Magyarországon a legnagyobb a visszaesés a vendéglátásban
Az Eurostat adatai szerint 2021 és 2024 között Magyarországon 27 979-ről 26 370-re csökkent a vendéglátó-vállalkozások száma, vagyis 5,8%-kal lett kevesebb. Ezzel Magyarország produkálta a legnagyobb visszaesést a 27 uniós tagállam között. A mezőnyben mindössze 4 további országban csökkent az állomány, miközben az uniós medián 3,6%-os növekedést mutatott. A turizmusnak különösen kitett Csehországban, Görögországban, Horvátországban, Lengyelországban, Portugáliában, Spanyolországban, Szlovákiában és Szlovéniában eközben mindenhol nőtt a vendéglátó-vállalkozások száma.
Eddig azt hittük, hogy ez európai történet, és mi csak együtt megyünk le a lejtőn a többiekkel. Az adatok most azt mondják, hogy nem. Az egész Unióban nálunk fogy a leggyorsabban a vendéglátás, a turizmusból élő országok közül pedig egyedül nálunk fogy egyáltalán – miközben a turisták itt vannak. A probléma tehát itthon van, és itthon is kell megoldani
– hangsúlyozza Reményik Áron, a kutatás szerzője. Budapesten még látványosabb a zsugorodás. 2013 és 2024 között az éttermek és büfék száma 7095-ről 5339-re esett vissza, ami 25%-os csökkenés. A kereskedelmi vendéglátóhelyek száma 2024 végén először süllyedt 8000 alá, 2025 végére pedig 7778-ra csökkent. Nem arról van tehát szó, hogy egy-egy legendás hely bezárásán szomorkodunk: a teljes hálózat lett kisebb.
Több turista, kisebb vendéglátós kosár
A helyzet azért különösen furcsa, mert közben a turizmus nem omlott össze. 2025-ben rekordot jelentő 47,2 millió vendégéjszakát regisztráltak Magyarországon, 5,1%-kal többet, mint egy évvel korábban. A turisztikai szálláshelyek bevétele folyó áron 12%-kal nőtt, a vendéglátóhelyi forgalom volumene azonban reálértéken mindössze 0,6%-kal haladta meg a 2024-est. Budapesten a külföldiek a szálláshelyeken eltöltött vendégéjszakák 87%-át adták. A kutatás szerint a kulcs nem pusztán a vendégszám, hanem a kereslet összetétele. A külföldiek átlagos napi költése 2025-ben 28 ezer forint volt, 900 forinttal kevesebb az előző évinél, miközben hosszabb ideig maradtak és összességében többet költöttek. A brit vendégéjszakák 92%-a Budapestre koncentrálódott, a németeknél ugyanez az arány 42% volt. A szerző szerint tehát a külföldi kereslet nem feltétlenül ugyanazokat a vendéglátóhelyeket és árszegmenseket erősíti, amelyek a korábbi helyi törzsközönségre építettek.
Nem minden turista ugyanolyan
Ebben kerül elő a buliturizmus és a stag party jelenség. Egy korábbi akadémiai kutatás szerint a legénybúcsús csoportok elsősorban az olcsó szállást, az alkoholt és a kocsmákat keresik, miközben a közép-, felső kategóriás éttermek kevésbé kerülnek be a fogyasztói kosarukba. A kutatás ugyanakkor fontos árnyalatot tesz ehhez: a bulinegyed gazdasági súlya jóval kisebb annál, mint amit a róla szóló közbeszéd alapján gondolnánk. Egy korábbi G7-elemzés szerint 2018-ban a negyed cégeinek 17,8 milliárdos árbevétele a fővárosi vendéglátás 521 milliárdos forgalmának 3,4%-át jelentette. Ráadásul maga a partiszegmens is zsugorodott: 2019 és 2025 között Budapesten az italüzletek és a zenés szórakozóhelyek száma 2629-ről 1936-ra, 26,4%-kal csökkent.
A „Lángos-csapda” ezért nem egyszerűen azt állítja, hogy túl sok a lángosozó vagy a bulizó turista. A hipotézis szerint a turistákra szabott, gyenge minőségű, „autentikus” élményt imitáló kínálat koncentrációja hosszabb távon Budapest gasztronómiai imázsát is befolyásolhatja, miközben az olcsó tömegkínálat megnehezíti a magasabb minőséget kínáló helyek működését.
A középkategória szorul ki a leginkább
A kutatás szerint a legsebezhetőbb réteg nem feltétlenül a fine dining. Budapest magasabb kategóriájú éttermei továbbra is jelen vannak, a valódi problémát inkább a minőségi, de még megfizethető bisztrók jelentik. Ez az a kategória, amely egyszerre függ a helyi törzsközönségtől, a megfelelően képzett munkaerőtől és az elviselhető költségszinttől. Közben a belvárosi ingatlanárak egyre magasabbra kúsznak. A budapesti prime üzletutcák bérleti díja 2023 és 2025 között 1320 euróról 1920 euróra emelkedett négyzetméterenként évente, a Fashion Streeten pedig 2025-ben 33%-os éves drágulást mértek. Az V., VI. és VII. kerületben nettó 8–12 ezer forintos négyzetméterenkénti havi díj sem számít kirívónak, az Andrássy úton pedig akár 28 ezer forint is lehet, miközben a külső kerületekben 2–4 ezer forintos szintekkel találkozni. A kutatás szerint ez a költségnyomás olyan üzleti modelleknek kedvezhet, amelyek nagy forgalommal és alacsonyabb alapanyagköltséggel képesek működni. Arról azonban nincs nyilvános adat, hogy a bérleti piac ténylegesen így szelektálná a vendéglátóhelyeket.
A költségoldal másik nagy problémája a munkaerő. A szálláshely-szolgáltatás és a vendéglátás nemzetgazdasági ágban 2025-ben a teljes munkaidősök havi bruttó átlagkeresete 451 393 forint volt, ami a 705 014 forintos nemzetgazdasági átlagnak mindössze 64%-a. Közben az ágazatban a betöltetlen álláshelyek aránya 2025-ben 1,1-1,2% volt, vagyis a kutatás szerint a „munkaerőhiány” ma inkább az ágazatból eltűnt dolgozók problémájaként értelmezhető, nem klasszikus, statisztikailag kimutatható üresálláshely-hiányként.
Tényleg a lángos a hibás?
A kutatás címében szereplő lángos valójában nem maga az étel, a kutatás is hangsúlyozza, hogy a lángosnak helye van a magyar gasztronómiában.
A kritika a turistákra szabott, gyenge minőségű, „autentikus” élményként értékesített street food kínálatnak szól.
A tanulmány ugyanakkor itt húzza meg a maga módszertani fékét is: a statisztikák nem bizonyítják, hogy a lángoskultúra vagy a buliturizmus okozza a vendéglátás zsugorodását. A bérleti díjak emelkedése, a költségsokk, a változó hazai kereslet, a munkaerő helyzete és a turisták fogyasztási szerkezete mind szerepet játszhatnak. A „kannibalizációs” modell ezért egyelőre munkahipotézis, amelyet további adatokkal kellene tesztelni.
A helyiek is hiányoznak
A külföldi kereslet mellett a hazai közönség visszaszorulása is fontos tényező. A KSH szerint 2025-re 47%-ra csökkent a többnapos belföldi utazáson részt vevők aránya. Ennek okát maga a statisztika nem nevezi meg, de a kutatás által idézett elemzés szerint az elmúlt évek vendéglátós áremelkedései is szerepet játszhattak benne. Ez azért lényeges, mert egy minőségi étterem számára a stabil helyi törzsközönség különösen fontos. Ha a belváros egyre inkább turistákra épül, miközben a lakók egy része az árak vagy a megváltozott városi környezet miatt elmarad, a vendéglátóhelyeknek egyre inkább az alkalmi, gyorsan cserélődő keresletből kell megélniük.
Merre tovább?
A kutatás több lehetséges beavatkozási irányt is felvet: a turisztikai adóalap további differenciálását, a legforgalmasabb turistazónák bérleti és kínálati viszonyainak átgondolását, valamint Budapest gasztronómiai pozicionálásának erősítését. A cél nem a lángos vagy a buliturizmus eltüntetése, hanem annak elérése, hogy mellettük újra legyen elég hely a helyiekre és a minőségi gasztronómia iránt érdeklődő látogatókra építő vendéglátásnak is.
A „Lángos-csapda” így elsősorban egy kellemetlen kérdést tesz fel Budapestnek: lehet-e úgy rekordokat dönteni a turisták számában, hogy közben egyre kevesebb hely marad számukra – és a városban élőknek – valóban jó minőségű vendéglátást kínálni? A kutatás erre még nem ad végleges választ, inkább egyfajta vitaindító. A számok alapján viszont a paradoxon valóban létezik, és aligha oldható meg azzal, hogy egyszerűen még több turistát próbálunk a városba csábítani.
A kutatás lezárása óta egy további tényező is megjelent: a forint jelentős erősödése. A tanulmány szerint ez az euróban költő turisták számára akkor is drágítja Magyarországot, ha egy étterem vagy szálloda forintban nem emel árat. A szolgáltatások ára 2026 májusában 4,3%-kal nőtt, vagyis az erősebb forint nem járt együtt azzal, hogy Budapest minden szempontból olcsóbbá vált volna.
(Forrás: Raconteur Agency, borítókép: Polyák Attila – We Love Budapest )
