Süt a meleg az átforrósodott házfalakból, az aszfalt fölött reszkető forró levegőből pedig csak egyetlen, a hőségtől nem szenvedő alak bontakozik ki: a fagyizó emberé. Magyarországon a 18. század vége óta nyalunk a frissesség érdekében, és ahogy képgalériánkból is látszik, elődeink ugyanúgy örültek ennek, mint mi ma.
Nehezen ugyan, de évszázadokig kibírtuk fagyi nélkül Budapesten. Bár az édesség osztrák közvetítéssel már a 18. században megjelent hazánkban, szélesebb körben csak a 19. század elején vált elérhetővé. A fagyiforradalom persze éppen úgy megszülte a maga szerencselovagjait, mint bármelyik gyorsan felívelő modern gasztrotrend.
Nagy fagyirajongó hírében állt például Deák Ferenc, aki előszeretettel látogatta a mostani Vörösmarty tér és a Váci utca sarkán állt fagyikioszkot. Itt néha vissza is éltek azzal, hogy híres vendégük is van, és sokszor romlott fagyival kínálták a frissülni vágyó vásárlókat.
Szerencsére ahogy egyre több lett a városban a kifőzde, az étterem és a cukrászda, egyre szigorúbb szabályokhoz kötötték az édességárusítást. A minőséget, sőt az adagok méretét is szabályozták, a szocializmusban a képek tanúsága szerint már hatóságilag is.
Közben egyre több helyről érkezett hozzánk a fagylalt. Elegáns cukrászdák, mozgóárusok és az Utasellátó előtt tülekedtek az édes finomsággal frissülni vágyók, katona, fotómodell, sőt a Metro együttes és Koncz Zsuzsa is fagyival keresték az enyhülést.
A gyerekek jókedve sem változott az elmúlt közel két évszázad alatt. A mobil fagyiskocsikat vagy a fagyizókat izgatott arcú úttörők, úri fiúk és leánykák rohanták meg egy-egy melegebb napon. A hűtés nehézsége miatt először meglehetősen drága édesség lassanként a szegényebbekhez is eljutott. Az egyik fotón szereplő vedlett ruhás kislány például a ferencvárosi Dzsumbujban, a város egyik legszegényebb szükséglakástelepén örül a fagyijának.
Közben pedig egyre több változata alakult ki a hideg édességnek. A gombócos verzió mellett jégkrém, parfé, sorbet és csavaros lágyfagyi is hűsítette a város népét a forróságban.
A fagyi okozta jókedv, úgy tűnik, rendszereken is átívelt, a Lenin-plakát mellett a felvonuláson ugyanolyan jólesett egy-egy édes adag, mint a 80-as években, mikor óriási újdonság lehetett a városban az olasz recept szerint készült gelato.
Sőt, a fagyizás a filmművészetbe is beszivárgott, a vásznon is egyre több karakter hűsítette magát a jeges finomsággal, Bagaméri személyében pedig gyerekkorunk halhatatlan fagylaltos figurája is megszületett, és a Bikini együttes is arra biztatott, hogy nyaljuk a fagylaltot.
Szerintünk a fagyizás olyan kérdés, amiben hallgathatunk az előző generációk tapasztalatára. Csak tanácsolni tudjuk, hogy használjuk ki a kánikulát, és induljunk mi is nyalni, hozzájuk hasonlóan.
(Borítókép: Fortepan)
