A Beck család első gasztronómiai projektje a Padron volt – igazi szerelemgyerek, viszont egyikük sem tervezett több egységet, mindenki visszatért a saját hivatásához a Padron mellett.
Amikor viszont jött a lehetőség, hogy Budapest egyik legszebb belső udvarában, az Építészpincében nyithatnak egy helyet, nem haboztak: ahogy Beck Marci alapító mondja, azt a helyet nem lehetett kihagyni, úgyhogy belevágtak az Arquitecto Pitpitbe.
Mivel az eredeti szakmáikat továbbra sem akarták feladni, ide már segítség is jött Farkas Gábor személyében, a Pitpiten pedig látszik, hogy az eggyel fiatalabb generáció csinálja – nemcsak az étlap unortodoxabb a hagyományos fogásokra fókuszáló Padronénál, az italokat sem hagyták háttérben, az újhullámos vermut például a Padronban volt először, és Marciéknak nagy szerepük van abban, hogy az idei nyár már elképzelhetetlen az erősített bor nélkül.
Aztán úgy hozta az élet, hogy lett egy harmadik helyük is – a pár hete már soft openingben is elég népszerű Monokini Kantin a Varsányi Irén utcában. Marci és Gábor szerint ha a Pitpitet a lokáció szülte, akkor a Monokinit egyértelműen a séf: Garai Ádám. Garai a fiatal séfgenerációnak a tagja, aki Takács Lajos alatt kezdett az Olimpiában, utazott és stázsolt eleget külföldön ahhoz, hogy biztos kézzel nyúljon a különböző országok hagyományos vagy épp kortárs fogásaihoz. Az Olimpia után Ádám dolgozott Ausztriában, Koppenhágában és három évet Japánban, ahol a távol-keleti ország konyhájának egyik legismertebb fogását, a rament is behatóan tanulmányozta, a házi készítésű tésztától kezdve az arányokon át a különböző feltétekig.
Ádám, miután hazatért Japánból, egy évig volt a Laurelben, majd beállt a Pitpitbe – transzparens volt, és szólt, hogy 1,5-2 évre tervez. Azt is lehetett tudni, hogy nála is a saját étterem a cél, így aztán Marciék és Gáborék – a Gen Z-hez korban kicsit közelebb álló Kránicz Botonddal együtt – elkezdtek keresni egy helyet, aminek a konyháját Ádám vezetheti.
Az nem volt kérdés, hogy Ádám a japán vonalat szeretné, Marciék viszont a tapast, ám ebből nem lett semmi feszkó. Egyrészt azért, mert szépen felosztják a napszakokat a két konyha között, másrészt azért, mert a kortárs spanyol tapasbárok tele vannak ázsiai, főleg japán inspirációval. Marci szerint a két konyha közös osztója a sertéshús és a tengeri alapanyagok iránti rajongás, a kistányéros fogások és a vendég szentségének megkérdőjelezhetetlensége – Spanyolországban (akárcsak Japánban) az, aki másra főz, aki másokat etet, tiszteletre méltó tagja a közösségnek.
Spanyolország pedig jelenleg tele van olyan bisztrókkal és tapasbárokkal, ahol japán alapanyagokból készülnek spanyol fogások, de Marci szerint már egy lepukkant cádizi helyen is simán belefuthatunk egy helyi halból készült tatakiba.
Ebédidőben két ramennel – húsossal és vegával – indítanak, de nemsokára lesz egy-két snack is az étlapon. Az ebédet kisebb szieszta követi, este pedig a neológ tapasoké a főszerep. Az alap természetesen spanyol, de alapanyagban, inspirációban ott van Japán, sőt egész Ázsia, illetve egy kis Amerika is. Aznap, amikor ott jártunk, egy pálpusztaiból készült baszk sajttorta is volt az étlapon, szóval a magyar konyha is bekacsint az ablakon.
Az egyik signature-fogás a cheerros, a churros sós változata manchego sajtból, füstölt paprikás aiolival, van padlizsántart, fermentált karalábé, sajtos curry ramen, hogy este is belekóstolhassunk az ebédbe, steak misóval, de kacsakrokett is fokhagymás szilvaszósszal. A fogások legtöbbje spanyol alapú és fúziós valamilyen formában, de vannak egyértelműen japán falatkák is.
A Monokiniben egyébként nemcsak az étel, de az ital is nagyon fontos, sőt, egyenrangúnak számít az étlappal, legyen szó mentes vagy alkoholos darabokról. A rövideknél a japánokon van a hangsúly, kreatív unortodox kevert italaik is vannak: kedvencünk a Schwabische Standart vodkából és kombuchából, de van természetesen príma vermut is, illetve vermutból és cavából házasított Pitpit Rojo.
A Monokinin látszik, hogy teljesen up-to-date a hazai gasztronómiában – a kistányérok, a japános alapanyagok, a minimáldizájn és a pink világítás első blikkre elárulja, így az alkoholmentes vonal is nagyon 2025: szezámos dirty tonikkal, árpateával, verjus-vel és természetesen házi kombuchával.
Mivel az étlap nem hosszú, és egy 2-3 fős társaság az egészet végig tudja enni, a signature-fogásokat leszámítva szépen alakul és cserélődik majd. Érdemes többször visszamenni ebédre és vacsorára is – Garai Ádám és csapata egészen biztosan mindig új és izgalmas ízekkel fogadja majd a vendégeket.
ELÉRHETŐSÉGEK
Monokini Kantin
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
