január 5., 09:37
Amikor a Nemzeti Múzeum jégpályáján jelmezes esteket tartottak
Már a századfordulón sem csak a Műjégpályán korcsolyáztak a budapestiek, hanem olyan érdekes helyeken is, mint a Nemzeti Múzeum udvara.
Már a századfordulón sem csak a Műjégpályán korcsolyáztak a budapestiek, hanem olyan érdekes helyeken is, mint a Nemzeti Múzeum udvara.
Az „első beszélő újságként” aposztrofált technikai újdonság igazi szenzáció volt, és majdhogynem elindult a világsikerhez vezető úton is.
Nem kell messzire mennünk, hogy megtudjuk, honnan indult a magyar sísport, csak a Normafáig, ahol egykor nemcsak szánkózni vagy sífutni lehetett, de síugró sánc is a bátrabbak rendelkezésére állt.
Bár vannak régóta állandó pontjai a Deák Ferenc térnek, de még így is sokat változott az elmúlt bő 100 évben, amit a Fortepan képeinek segítségével mutatunk meg.
Presszó, tejbár, kocsma, kisvendéglő, üzemi konyha – ide jártak az emberek az éhségüket csillapítani „a szűk levegőjű” 50-es években.
Fényes XIX. századi kulisszák és bevezetés a mögöttük rejlő alvilágba. Korrupt rendőrfőkapitány és kétes múltú kasszásnő románcából született meg a prostitúció melegágya.
Ahol ma a Gyöngyösi utcai lakótelepet találjuk, valamint annak környékén terült el Pest egyik legrosszabb hírű környéke, a Tripolisz, amely 1911-től az 1970-es évek végéig létezett.
A leghíresebb budapesti épületek helyén valaha más építmények álltak, amelyek ugyancsak megszépítették a környezetüket.
A Városliget egykori, ma már nem létező épületeit és építményeit szemléző sorozatunk második részében a nagy millenniumi ünnepség kerül terítékre.
A várost járva gyakran belebotlunk valami furcsa dologba vagy építménybe, melynek régen még volt funkciója, de ma már értelmetlennek tűnik, ahogy olyan tárgyakat is látunk, melyek egy esemény emlékei.
A készülő albumban nem megszokott nézőpontból láthatjuk a fővárost: a benne szereplő képek zöme a közel 100 évvel ezelőtti Budapest szegénynegyedeiben készült.
Fotók sorával elevenítjük fel a VII. kerületből induló és a XIV. kerületben végződő Thököly út, vagyis Zugló főútjának elmúlt több mint 100 évét.
Ezek voltak a főváros legnagyobb balesetei az elmúlt 150 évben.
„Mert Budapesten mindenki lóversenyre jár, és a lóversenytér – Budapest” – írta Heltai Jenő 1896-ban. A magyar lóversenysport 196 éves múltra tekint vissza.
A vakáció nagy részét a telepen töltötték, sokat játszottak, szaladgáltak, rosszalkodtak. Ők voltak a „kulcsos gyerekek”.
Bár több márka bizonyos formában még ma is létezik, vannak olyanok is, amelyek örökre elvesztek, pedig egykor a szocializmus szimbólumai voltak.
A 2-es villamos viaduktját nem most fedezte fel magának a város, és nem most először van az egyik raktárhelyiségben sem kiskocsma: 1900-ban nyitott meg itt a matrózok kedvenc iszodája.
Így változott a strandruhadivat az elmúlt másfél évszázadban.
Míg a 19. században még az úszósport színtere volt a Dunafürdő, a század végére már a társasági élet, az úri mulatságok és a pancsolás színtere lett.
Ilyenek voltak Budapest legemlékezetesebb kánikulái a 20. században.
Hogy mi köze van az Astoriának az egyik legelőkelőbb New York-i családhoz, cikkünkből kiderül.
Különleges épületek megmaradt lakrészei és lakásmúzeumok segítségével élhetjük át, hogy éltek a város egykori lakói: gazdagok, szegények, magyarok, nem magyarok, egyszerű polgárok, urak, szélhámosok.
Építőtáborok, iskolai szüretek, ifjúgárdisták, úttörők és kisdobosok, na meg a KISZ egykori közösségépítő eseményei elevenednek meg a Fortepanról gyűjtött fotókon.
Mint minden dohánytermék, a szivar is rohamosan megy ki a divatból, azonban hajdanán az úriemberség egyik kötelező attribútumának számított.
A csupán dekorációs célú luxusberuházások mind-mind azt szolgálták a századfordulón, hogy a városi polgárok egy elegánsabb miliőben létezhessenek.