Elszabadult vonatok, fékezhetetlen fogaskerekű – Ezek voltak Budapest legnagyobb tömegközlekedési balesetei

Pesti vasúti baleset, 1873

A városegyesítés évében, 1873. május 6-án délelőtt 11 órakor a Szeged–Cegléd felől érkező, szlovén vasútépítő munkásokat szállító vonatot pályafelújítási munkák miatt felbontott vágányra terelték, ahol a vonat kisiklott, a kocsik egymásra borultak. A mai Állatkert magasságában történt balesetben 26-an életüket vesztették, 21-en megsérültek. A mozdonyvezető túlélte a balesetet, a mozdony fűtője azonban meghalt. A Vasárnapi Ujság aznapi számában így írt a tragédiáról: 

„Alig voltak már néhány ölnyire a főváros pályaudvarától, mikor egyszer csak elfogyott alattok az uj vágány, a »Ménes« nevű gőzmozdony lezökkent s oly mélyen fúrta be magát a homokba, hogy egy pillanat alatt megállott, magára rántva az utána jövő kocsikat, ugy hogy toronymagasságnyira torlódtak föléje. A középső kocsik oly izzéporrá törtek s hullottak jobbra-balra az árokba, hogy emberderék vastagságú gerendák oly apróra törtek, mint a fogpiszkálók. Mintha egy óriási vaskéz markolta volna őket össze. Európában is ritkán, de Magyarországon még soha sem történt ekkora vasúti szerencsétlenség.”

A baleset miatt hat embert állítottak bíróság elé. Biedermann Gusztáv vasutasra és Lihoczky József pályafelügyelőre a bíróság két év börtönt szabott ki „vigyázatlanságból származott emberölés miatt”.

Rákosi vasúti baleset, 1952

1952. június 4-én hibás váltóállítás következtében két vonat összeütközött Rákos vasútállomásnál, 23-an meghaltak, 122-en megsérültek, közülük 38-an súlyosan. A baleset helyszínén a rendőrség, a mentőszolgálat, a tűzoltóság és a néphadsereg egységei mellett az Államvédelmi Hatóság is szinte azonnal megjelent, és őrizetbe vette Vasvári Rezső és Molnár János váltókezelőket, akiket rögtönítélő bíróság elé állítottak, és két nappal később el is ítéltek. Az államügyész javaslata szerint „a vádlottak bűnösségével okozott hatalmas személyi és vagyoni kárral arányban álló legsúlyosabb büntetéssel sújtsa őket. A bíróság a büntetés kiszabásánál értékelje azt a körülményt, hogy vádlottak cselekménye az aktív szabotázs határán mozog és a társadalmi tulajdon súlyos megrongálásának tényelemei is ki vannak merítve. A bíróság ítéletével statuáljon példát a MÁV valamennyi dolgozója felé.” Példát is statuáltak: Vasvári életfogytiglanit és teljes vagyonelkobzást, Molnár halálbüntetést és ugyancsak teljes vagyonelkobzást kapott. Molnár június 24-én kegyelemben részesült, és életfogytig tartó szabadságvesztésre módosították büntetését. Mindketten az 1956-os forradalom eseményei alatt szabadultak.

A császárfürdői vasúti baleset, 1952

Egy másik váltókezelő azonban sokkal súlyosabb büntetést kapott egy, még ugyanebben az évben történt vasúti szerencsétlenség egyetlen felelőseként egy koncepciós perben. 1952. december 26-án reggel 6 óra 39 perckor egy Szentendréről Budapest-Margit híd állomásra közlekedő HÉV-szerelvény áthaladás helyett (téves váltóállás miatt) belerohant az állomás I. vágányán indulásra váró esztergomi vonat mozdonyába. Miután az szabad jelzésre váltott, a HÉV mozdonyvezetője gyorsítani kezdett, majd kb. 30-35 km/h sebességgel haladt be az állomásra. A vezető a helytelenül álló váltót a rossz látási körülmények miatt mindössze kb. 50 méterrel a váltó előtt vette észre, ekkor gyorsfékezést alkalmazott, de az ütközést már nem tudta elkerülni. A balesetnek 26 halálos áldozata és 59 sérültje volt a helyszínen, de a kórházban elhunytak számáról nincs adat. Az eset fő felelősének kikiáltott váltóőrt, Molnár Imrét szándékossággal vádolták meg, és statáriális gyorsasággal, már másnap kivégezték (1995-ben a férfit az újratárgyaláskor posztumusz felmentették). Az ÁVH Vizsgálati Főosztályának vezetője egy gyors közleménnyel állt elő a sajtónak: „A budapesti megyei bíróság, mint rögtönítélő bíróság f. hó 27-én tárgyalta Molnár Imre 42 éves, MÁV alkalmazott bűnügyét, aki vasúti szerencsétlenséget okozott. A szerencsétlenségnek több halálos áldozata volt. A rögtönítélő bíróság Molnár Imre vádlottat halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották.” A koncepciós perben a váltóőr családja sem úszta meg, őket teljes vagyonelkobzás büntetésével sújtották. A forgalmista és az állomásfőnök felelősségét is vizsgálták, és további vasúti dolgozókat is elbocsátással vagy fizetésmegvonással büntettek.

Terézvárosi vasúti szerencsétlenség, 1962

Kis híján tömegszerencsétlenség lett 1962. október 4-én a Nyugati pályaudvaron, amikor egy vasúti szerelvény tolatás közben elszabadult, és a Lenin körútra (mai Teréz körút) sodródott. A mozdonyvezető ugyan felfigyelt a hibára, és próbálta megfékezni az elszabadult szerelvényt, de a tíz vagonból álló kocsisor levált, és megindult a síneken a csarnok bejárata felé, átszakította a vágánybakot, majd, átcsúszva az előtéren és áttörve a várócsarnok üvegfalát, végül a nyílt utcán állt meg. A szerelvény a sínekről lefutva majdnem 30 méteres utat tett meg, mire megállt. A tragédia elkerülése annak volt köszönhető, hogy az egyik vasutas még időben érzékelte, hogy a vonat nem fog megállni, és a hangosbemondóba bekiabálta: „A csarnok IV. vágánya mellett vigyázz! A IV. vágány bakjánál vigyázz!” A pályaudvar kapusa, Deák Ferenc lélekjelenléte és persze szerencse kellett ahhoz, hogy senki se sérüljön meg a körúton.

„Kiugrik az utcára. Négy férfi és egy nő áll az üvegfal előtt. Még néhány másodperc és itt átszakad a fal! – Vigyázzanak, emberek, vigyázzanak! Ordít. Az emberek szétugranak. A lépcsőn leszaladó emberektől megriadnak a gyalogosok. Megürül a járda. Szemben, a megállóban éppen tömött 6-os áll. Az úttesten szerencsére nincs autó, talán tilosat jelez a lámpa a Rudas László utcánál. A kapus aztán csak ennyit lát: A kocsi áttöri a bakot, aztán felfut a peronra, nyomában por, szikra, csattanás, csikorgás, csörömpölés, üveg hull, vas törik, a kocsi már kint van a falon túl. Egy oszlop áll a kocsi útjában, rávágódik a vasúti kocsi, az oszlop eltörik, de a lendületet, a sebességet csökkenti... A kocsi a villamos előtt három méterre megáll” – számolt be róla az Esti Hírlap. A balesetben csak egy idős hölgy sérült meg súlyosan, akit a szerelvény elsodort. A tolatásvezetőt egy év börtönre, a gépes kocsirendezőt két év börtönre és a kocsirendezői foglalkozástól 10 évnyi eltiltásra, a hátsós kocsirendezőt 8 hónap szabadságvesztésre ítélték.

Boráros téri HÉV-baleset, 1978

1978. április 13-án, csütörtökön 17 óra 10 perckor fékezés nélkül rohant bele a várakozókkal teli állomásépületbe a Csepelről érkező gyorsvasút a Boráros téri végállomáson. A négy motorkocsiból és két pótkocsiból álló HÉV-szerelvény 30-40 km/h sebességgel áttörte a vágány végén lévő ütközőbakot, belerohant az állomásépületbe, a várócsarnokba. A szerelvény összezúzta az épületet, és a várakozók közül 16 embert halálra gázolt, két ember a kórházban halt meg. A helyszínen négyen életveszélyesen, tízen súlyosan, tizenegyen könnyebben megsérültek. A szerencsétlenség színhelyére néhány percen belül megérkeztek a mentőkocsik, a baleseti helyszínelő rendőrök, és megkezdődött a mentés. A holttestek és a sebesültek kimentésében a tűzoltók is segítettek. A szörnyű tragédia a legnagyobb délutáni forgalomban történt, ráadásul az esős idő miatt a tömeg a várócsarnokba húzódott be, mely – észszerűtlen módon – a vágányok meghosszabbításánál, közvetlenül az ütközőbakok mögött helyezkedett el.

A szerencsétlenség után a BRFK őrizetbe vette Ladó Sándor László 21 éves és Vanyorek Károly 36 éves HÉV-motorvezetőt, valamint Samu János 30 éves villanyszerelőt, később a bíróság a műszaki hibák mellett az ő felelősségüket is megállapította. Ladó Sándor ugyanis nem tartott fékpróbát, és úgy indult el az utasokkal teli vonattal, hogy fogalma sem volt, működik-e a fék. A kocsi nem gyorsult, legfeljebb 15-20 km/h-s sebességgel tudott csak haladni, mert a négy kocsi légsűrítői elektromos hiba miatt már induláskor sem üzemeltek, és több kocsi légfékje sem oldott ki. A hibák sorához még az is hozzáadódott, hogy menet közben az áramszedő is leoldott, majd a fék is elromlott, ennek ellenére Ladó Sándor és Vanyorek Károly is továbbment. Közvetlenül a végállomás előtt jöttek rá, hogy minden próbálkozásuk hiábavaló, ezért az ütközés előtt kiugrottak a vonatból. Miután a kocsi beleütközött a Boráros téri megállóba, Vanyorek Károly szökni próbált, amit később tagadott. Azzal védekezett, hogy nem bírta a jajgató, kiabáló sérültek látványát, ezért ment el. Mindkettejüket fogházbüntetésre ítélték, és véglegesen eltiltották a vasúti járművek vezetésétől. A Boráros téri balesetnek óriási sajtóvisszhangja lett, több újság is megírta, hogy amilyen rossz állapotú kocsikat üzemeltetnek a legnagyobb forgalmú gyorsvasúton, csoda, hogy eddig nem történt ehhez fogható hatalmas tragédia.

A fogaskerekű balesete, 1987

A magyar főváros közösségi közlekedésének egyik legsúlyosabb szerencsétlensége a fogaskerekű 1987. január 11-i balesete. 

A Városkút megállóhelynél a fogaskerekű egy fékezhetetlenné vált szerelvénye nem tudott megállni, majd az Esze Tamás Iskola előtt belerohant lejtmenetben egy vele szemben, felfelé haladó másik szerelvénybe este nyolc óra után nem sokkal. Az ütközésben a szerelvény szétszakadt, mindkét járművezető életét vesztette, nyolc utas megsérült, közülük hárman súlyosan. Mentésüket megnehezítette egyrészt a baleseti helyszín közúti megközelíthetetlensége, másrészt az egész nap tartó intenzív havazás, a mínusz 10 fok körüli hőmérséklet és a helyenként komoly hófúvásokat okozó szél. A tragédiát a rossz alkatrészek és az elfagyás okozta.

A 2016-os metróbaleset

A budapesti metró történetében az eddigi legsúlyosabb kimenetelű baleset a Pillangó utcánál történt 2016. december 5-én, hétfő reggel 6 óra 44 perckor. A Déli pályaudvar felé közlekedő szerelvénynek nekiütközött az azt követő szerelvény, és bár a baleset nem járt halálesettel, de összesen huszonegyen megsérültek, közülük öten súlyosan. A vizsgálat során megállapították, hogy a kedvezőtlen időjárás miatt csúszóssá váltak a sínek, a menetszél szétterítette a faleveket az állomások között. A szerelvények kerekei a síneken lévő leveleket szétpréselték, amelyekből olajos anyag került a sínre, a csúszós pálya megszüntetésére irányuló tevékenységek viszont nem voltak elegendők. Az eset után sebességkorlátozást vezettek be az érintett szakaszon, amelyet aztán 2020-ban megszüntettek. A forgalomirányító és a metróvezető ellen is eljárás indult.