A Kelenföldi pályaudvar régi épülete igazi vadkelet, ám a lepattant állomásépület egy modern, épülő városnegyeddel néz farkasszemet, a kettő közé pedig beragadt 50 négyzetméternyi Ázsia. A Ramen Mester Etelének otthont adó picike épület már a környékről készült 1939-es fotókon is feltűnik, a 90-es években pedig előtte állt meg a villamos. Senki sem gondolta volna, hogy egyszer egy igazi kínai kifőzde lesz belőle, pedig néhány hónapja már itt dolgozik Wu Lingfang, a ramenmester, aki úgy lett a környék kedvence, hogy csak kínaiul tud. Könnyű úgy jó fejnek tűnni, ha legtöbben nem értik, mit mondasz, viccelődhetnénk, csakhogy a szakács tényleg nagyon jó abban, amit csinál, és egy lassabb, minőségközpontú vendéglátós szemléletet hozott magával hazájából, Kínából. Mi is a jó öreg Google-fordító segítségével tudtuk meg a történetét.
A fiatal szakács 2024-ben érkezett Kínából, Csöcsiang tartományból, ahol 10 éven át tanulta a tésztakészítés minden csínját-bínját.
Először egy budapesti kínai étteremben dolgozott, de hamarosan rájött, hogy megvan a tehetsége ahhoz, hogy saját helyet nyisson. Na de miért 10 év megtanulni a hagyományos kínai ramentészta készítését? Nos, a recepteket a kínaiak jobban őrzik, mint a puskaport. Az interneten ennek ellenére ezerféle változatot találunk már, a hozzávalók között általában szerepel liszt és kansui, ami egy lúgos kémhatású vizes oldat, amit házilag többnyire szódabikarbóna felhasználásával állítanak elő. A tésztát kézzel nyújtják, úgy, hogy az eredeti darabból minden húzással kétszer annyi tésztaszál keletkezzen. Ahhoz, hogy a tészta ne szakadjon, vékonyodjon el sehol, mindkét oldalról pont ugyanannyi erővel kell meghúzni, ami óriási gyakorlatot igényel. Itt éppen az ügyetlenkedő Gordon Ramsayt alázza egy képzett ramenmester.
Wu Lingfang azt meséli, neki sem volt egyszerű mindezt megtanulni, de ha az ember arra gondol, milyen finom a végeredmény, nem foglalkozik a nehézségekkel. Ő egyébként az első ramenmester a családjában, sokat tanult, fokozatosan javult, aztán már a saját ötleteit is be tudta építeni a receptekbe. Magyarországon igyekszik találékonyan állni az alapanyagok, ízek kérdéséhez, valami olyasmit létrehozni, amit a magyarok is szeretnek, és ami a kínai kultúrát és saját, szeretett szülővárosát is reprezentálja. Az alapanyagok beszerzése nem mindig egyszerű, van, amit helyettesítenie kell. A fiatal szakács nagyon szereti Magyarországot, az éghajlatot, az embereket, biztonságban érzi itt magát. Ugyanakkor fájlalja, hogy a munka mellett nem maradt több ideje arra, hogy nyelvet tanuljon, ezen most igyekszik változtatni. Talán ha tudná, hogy milyen különleges és minőségi ételeket készít, akkor nem biztos, hogy 2500–3600 Ft lenne nála egy óriási, tökéletesen friss tésztával készült ramen, de mesterünk szerény és szeret keményen dolgozni. Ennek köszönhető, hogy hamarosan nagyobb, elegánsabb étterembe költözhet, ahol még többet mutathat meg szülőföldje ízeiből.
Aki kóstolt már friss tésztával készült ételt, az pontosan tudja, hogy a prémiumhozzávaló olyan különbséget jelent, mintha egy másik ételt fogyasztanánk,
ami ázsiai tészták esetében is így van. A Ramen Mesternél a hangulat is olyan, mintha egy ázsiai kifőzdében ülnénk. Ha csukva van az ajtó, akkor terjeng a gőz, csak pálcikával lehet enni, a dizájn biztosan nem fog díjat kapni a FIABCI-tól, de a nyitott konyhában a szakács minden mozdulatát látni. Ez egy őszinte hely, nem akar többet mutatni, mint ami, és az emberek megbecsülik ezt. Az egyetlen falidíszt Major Kata kolléganőnk adta ajándékba, a helyről először hírt adó Mengyi Li pedig arról érdeklődött, segítsen-e nekünk látogatásunk alatt a nyelvi dolgokban. Mindenki igyekszik segíteni a szakácsot, az emberek néha szeretik az olyan történeteket, amikben a legkisebb fiú elnyeri jutalmát. Wu Lingfang sokáig teljesen egyedül dolgozott, ma már van némi segítsége, de a tésztakészítést ki nem engedné a kezéből. A folyamat rendkívül látványos, viszont időigényes, 30-40 percet biztosan várni kell az ételünkre, de még ez is másképp esik egy ilyen helyen.
Az európai kifőzdékhez képest, ahol a színfalak mögött általában 3-4 ember gyomra szorul gombócba a feszültségtől, hogy minél gyorsabban megkapjuk az ételünket, egyszerűen jó érzés azt látni, hogy itt az egyetlen szempont, hogy a tészta a legjobb minőségben készüljön el, Wu Lingfang ezzel fejezi ki a vendégek iránti tiszteletét. Gyorsan dolgozik, de nem kapkod, rendkívül türelmes, ez a szemlélet pedig nagyon hamar átragad mindenkire. Délben nyitnak, este zárás előtt fél órával még simán vesznek fel rendelést. A tavaszias melegben kiülünk a teraszra, lassanként vegyes társaság gyűlik össze ebédelni. Van közöttünk a város másik végén lakó Ázsia-fanatikus úr, fiatal külföldi lányok, akik TikTokon látták a helyet, törzsvendégek és egy idősebb biciklis pár, akik ráérősen legyintenek: nyugodtan beszélgessünk csak a séffel, nem sietnek sehova. Az emberek szívesen szólnak egymáshoz, de nem érzik, hogy muszáj beszélgetni, élvezik az üresen csordogáló időt.
Két órát érdemes rászánni a látogatásra, és bár lehet elvitelre is kérni, érdemes az étel maximális frissességét és a hangulatot is helyben kihasználni. A sertéshúsos baobaót (350 Ft/db) kapjuk legelőször, ez is tökéletes, aztán jön a marhahúsos zsoucsiamo, ami tépett hússal készült kínai őshamburger puha, lepirított tésztában, és egy kis adag leves is tartozik hozzá. A ramenből többféle áll rendelkezésre, 2500 és 3600 Ft közötti áron. Nagyjából dupla adag a megszokotthoz képest, van vékonyabb és szélesebb tésztával készült típus, húsos és húsmentes is. A marhahúsos fantasztikus, hatalmas adag, amit mi széles tésztával kértünk, ebben a fogásban érződik leginkább, milyen különbséget, másfajta állagot, ízt jelent a friss tészta. A másik kedvencünk a zöldségekkel és pirított hagymával készült biangbiang tészta volt (3800 Ft), a hagyma árnyalatnyi ropogóssága, karamellessége és a szósz jól eltalált arányai, a friss tészta és a frissítő zöldségek könnyű és laktató fogást hoztak létre.
A hely egyébként aprócska, és amikor az első híradások megjelentek róla, néhány napra be is kellett zárni, mivel a mester úgy érezte, nem tudja tartani azt a magas minőséget, amit kitűzött maga elé. Nem lenne tehát jó, ha ezrével rohannánk meg az aprócska helyet, inkább akkor nézzünk be, ha amúgy is erre járunk, esetleg hétköznap, kevésbé frekventált időpontban jöjjünk! A mesternek pedig adjunk időt, hogy kiforrja magát a koncepció, néhány hónap múlva úgyis találkozhatunk majd a tésztáival egy nagyobb, központi helyszínen. Addig pedig van egy igazi, kicsi, otthonos ázsiai kifőzdénk.
ELÉRHETŐSÉGEK
Ramen Mester Etele
- 1115 Budapest, Etele tér 5.
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
