Teréz, József, Erzsébet meg a többiek – Habsburg-emlékek Budapesten (I. rész)

Körutak és kerületek

Elég csak felülni a 4-es vagy a 6-os villamosra, és végigutazni vele a Nagykörúton a Margit híd pesti hídfőjétől egészen a Petőfi híd pesti hídfőjéig. Ez a része a városnak maga a Habsburgokkal való együttélés dicsőséges emlékezete, ami egyfelől az érintett kerületek nevében mutatkozik meg, másfelől pedig a felszabdalt Nagykörút szakaszainak elnevezésében. A Margit híd felől indulva a Nyugati pályaudvarig tartó körútszakasz Szent István nevét viseli, ám a két oldalát már a Habsburgok uralják, egészen pontosan II. Lipót, akit 1790-ben koronáztak meg. Ekkor kapta az V. kerület a Lipótváros nevet, vele szemben pedig a 13. kerület Újlipótváros nevű részét találjuk, amit pedig 1950-ben választottak le a belvárosi kerületről. Apró érdekesség, de a Szent István körút is eredetileg Lipót nevét viselte (1870-től 1937-ig).

Továbbhaladva a villamossal mindjárt ott van a Teréz körút és Terézváros, vagyis a VI. kerület. Mária Terézia és Lotaringiai Ferenc császár 1751-ben látogatta meg Pest-Budát, és ennek emlékére nevezték el a kerületet Terézvárosnak 1777-ben, az ide eső körúti szakaszt pedig 1882-ben, és bár a szocializmus időszaka alatt Lenin nevét viselte, a rendszerváltás után visszakapta Mária Terézia nevét.

A VII. kerület következik, és Erzsébet királyné, vagyis közismertebb nevén Sissi. A kerületi polgárok kérésére kapta meg a kerület az Erzsébetváros nevet 1882-ben, de ekkor már az ide eső körúti szakasz pár éve (1875-től) a királyi feleség nevét viselte.

Átkelve a Blaha Lujza téren, a nők után a férfiak következnek. A VIII. kerület Józsefváros, a körút pedig ezen a szakaszán a József körút nevet viseli, méghozzá Mária Terézia fia, a későbbi II. József, vagyis a kalapos király után. A kerületet 1777-ben nevezték el róla, a körúti szakaszt viszont jóval később, majd 100 év múlva, 1875-ben. Végül, de nem utolsósorban az Üllői útnál kezdődik a Ferenc körút, mert az már Ferencváros. A IX. kerület 1792-ben, I. Ferenc trónra lépésekor kapta a nevét, míg az ide eső körúti szakasz pedig ugyanakkor, mint a József körút, vagyis 1875-ben.

Nemcsak Pesten, hanem a budai oldalon is viseli magán Habsburg-sarj nevét egy városrész meg egy út is. A Krisztinaváros nem egy konkrét kerület neve, hanem egy olyan terület Pasaréttől a Tabánig, beleértve a vár alatti részeket is, amin megosztozik az I. meg a XII. kerület. A névadója Mária Terézia lánya, Habsburg–Lotaringiai Mária Krisztina főhercegnő. Hálából vette fel a terület az ő nevét, mivel hadászati okokból sokáig meg volt tiltva, hogy tartósan megmaradó épületeket emeljenek itt, ám a főúri asszony 1769-ben elérte, hogy a tilalmat feloldják. Később, 1880-ban az itt található út is az ő nevét vette fel: Krisztina körút. Ez ugyan nem körút, hanem sugárút, de mivel egy rövid, a Déli pályaudvar és a Széll Kálmán tér közti szakasza kapcsolódik a budapesti körútrendszerhez, ezért lett belőle is végül körút. De találunk itt teret (1860-as évek) és utcát is, ami Krisztina nevét viseli, vagyis tényleg nagyon hálásak lehettek neki az itt élők.

A Krisztina körút mentén találjuk a Vérmezőt is, és nevében a park szintén a Habsburgokkal való együttélés emléke, ráadásul véres és szomorú: 1795-ben itt végezték ki a magyar jakobinus összeesküvés résztvevőit, kezdve Martinovics Ignáccal.

Végül pedig vegyük az irányt a II. kerület felé, de csak azért, hogy eloszlassunk egy tévhitet. Itt találjuk a Lipótmező nevű városrészt (meg itt volt a pszichiátriai intézet, a Lipót is), ami azonban nem valamelyik Lipótról kapta a nevét, semmi köze nincs a Habsburgokhoz. A névadó egy budai molnár, bizonyos Göbl Lipót volt, Buda városától az 1820-as években vásárolta meg a területet, ahol aztán vendéglőt nyitott, és népszerű kirándulóhellyé is tette a környéket.

A megfélemlítés erődje: a Citadella

Miután a Habsburgok leverték az 1848–49-es forradalom és szabadságharcot, kezdetét vette a megtorlás időszaka. Rengeteg embert végeztek ki, zártak börtönbe és száműztek, ám nem véletlenül Haynau volt a hatalom ökle, ugyanis egyéb ötletei is voltak arra, hogy elvegye a magyarok kedvét a további lázadástól. Ezek egyike volt a részben az ókori eraviszkusz (illír–kelta eredetű nép) településre, az oppidum romjaira, részben pedig a szabadságharc alatt elpusztult és kifosztott, egyébként pedig József nádor javaslatára 1813–15 között létesített egyetemi csillagvizsgáló, a Csillagda maradványaira épített erődítmény, a Citadella.

A cittadella olasz szó, jelentése fellegvár, amit általában a városok legmagasabb pontján állítottak fel, fallal vették körbe, végeredményben egy könnyen védhető, várszerű, magaslati erődítmény volt. Csakhogy a budai Citadella célja nem a város védelme volt, hanem épp ellenkezőleg, a lakosság megfélemlítése elsősorban a városra néző ágyúállásaival. A Citadella 1854-re épült fel, majd a kiegyezést követően elveszítette hadászati funkcióját, a katonaság azonban csak 1899-ben vonult ki belőle. Később jelképes bontásokat végeztek el rajta, amitől még inkább kopott az épület erődjellege. Bár ezt követően a budai polgárok fokozatosan a birtokukba vették a Citadellát, a turisztikai előnyeit csak az 1960-as évektől kezdték el kihasználni. 1987 óta pedig a Gellért-heggyel együtt a világörökség része.

A dicsőséges harminckettesek

Mária Terézia 1741-ben alapította meg a 32. gyalogezredet, ami az első világháború végéig létezett, és a főváros háziezredeként szűnt meg. Az osztrák örökösödési háború (1740–1748) idején állították fel, az első parancsnoka gróf Ghymesi Forgách Ignác volt, s akkori szokás szerint az ezred először az ő nevét viselte, majd 1769-ben kapta meg a sorszámozott nevet. Az uralkodónő halála (1780) után lett előbb Pest, majd az egyesítést követően, 1873-tól Budapest háziezrede. Később, 1883-ban felvette Mária Terézia nevét.

A 32. gyalogezred nevét ma egy józsefvárosi tér viseli, ami a Nagykörút és a Baross utca találkozásánál található. Bár a teresedési folyamat már korábban elindult a területen, de csak 1933-ban tették hivatalossá. Ekkor állították fel Szentgyörgyi István szobrászművész alkotását, ami a 32. gyalogezred, pontosabban annak első világháborús hősi halottai előtt tisztelgett, ez pedig jó okot adott arra Horthy Miklósnak, hogy az itt álló tér megkapja a Harminckettesek tere elnevezést, amit a mai napig magán visel, és az emlékmű is ott áll a helyén.

A Mária Terézia laktanya, ami többek között a 32. gyalogezred állomáshelye is volt, már nem járt ilyen jól. A harmincezer négyzetméteres kaszárnya terveit Hild József készítette el, az építkezést pedig Kasselik Ferenc irányította. A laktanya a mai napig a helyén, a Nagykörút és az Üllői út sarkán, a ferencvárosi oldalon áll, bár a gigantikus épületet ma már cégek használják, és laknak is benne. Az építkezés 1843-ban indult és 1846-ra zárult le, majd a laktanya 1892-ben vette fel Mária Terézia nevét. A Tanácsköztársaság ideje alatt Martinovics laktanyaként volt ismert, majd egy időre visszakapta az egykori uralkodónő nevét. 1921 és 1929 között itt működött a mai Hadtörténeti Múzeum elődje, a Magyar Királyi Hadimúzeum. A második világháború idején komoly sérüléseket szenvedett, a helyreállítási munkálatok 1952-re fejeződtek be, de ekkor már Kilián György nevét viselte az épületegyüttes, ami az 1956-os forradalom idején is fontos szerepet töltött be: itt alakult meg a Nemzetőrség, és itt volt Maléter Pál parancsnoksága is. De ennek már végképp semmi köze a Habsburgokhoz.