia miatt – a törököket segítették. A vérengzéseknek csak Lotaringiai Károly és Miksa Emánuel erélyes fellépése vetett véget. A győztesek hálaadó Te Deumot tartottak, az olasz hadmérnök, Marsigli gróf pedig kimentette a romok alól Mátyás király több corvináját. Johann Dietz brandenburgi orvos részt vett az ostromban, leírása szerint a környező falvak teljesen elnéptelenedtek, az emberek barlangokban húzódtak meg, gyökereken és döglött állatok húsán éltek. A budai lakosok előtt még nehezebb feladat állt, mint az ostromban részt vett katonák előtt:

HELYRE kellett állítaniUK városuk működését és egykori presztízsét.

A harcok viszont nem a mai főváros térségében értek véget, a Habsburgok vezette keresztény hadak Nagyharsánynál és Zentánál arattak győzelmet az oszmánok felett, majd a karlócai békével (1699) véget ért a török kor Magyarországon. Csak a Temesköz maradt oszmán kézen még egy rövid ideig. 

Források:

(Borítókép: Deutsches Historisches Museum Berlin - Wikimedia Commons)

Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!

Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.

Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!

hirdetés

Címkék