A XX. század egyik legszegényebb évtizede volt az 50-es évek – a háború után, de már a lelkesedés és az újjászületés reménye nélkül, az ötéves tervek korában, mikor mindenki csengőfrászban élt. A 60-as évek konszolidációja még messze, 56 után pedig még depresszívebb lett a hangulat az egész országban és a fővárosban. Fiatalok azonban akkor is voltak, és bár a rendszer a forradalom előtt mindent megtett, hogy a gyanús közösségi tereket és rendezvényeket megszüntesse, egy-egy üzemi étkezés, közös sörözés közben azért akadt lehetőség a beszélgetésre és a véleménycserére is. Bár akadtak a korban is elegánsabb helyek, oda főleg a pártelit és az itt élő diplomaták jártak, a lakosságnak megmaradt a presszó, a tejbár, a kifőzde, az üzemi étkezde – és ünnepnapon egy-egy kisvendéglő. Elvégre a pesti srácnak is ennie kellett valahol.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
