A nyári hőséget leginkább víz mellett, még inkább vízben lehet kibírni, és ma már evidens, hogy a kánikulai napokat a Balatonnál vagy valamelyik városi strandon töltjük, annak idején ez közel sem volt így. A 19. században indult be a Dunafürdők divatja, ám bármennyire meglepő is, elsősorban nem a strandolás, hanem az úszósport volt a fő célja. Eleinte fürdőruhás katonák és sportemberek gyakorlatoztak a budai parti uszodákban, amik pár évre rá már behálózták a Duna mindkét partját, és a társasági élet és a szórakozás nyári központjai lettek.
Ha valaki azt mondaná, hogy mártózzunk egyet az Erzsébet hídnál a Dunában, valószínűleg meghökkenve, felhúzott szemekkel néznénk az illetőre, hogy mégis honnan jutott eszébe a dunai fürdőzés, ráadásul pont a főváros közepén. Ma már eszünkbe sem jutna, hogy a jól kiépített strandok helyett a Duna belvárosi szakaszát válasszuk a hűsítés első számú forrásának, hiszen a sodrás, az örvények, a nagy hajók és persze a vízszennyezettség elég erős érvek ellene.
A 19. században, sőt még a II. világháború idején mindezt még máshogy gondolták, és a Duna budapesti szakaszán több helyen is úgynevezett Dunafürdők nyitottak. Mindaddig, amíg a lakosság fel nem fedezte magának a vízbe ugrás, a pancsolás és a napozás örömét, ezeken a helyeken még az úszásé volt a főszerep, hol katonák gyakorlatoztak a vízben, hol pedig a sportolóknak szerveztek úszóversenyeket.
Aztán minden megváltozott.
Aztán minden megváltozott.
![](https://welovebudapest.com/i/05/goldberger-dunafu-rdo-je-arcanum.exact1980w.png)
Mik azok a fura dunai úszóépítmények a régi képeken?
Míg ma a különféle fürdőket rekreációs és szabadidős célokkal használjuk, addig az 1800-as és az 1900-as években leginkább higiéniai szempontok miatt keresték fel őket az emberek – bár az alsóbb osztályok a tisztasági fürdő helyett sok esetben a Duna vizéhez jártak. Az okok egészen egyszerűek: a lakásokban nem volt fürdőszoba. Na de hogyan vált a fürdőkben való tisztálkodás a nyári hűsölés egyik legjobb formájává, és mik azok a furcsa úszóépítmények a Dunán, amiket már annyiszor láttunk archív fotókon?
![](https://welovebudapest.com/i/02/dunafu-rdo-fortepan-zainko-ge-za.exact1980w.jpeg)
Bár a 19. században nyíltak az első dunai úszóstrandok Pestnél, érdekesség, hogy már az 1700-as évek elején is volt egy hasonló a Csepel-szigeten. Savoyai Jenő herceg egy olyan fürdőházat építtetett magának, ami körbefogta a Duna vizét – akár ez is lehetett a pest-budai folyami uszodák ihletője. Bár az 1800-as évekre datálják ezek megjelenését, ahogy a Fürdőző Budapest című könyvben is olvasható, már 1788-ban is üzemelt egy úszóstrand Pesten. Ez a piaristák épülete mögött (a mai Március 15. tér előtti szakasz) volt, és a Der Neue Kurier aus Ungarn híradása alapján az egész város ismerte és szerette. Az viszont érdekes, hogy ez már akkor is a szórakozást és nem a sportot szolgálta, holott egészen az 1810-es évekig ezek a fürdők inkább uszodaként funkcionáltak.
Ezek a gerendaácsolattal elkerített dunai építmények valójában medencék voltak,
Ezek a gerendaácsolattal elkerített dunai építmények valójában medencék voltak,
amikben a folyó sodrásától, az örvényektől és a különféle hordaléktól mentesen lehetett fürdeni. A Duna vizét használták, medencéi pedig valamennyire öntisztulóak voltak, hiszen a sodrás megoldotta a folyamatos vízcserét, míg a szerkezetet hálóval elzárt oldalfal és fenék védte meg a törmelékektől. A fürdők prototípusai a dunai uszodák voltak, itt kezdetben a katonáké volt a pálya, de miután divat lett az úszás, a sportemberek is megjelentek a vízben.
![](https://welovebudapest.com/i/19/dunafu-rdo-fortepan-fa-bia-n-sa-muel.exact1980w.jpeg)
Úgy felvirágzott a fürdőélet, hogy egy gombostűt nem lehetett leejteni a tömegben
A már említett piarista épület környéki strand megnyitása után felgyorsultak az események. 1817-ben megnyitott a katonai úszóintézet a Margit-szigettel szemben, ami egy hajókkal körbevett szakasz volt a Duna jobb partján. Ezután Mayer György hajómester úszóiskolája következett – ez volt az első polgári uszoda –, ez nagyjából a mai Petőfi tér közelében volt. Itt már nemcsak az úszásé volt a főszerep, hanem az önfeledt strandolásé, lubickolásé is, persze aki nem tudott úszni, megtanították itt is, ahogy néha versenyeket is rendeztek a medencékben. Ezen a helyen már úszómesterek vigyázták a fürdőzők épségét, ami még a 30-as években is a tehetős férfiak mulatsága volt. A nők 1837-től látogathatták a Dunafürdőt, és akkor is csak a legmelegebb órákban.
![](https://welovebudapest.com/i/42/dunafu-rdo-fortepan-magyar-fo-ldrajzi-mu-zeum-erde-lyi-mo-r-ce-ge.exact1980w.jpeg)
Mivel a Duna fővárosi szakaszain a sodrás miatt már 1839-ben is tilos volt fürdeni, ezek az úszóstrandok valóságos mennyországot jelentettek a városiaknak,
Mivel a Duna fővárosi szakaszain a sodrás miatt már 1839-ben is tilos volt fürdeni, ezek az úszóstrandok valóságos mennyországot jelentettek a városiaknak,
amik az Erzsébet hídtól kezdve egészen az Országházig sorakoztak. Mivel ezeket nyáron hajóval vontatták a helyükre, előfordult az is, hogy egy-egy vállalkozó a nagyobb látogatottság reményében egészen máshol húzta fel, de ehhez kellett némi egyeztetés is, hiszen mindkét parton elegendő fürdőnek kellett lennie.
![](https://welovebudapest.com/i/19/dunafu-rdo-fortepan.exact1980w.jpeg)
Ahogy ma, úgy akkor is belépőt kellett váltani ahhoz, hogy valaki bemehessen a fürdőbe, így a szegényebbek a fövenyes szabadstrandokon vagy illegális helyeken mártóztak meg a Dunában. Utóbbinak minden évben megvoltak a maga veszélyei: a sodrás, a váratlan örvények és a hirtelen mélyülés folyamatosan szedte az áldozatokat. A főváros éppen ezért 3 ingyenes strandot is megnyitott, volt a Szent Gellért rakparton, Óbudán (a Nagyszombat utcánál) és Újlipótváros határán (a Dráva utcánál).
![](https://welovebudapest.com/i/81/dunafu-rdo-fortepan-balassa-pe-ter.exact1980w.jpeg)
Jött a háború, utána meg a fejlődés, így a Dunafürdőknek leáldozott
A 20. század elején már nemcsak magánvállalkozók voltak a strandbizniszben, hanem a Főváros is beszállt. 1924-ben az Erzsébet hídnál építették fel a saját Dunafürdőjüket, amiben 227 kabin, 221 szekrény volt, május 1-jén nyitotta meg kapuit. Mielőtt a Margitszigeten felépült a Hajós Alfréd tervezte Nemzeti Sportuszoda, az 1920-as évekig itt is üzemelt egy szabadstrand a Dunában ácsolt installációval, de a Római-parton is volt két úszófürdő már az 1890-es években.
Jóllehet több Dunafürdő a II. világháború alatt is működött, a háború után megszűnt ez a nyári szórakozás. Egészen prózai volt az ok: a város gazdasági fejlődése következtében megindult a környezetszennyezés, ami elől a Duna sem menekülhetett. A rossz vízminőségen túl a fahiány is erős érv volt a Dunafürdők beszüntetése mellett, másrészt a lakosságot már sokkal jobban vonzották a modern strandok és gyógyfürdők.
Az elmúlt években az a szerencsés helyzet állt elő, hogy egyes fővárosi szakaszokon annyit javult a vízminőség, hogy újra megmártózhatunk a Dunában – szigorúan csak a kijelölt helyeken! –, ilyen a Római-parti Plázs és a SHO BEACH a Kopaszin. Bár az egykori Dunafürdők hangulatát ma már csak képeken láthatjuk, mégis örülünk, hogy legalább ezeken a fürdőhelyeken kicsit közelebb kerülhetünk Budapesten belül is a Dunához, és nem korlátok mögül, a magasból vagy autóktól kitakarva nézhetjük a vizet.
![](https://welovebudapest.com/i/cb/fortepan-dunafu-rdo.exact1980w.jpeg)
Felhasznált irodalom:
Buza Péter: Fürdőző Budapest, 2006
Sághegyi Adél Laura: Szabad vizeken, korlátok között – A budapesti Dunafürdők újjáélesztésének lehetőségei, 2023
A Duna-strand, Színházi Élet, 1924