Gőzölgő gyógyír a hideg napokra – Ezek a kedvenc budapesti levesezőink

A 2012 nyarán nyílt Bors GasztroBár egykor igazi kuriózumnak számított a városban, de a poharas levesezés budapesti meghonosítása után, napjainkban is az egyik legvagányabb helynek számít karakteres és bevállalós ízei, közvetlen stílusa miatt. Legutóbb a New Orleans-i sütőtökkrémlevessel varázsoltak el minket, ami baconnel, jalapeñóval és tortillachipsszel volt „tálalva”. Számunkra örök kedvenc.

A dietetikus végzettségű Király Éva szuper alaplevei – és az ízesített változatokat saját készítésű fűszerpasztáival belőlük frissen vegyített mixei – a Lövőház utca mellett már a pesti Nagymező utcában, a Hokedli szomszédságában is elérhetőek. Az alaplé nem húsleves, az állat kevésbé elegáns részeiből készül, de élettanilag igencsak ajánlott, és külön fűszerezés nélkül, önmagában is nagyon finom. Elkészítése időigényes, a konyhában pedig napi szinten szükség lehet rá. Hogyan is kezdődnek sokszor nagymamáink receptjei? Végy egy liter alaplét!

Varga László Sárospatakról költözött a fővárosba, gyógyíthatatlan levesrajongóként korábban telente főzte magának a hatalmas adag húslevest, amit csak a teraszon tudott hűteni. Ezt megelégelve tavaly elhatározta, hogy a terézvárosiakkal is megosztja szenvedélyének tárgyát, amit már profi körülmények között készítve, betétdíjas befőttesüvegben is el tudunk vinni magunkkal, a helyben fogyasztás ugyanis nem lehetséges. A Húsleves és Társainak – a valóban gazdag ízvilágú ételei mellett – hatalmas erénye, hogy jól érezhetően szerelemprojekt, itt tényleg szívből főznek.

Mi már 2015-ben is tudtuk, hol találtok közérthető, őszinte, házias konyhát a Blaha Lujza tér vonzáskörzetében. A most kóstolt libanyaklevest jól érezhetően legalább 24 órán keresztül főzték, a maceszgombóc mellett pedig gluténmentes alternatíva is rendelkezésre állt. Az amúgy nem forró, túrórudiból készült levesük is bőven megér egy misét, ahogy a többi ételük is. Remek ár-érték arány, kedves, barátságos környezet, szuper ízek. Erősen ajánlott!

Nem tudjuk, ki hogy van vele, de mifelénk a húsleves főétel kategória. Telt, laktató, karakteres. A ramen is ilyen, amit sokan a japánok pho levesének gondolnak, de ilyen alapon hívhatnánk tokiói Újházinak is, bár ehhez az egészhez a kínaiaknak lenne egy-két szavuk. A lényegen azonban ez semmit nem változtat. A Ramenka bitang jó ázsiai leveseket kínál, a Bors GasztroBárral pont szemben, néhány éve pedig már menet közben is szürcsölhetjük őket. Kár lenne kihagyni! 

A nagymamastílusú főzelék- és levesbár hét éve nyílt a Nagymező utcában. Apró beltér, házias ízek, naponta változó menü, vegetáriánus ajánlatok (a lestyános zöldségraguleves különösen finom volt!) inkább kézben elvitelre, sőt ebben a hideg időben főleg elvitelre. Amennyiben a környéken van sétálnivalónk, mindenképp ugorjunk be egy jólesően forró, kellően telt poharas levesre, hogy feltöltődve, felmelegedve és vidámabban folytathassuk utunkat.

Ha bárki azt gondolta volna, hogy a listából kihagyjuk Huszár Krisztián szerelemgyerekét, a Frankel Leó utcai Vietnámigulyás.hu-t, akkor óriásit tévedett! Az ázsiai, baszk és magyar konyha egyedi és felismerhető fúzióját megteremtő séfnek már a zónás időktől hatalmas rajongói vagyunk. Az általa készített névadó leves egyre jobb, Krisztián egyedi és utánozhatatlan fogásait nem lehet megunni, kihagyni pedig vétek.