április 24., 12:16
A borbár, ahol mindennap egy jó házibuliba futsz bele – Megnéztük a Parlét
A Parléban akkor sem kell feszengened, ha egyedül érkezel, vagy ha nem értesz igazán a borokhoz. Sallangmentes házibuli-hangulat vár remek italokkal!
A Parléban akkor sem kell feszengened, ha egyedül érkezel, vagy ha nem értesz igazán a borokhoz. Sallangmentes házibuli-hangulat vár remek italokkal!
A Pikszis mellett nyílt Crazeeben vintage ruhák segítenek abban, hogy megtaláljuk, mi az, ami igazán illik az egyéniségünkhöz.
Ismeretlenek elrabolták a több száz plüssmackójáról és kiváló forró csokijairól híres Rengeteg RomKafé főmedvéjét.
Üde színfolt a Nyugati közelében nyílt skandináv pékség, ami mindjárt el is vitte a város legjobb fahéjas csigájáért járó képzeletbeli díjat.
A kultúráról híres utca a nevében viseli a múltját: mezőgazdasági terület volt, ami lassan és komótosan épült be, majd villámgyorsan lett belőle a „pesti Broadway”.
Az ünnepek idején a VI. kerületi megállókat 15 terézvárosi gyerek rajza díszíti, melyek az önkormányzat Te karácsonyod című rajzpályázatára készültek.
Cheeseburger spring rolls és mekis almás pite vagányra kalibrálva – a ZEN Eatery az év egyik legjobb ázsiai étterme lett!
Eredeti angol reggeli, Christmas pudding és vasárnapi sült (aka Sunday roast) – a Bob’s Kitchen a főváros legbritebb helye!
Egy sarokra az Andrássy úttól, a Rózsa utca és az Aradi utca sarkán nyitott meg a labirintusszerű Pikszis Kultúrpont, amiben találni galériát, kávézót, rajziskolát, lemez- és ruhaboltot is.
Ahogy mindenfelé mozgunk a városban, nem is gondolnánk, mennyi minden (épület, szobor, tábla, tér és utca meg városrész) őrzi az emlékét a Habsburgokkal való együttélésünknek.
A Fényérték egy nappaliból nőtte ki magát rendes bolttá, az pedig a tulajdonos, Nyemcsok Medárd alapelve volt, hogy a techdolgok mellett legyen valami kedvesség is a helyen, így jött a képbe a kávé.
Bejött a Terézváros húzása: valódi növényeket ültettek a műfű helyére, melyek már szépen virágoznak is.
Az Epreskertet Terézvárosban találjuk, a Képzőművészeti Egyetemhez tartozik, és a Városligethez közel eső ősparkos kertben az 1880-as évek eleje óta kreatív alkotói tevékenység folyik.
Nyugati tér – Kapu a városra címmel nyílt kiállítás a Kiscelli Múzeumban, ami a Nyugati tér történetét dolgozza fel fotók, térképek és sztorik segítségével.
Viktória és Bálint története mesébe illő és romantikus: a Paulay Ede utcában nyitották meg pékségüket, ám a kenyér és a croissant nemcsak közös vállalkozást hozott az életükbe, hanem szerelmet is.
Komor Marcell és Jakab Dezső első közösen tervezett bérháza a magyaros szecesszió különleges példája, ami rejtve van a kíváncsi szemek elől.
Kreisz Ági és Kreisz Marcell a VI. kerület turistáktól nyüzsgő részén hozták létre a csomagmegőrzésen alapuló szolgáltatásukat, a Lion’s Lockert, ami mára a főváros egyik legjobb reggelizője lett.
Örömmel látnánk, ha a potyogó cserepek, a hulló vakolat és az összedőlés veszélye helyett újra régi fényében állna a valamikori Glück-szanatórium épülete.
A terézvárosi DRUMF étterem alternatív alapanyagokból, glutén-, laktóz- és cukormentes termékek felhasználásával készült, remek ízű ételeiért bárki visszatérne!
Színes virágok, trambulin, rengeteg pad és ücsörgőhely is van a megújult Jókai téren, ahol a térkőbe vésve Terézvároshoz kötődő szerzőktől olvashatunk rövid idézeteket.
Régen azt sem tudtuk, mit jelent, hogy autentikus, most pedig sorra nyílnak a jobbnál jobb világkonyhák Budapesten. A vadiúj szír Falafel Fusion vega ízei pedig ott vannak a közel-keleti élmezőnyben.
A napokban debütált étterem a Broadway vibráló hangulatát eleveníti fel, miközben megosztásra tervezett „small plate” fogásokkal, canotto pizzákkal, valamint széles borsorral várja a vendégeket.
Családias légkör, reggel készült burrata és fantasztikus, házi tésztából varázsolt, szánkban olvadó lasagne. A Crosteria1923 a „belekóstolni és beleszeretni” nagykönyvbe illő példája.
Az ízek alapján azt hihetnénk, hogy egyenesen a La Rambláról kanyarodtunk be a katalán piac valamelyik felejthetetlen tapasozójába.
Az eperlevél, a lúdgége és a cérnametélt egy sárospataki kézműves tésztakészítő manufaktúrából, a kolbász, a szalonna Hercegkútról és Károlyfalváról, a házias ízek pedig László gyerekkorából érkeznek.