Ha az ember a szivarozásra gondol, lelki szemei előtt öltönyben vagy szmokingban bőrfotelben üldögélő férfiakat lát,
Ha az ember a szivarozásra gondol, lelki szemei előtt öltönyben vagy szmokingban bőrfotelben üldögélő férfiakat lát,
akik egy pohár drága whiskey mellett egy szivarszoba meghitt félhomályában beszélik meg az élet nagy dolgait, a politika vagy a gazdaság aktuális ügyeit. A másik közhely, hogy a szivar kevésbé káros, mint a cigaretta. Számos kutatás bebizonyította ugyanis, hogy ez a vélekedés hibás, a szivarozás (és a pipázás) is épp ugyanannyira növeli a szívbetegség és többféle ráktípus kialakulásának a kockázatát. Napjainkban, amikor az egészséges életmód piedesztálra van emelve – pláne a new millennials generáció tagjainak körében –, már nem menő a szándékos egészségkárosítás, így egészen biztos, hogy nem kell arra számítani, hogy Budapesten szivarszobák garmadája nyílik majd a jövőben. A szivarozás alapvetően is egy másik kor szülötte. Az Angliában sok inspirációt szerzett gróf Széchenyi István hozta be ezt is Magyarországra, de ebben nem aratott valami nagy sikert. A szivarozás csak a kiegyezést megelőzően kezdett divatossá válni, főként a nagypolgárság és az arisztokrácia köreiben. A szivart favorizálta például az elit találkahelyeként funkcionáló Nemzeti Casino is, mert a többség által kedvelt pipázás sok köpködéssel járt.
De a Parlamentben is volt mód szivarozni, számozott szivartartók várták a füstokádó honatyákat.
De a Parlamentben is volt mód szivarozni, számozott szivartartók várták a füstokádó honatyákat.
A szivarozás aranykora a boldog békeidőkben volt
Mint már szóltunk róla, a korszakban épülő luxusingatlanok szinte mindegyikében volt szivarszoba, amely a férfiak terepe volt, a hely, ahova el lehetett vacsora után vonulni, és hölgykoszorú nélkül férfias témákról lehetett eszmét cserélni. Bár hagyományosan Magyarországra nem úgy gondolunk, mint dohánytermelő vidékre, valójában már a 18. századtól termesztették itt az elszívnivalót, amelyet kisebb gyártóegységekben dolgoztak fel. Ezeket 1851-ben kvázi államosították, majd pedig 1867-ben megalakult a Pénzügyminisztérium alá besorolt Magyar Dohányjövedék, amely átfogóan szabályozta a magyar dohánytermelést. 1882-től a szervezet önállósodott Magyar Királyi Dohányjövedék Központi Igazgatóság néven, amely a Vízivárosból irányította a hazai fogyasztást és az exportot is. A kereslet hirtelen növekedése miatt viszonylag hamar kellettek új gyárak, amelyek nagyon rövid idő alatt épültek fel.
1915-re 22 helyen gyártottak pipadohányt vagy szivart, Budapesten három lokáción: Lágymányoson, Erzsébetvárosban (a volt Fuchs-gyárban) és Óbudán. Ez az időszak a szivar és a cigaretta rivalizálásában is vízválasztónak bizonyult idehaza is.
1915-re 22 helyen gyártottak pipadohányt vagy szivart, Budapesten három lokáción: Lágymányoson, Erzsébetvárosban (a volt Fuchs-gyárban) és Óbudán. Ez az időszak a szivar és a cigaretta rivalizálásában is vízválasztónak bizonyult idehaza is.
Megjelenik a rivális
Bár eleinte az emberek fanyalogtak a „papírszivarkára”, hamar átszoktak rá, mint a számok is mutatják. Míg 1882-ben még csak évi 19 millió szálat gyártottak, addig 1894-re már éves szinten közel 700 milliót szívtak el a Magyar Királyság területén. A cigaretta tarolt, hiszen az élet is felgyorsult, már nem nagyon akadt napi minimum 40 perc arra, hogy el legyen szívva az a szivar. A szivarozás mindig egy nyugodt miliőt igénylő tevékenység volt, európai megjelenésekor tiltották is a köztereken való pöfögést. Az egyik leghíresebb pesti gyár Gschwindt Mihályé volt, amely a mai Corvin mozi helyén működött, itt vezették be először itthon, hogy a szivarra dekoratív címkét rakjanak, amely alkalmas volt arra is, hogy a márkajelzés megjelenjen – merthogy rengeteg különféle szivarbrand volt akkortájt, 1840 és 1945 közt összesen közel 900-féle márka közül lehetett válogatni idehaza. (Ezekből 500 volt magyar gyártmány, amelyhez kizárólag importleveleket használtak.) És hogy miért nem szopónak, szívónak, szipának vagy szivolának hívjuk a levelekből összesodort rudat? Végül Vörösmarty javaslata lett hivatalosan elfogadva, akit a szivárgó füst ihletett meg.
Egy szűk kör hobbija
A II. világháború után már csak a politikai ideológiából fakadóan sem a szivar lett a slágertermék, egyre rosszabb minőségűek is készültek idehaza, így egyenes út vezetett oda, hogy csak egy nagyon elszánt kemény mag pöfékelt tovább – mindenki más átszokott a cigarettára. De nézzük, hogy mi maradt a régi világból a mai Budapesten! A Felix étterem híres példa arra, amikor egy elegáns hely kifejezetten pártolja a szivarozást, beüvegezett lodzsájukban lehet ennek hódolni. A Kempinski Hotel Corvinus Budapest Fashion Street felőli részén ott a Cigar Tower üzlete, amely fogalom a magyar szivarkedvelők körében, hiszen az emeleti részén mi szem-szájnak ingere, kubai és jamaikai szivarok sokasága. De egykor az Andrássy út elején saját márkaüzlettel volt jelen az 1872-ben alapított S.T. Dupont párizsi luxusmanufaktúra is, amely ugyan szivarokat nem, de luxusminőségű öngyújtókat, szivarvágókat és humidorokat árult, így nagyban hozzájárult kísérőtermékeivel a magyar szivarkultúra felélesztéséhez. (Sajnos 2015-ben a prágai és a varsói üzlettel együtt a budapesti is bezárt.) És a végén említsünk meg egy budapesti szivarszobára is példát – de említhetjük itt a Budapesthez közel eső, turai Hotel Botaniq csodásan kialakított szivarozóhelyiségét is. A Neverland étterem tűzött Chesterfield kanapés, hangulatos VIP-helyiségét a hazai hírességek és politikusok mellett az itt forgató hollywoodi hírességek is előszeretettel bérlik ki.
