Az újpesti Pozsonyi utca felemelkedése
Először is tisztázzuk, mielőtt valaki rossz helyen keresgélne a városban: az újpesti Pozsonyi utca nem keverendő össze a szomszédos XIII. kerület emblematikus Pozsonyi útjával. Még akkor se tegyünk így, ha egyébként ezek nem kanyarognak messze egymástól, és az újlipótvárosi út mentén is találni lakótelepet. A Pozsonyi utcai lakótelepet Újpest-városkapu és Újpest-központ metrómegállók között találjuk. Mára már beolvadt az óriási, több egységből összeálló Újpesti lakótelepbe, annak szerves része, de amikor 1969 és 1972 között megépült, akkor még önálló lakótelepnek számított.
Újpestet 1950-ben csatolták Budapesthez, amikor a területén álló munkásnegyedeket elkezdték fejleszteni. Az itt állt alacsony és nagyrészt nyomorúságos házak legtöbbjét elbontották, és ugyanígy jártak az itteni temetők és sírkertek is. Ezekből összesen 87 volt, melyek közül 75-öt felszámoltak, köztük 1964-ben a magdolnavárosi temetőt is, ahova 1921 óta már nem is temetkeztek. Ám beépíteni csak az évtized végén kezdték. A helyén épült fel a Pozsonyi utcai lakótelep 1969 és 1972 között.
A Pozsonyi utcai lakótelep házait a dán Larsen–Nielsen cég technológiája alapján építették meg, összesen 17 ezer lakást alakítottak ki a paneltömbben, amelyekbe aztán 36 ezer ember költözött be. Ez számított akkoriban nemcsak Budapest, hanem egész Magyarország legnagyobb, legnépesebb és legmodernebb lakótelepének. Megnőtt a környék ázsiója. Amire már csak azért is szükség volt, mert korábban ez egy nagyon rossz hírű környéknek számított (pláne éjszaka), mindenféle kétes alakokkal, világítás nélkül. Csakhogy már az építkezés során problémák adódtak, méghozzá
nehezen megmagyarázható, paranormális jellegű anomáliák.
Különös esetek
Már az hátborzongatóvá tette a teljes építkezést, hogy annak idején a temetőt trehány módon számolták fel, így már az alapozástól kezdődően folyamatosan kerültek elő emberi csontvázak és koponyák a föld alól. Aztán bosszantó és váratlan meghibásodások és balesetek is nehezítették a munkát, ami mintha el lett volna átkozva. Ezután már nem kellett sokáig várni arra, hogy az építőmunkások és az éjjeliőrök, majd a több hullámban beköltöző lakók szellemeket, homályos emberi alakokat, nyomasztó árnyakat kezdjenek el látni.
Az egyik legbizarrabb eset során az egyik, beköltözésre már alkalmas tízemeletes ház öt szintjét áztatta el a víz, ami az egyik lakás egy nyitva hagyott csapjából ömlött, majd – miután helyrehozták a keletkezett károkat – tűz ütött ki, ami ugyanabból a lakásból terjedt szét, ahonnan korábban a víz folyt. Egy másik különös esetnél az egyik ház legfelső szintjét azért nem tudták átadni a lakóknak, mert ismeretlen eredetű zajok és zörejek hallatszottak, fények villogtak és elviselhetetlen bűz terjengett.
Az emeletet végül egy vasráccsal lezárták, a liftből pedig kiszerelték a 10-es gombot.
A panaszok és a hátborzongató kísértethistóriák száma nem csökkent azt követően sem, hogy a lakótelep teljesen elkészült. Hivatalos magyarázat viszont mindig érkezett: hivatkoztak áramingadozásra, rosszul beszerelt csövekre. Ám ahányszor csak utánamentek az állítólagos meghibásodásnak, vagy nem találtak végül semmit, vagy ha javítottak is valamit, a jelenségek nem múltak el. Állítólag egyik este egy pánikba esett család menekült ki a házból pizsamában, olyan hajmeresztő dolgot láttak és tapasztaltak a lakásukban.
Valóság vagy annak elferdítése?
Mivel a hátborzongató események nem szűntek meg, és nem történt javulás, feltűnően sokan kezdték el árulni a lakásukat. Akkor persze már városszerte ismerte a sztorit szinte mindenki, megszületett a lakótelep kétes legendája mellett a ragadványneve is: Szellemtelep. Senki nem költözött volna oda szívesen, így nehezen lehetett eladni a lakásokat. Ugyanakkor volt a paranormális tapasztalatokat szerzők mellett egy másik csoport is a lakótelepen élők között. Ők voltak a szkeptikusok, akik soha semmilyen rémisztő eseménnyel nem találkoztak, és a hisztériát sem értették, ezért minden kísértethistóriát a túl élénk fantázia számlájára írtak.
Ha a mából nézünk vissza az akkori eseményekre, azt kell mondanunk, hogy utóbbi csoportnak lett igaza. Bár állítólag a mai napig előszeretettel keresik fel a lakótelepet és kóborolnak a környékén a paranormális jelenségek kutatói, ám bizonyítékot még senkinek sem sikerült felmutatnia. Emellett a jelenségek is alábbhagytak, legalábbis ma már mindenki inkább a régi sztorikat meséli és nem friss tapasztalásokról számol be. Vagyis lehet, hogy a Szellemtelepnek inkább kétes eredetű paranormális mendemondája van, nem pedig komolyan vehető és kutatni való, valóban rejtélyes története.
Források:
(Borítókép: FŐFOTÓ – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
