Családban marad
Az európai uralkodóházak és arisztokrata családok közös jellemzője volt a belterjesség, a családon belül házasodás és sokasodás, amit annak érdekében gyakoroltak, hogy a nemesi vér minél tisztább maradjon. Csakhogy épp az ellenkezőjét érték el ezzel: a vérfertőző kapcsolatokból gyakran testileg, lelkileg és szellemileg torz utódok születtek. Ez a gyakorlat jellemezte a Habsburg-családot, ráadásul mind a két ágát, a spanyolt és az osztrákot is. Több száz év alatt alig akadt utód, aki megérte a felnőttkort, és mindemellett még viszonylag jó egészségnek is örvendett. Általában inkább testi és/vagy lelki betegségektől terhelt, egyre gyengébb immunrendszerrel bíró torzszülöttek jöttek világra.
Csak pár példa. A spanyol ágon Szép Fülöp Kasztíliai Johannát vette nőül, akit az utókor csak Őrült Johannaként ismer. Az ara nemcsak skizofrén volt, hanem depressziós is, ráadásul megszállottan szerette a férjét, akire betegesen féltékeny volt, persze nem minden alap nélkül; Szép Fülöpnek számtalan szeretője akadt, és amikor Johanna rajtakapta az egyikkel, a nőt arcon szúrta egy tőrrel. Amikor az uralkodó még fiatalon elhunyt, Johanna sokáig nem engedte Fülöpöt eltemetni, hanem a holttesttel aludt. Vagy ott van V. Károly, aki annyira rettegett attól, hogy bármikor meghalhat, hogy bárhova ment, mindig vitetett a kíséretével egy koporsót magának, és a saját temetését is többször elpróbálta velük.
A leginkább torznak született uralkodó II. Károly volt, aki mind testileg, mind szellemileg visszamaradottként jött a világra.
Egyszerre több betegség gyötörte, és amikor megszületett, az első pár évben azt sem tudták megállapítani róla, hogy milyen nemű, majd amikor már nyilvánvaló volt, hogy férfi, akkor azzal kellett szembesülni, hogy a király nem képes utódokat nemzeni, mert impotens. Bár két felesége is volt, egyik sem esett teherbe, sőt őket okolták eleinte az utódhiány miatt. Szegény Károly annyira visszataszító külsővel bírt, hogy mindkét felesége rettegett tőle.
De ez még a jobbik része volt a dolognak. Olyan betegséggel született, melynek köszönhetően bizonyos testrészei tovább nőttek a kelleténél: a kézfeje, a lába, a homloka, a füle, az orra és az állkapcsa, de irreálisan nagy volt a nyelve is, ami miatt nem tudott rendesen enni és inni, a beszéd pedig fájdalmat okozott számára. Ráadásul még epilepsziás rohamok is gyötörték, és vízfejű volt. Amikor meghalt és felboncolták, hajmeresztő dolgokat fedeztek fel a testében: a szíve apró méretű volt, a tüdeje megbarnult állapotú, a belei rohadtak, a vér helyett nagyrészt víz folyt az ereiben, egyetlen heréje pedig megfeketedett.
Szegény II. Károlyon ütközött ki 200 évnyi vérfertőzés.
Már apa sem volt egyszerű lélek
A vérfertőző kapcsolatok egyik korai, és a későbbi utódokon is egyre szembetűnőbb eredménye volt az ún. Habsburg-áll. Ez azt jelentette, hogy az alsó állkapocs túlfejlett és jóval nagyobb volt a felsőhöz képest. Előreugrott, emiatt pedig nehezen ment a száj nyitása, a rágás és a beszéd. Ráadásul mindehhez még nagy, hegyes orr is társult. A II. Károllyal 1700-ban kihalt spanyol ág jött létre korábban, az 1500-as évek első felében létrejött osztrák ág pedig nem tanult a rokonok hibáiból, hanem a belterjes gyakorlatot folytatták, így ők sem jártak jobban. Ennek lett egyik kárvallottja Ausztriai Julius Caesar is, aki ráadásul
nem is vérfertőző kapcsolatból született, egyszerűen csak fertőzött, rossz géneket örökölt.
Ausztriai Julius Caesar édesapja II. Rudolf volt, aki maga is halmozottan rendelkezett problémákkal, bár ezek az ő esetében még viszonylag kezelhetők voltak. 1576-tól foglalta el a német-római császári, valamint a cseh és a magyar trónt. A problémák az 1590-es években jelentkeztek nála: fokozatosan veszítette el az érdeklődését és a türelmét az uralkodói teendőkkel kapcsolatban, közben egyre gyakrabban törtek rá dühkitörések, ezeket pedig melankolikus időszakok ellensúlyozták, amikor pedig elbújt a világ és a trónok elől. A kormányzás helyett egyébként sokkal jobban érdekelték a művészetek, az alkímia és a csillagászat.
Rudolf babonás ember lévén erősen hitt egy jóslatban, mely szerint a vesztét a saját fia okozza majd, aki erőszakkal elveszi tőle a trónt. Ezért sosem házasodott meg, ellenben falta a nőket, több szeretője is akadt. Legfőbb, első számú ágyasa egy Katharina Strada nevű főúri leányzó volt, aki több gyerekkel is megajándékozta Rudolfot. Közülük a legidősebb egy fiúgyermek volt, aki a Don Julius Caesar D’Austria nevet kapta. Rudolf valamiért, talán mert ő volt az elsőszülött, nagy figyelemmel vette körül a fiát, és komoly jövőt jósolt neki. Sokkal jobban odafigyelt rá, mint a többi gyerekre, a lehető legjobb oktatásban részesíttette. Szeretett volna egy jelentős pozíciót találni neki az udvarban, de aztán minden másképp alakult.
Jó név, rossz ómen
Már a fiú nevén is meglátszott, hogy az apja nagy jövőt szán a számára. Csakhogy Rudolf nem vette számításba a fia veleszületett skizofréniáját, a Habsburg család generációkon átívelő vérfertőző kapcsolatainak szörnyű örökségét, ami ráadásul egyre inkább elborította a fiú elméjét. És ezzel még csak nem is ő járt a legrosszabbul, hanem volt, aki sokkal inkább megjárta vele.
A festői Český Krumlov várkastélya hosszú időn át a Rosenberg család birtokában volt, ám a nemesi família utolsó tagjának, Peter Wok von Rosenbergnek nem sikerült utódot nemzenie, ezért eladta a várat Rudolfnak. Amikor a főnemes meghalt, az uralkodó úgy döntött, Český Krumlov legyen a fiáé, Don Julius Caesar D’Austriáé, aki 1605-ben Bécsből a cseh városka kastélyába költözött át. Erre pedig azért is szükség volt, mert egyre nagyobb gondok voltak a fiúval. Julius ekkor már szinte teljesen kezelhetetlen volt a skizofréniája miatt: gyakoriak voltak a teljesen váratlanul rátörő dührohamok, amihez ráadásul szadizmus párosult, és a fiú, hogy elhallgattassa a fejében a hangokat, keményen inni is kezdett.
Rudolf tehát 1605-ben a frissen megszerzett csehországi Český Krumlovba költöztette a fiút, és bízott benne, hogy ott majd szépen megjavul, meggyógyul. Ám nem így lett, így az uralkodó drasztikusabb lépésre szánta magát. Egy évvel később Juliust Gamingba küldte, ahol az egyik legszigorúbb elvek szerint élő szerzetesek, a karthauziak rendháza állt. Rudolf azt remélte, hogy a remete módra a szemlélődésnek, az imádságnak és a munkának élő karthauziak között a fia majd megnyugszik. Nem így lett. Újabb egy év múlva, 1607-ben elege lett a szerzeteslétből, és visszatért Český Krumlovba.
Julius a visszatérése után nem sokkal pillantotta meg a krumlovi borbély lányát, Markéta Pichlerovát, akibe súlyosan beleszeretett. Eleinte minden úgy történt, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Ausztriai Julius Caesar udvarolt a lánynak, ajándékokkal halmozta el, majd miután úgy tűnt, az érzései viszonzásra találtak, a szülők engedélyét kérte arra, hogy Markéta hozzá, a várba költözhessen. Megkapta, a lány pedig ment a szerelmével. Ez viszont
megpecsételte Markéta sorsát.
Juliuson ismét kiütközött a skizofrénia, és egyre erőszakosabb lett a lánnyal. Egyre gyakrabban indokolatlanul gurult dühbe, és ilyenkor megverte a lányt, késsel megsebezte, majd egy alkalommal úgy agyba-főbe verte és megkéselte, hogy azt hitte, Markéta meghalt. Ezért fogta a lány testét, és kidobta a vár ablakából. Ám a lány nem halt meg, és súlyos sérülései ellenére életben maradt, mert nem a várablak alati sziklákra érkezett le a teste – ahogy azt Julius tervezte –, hanem egy szemétkupacra, ami jelentősen tompította a zuhanást.
Markéta a szülei házába menekült, ahol felépült. Bár igyekeztek titokban tartani, hogy életben maradt, Julius megtudta a dolgot, és visszakövetelte magának a lányt. Csakhogy a szülei nem engedték, mire Julius elfogatta, börtönbe záratta a lány apját, és azzal fenyegetőzött, hogy kivégezteti. Többhetes huzavona után végül a lány, az anyja unszolására, visszaköltözött a várba, hogy ezzel megmentse az apját. Egy nappal később Juliuson ismét egy komoly dühkitörés lett úrrá, és ezúttal agyonverte a lányt, a holttestet megcsonkította, majd előbb levágta a fejét, és a teste többi részét is feldarabolta.
Az eset nem maradt titokban, a birodalomban és egész Európában híre ment és döbbenetet váltott ki. II. Rudolf sem tudta és már nem is akarta tovább védeni a fiát. Börtönbe záratta örök életére, ahol a skizofrénia egyre inkább elhatalmasodott Juliuson. Nem volt hajlandó tisztálkodni, se megborotválkozni, ruhát sem cserélt, és nem is evett. Dühöngött, és tárgyakat hajigált ki az ablakon, mocsokban és szemétkupacok között élt. A szolgák nem mertek belépni a cellájába, egyfelől mert féltek tőle, másfelől pedig az elviselhetetlen bűz miatt. Julius végül 1609 nyarán szörnyű halált halt. Egy fekély megrepedt, és az abból kiszivárgó gennyes váladék a torkába jutott, ő pedig megfulladt. A fiút Český Krumlovban, a minorita kolostorban temették el. Az apja, Rudolf, aki akkor már nem volt uralkodó, mindössze két és fél évvel élte túl a fiát, 1612 januárjában hunyt el. Előrehaladott vízkórságban szenvedett, máj- és tüdőproblémái voltak, és a családjában örökletes szifilisz is gyötörte, ezek pedig az utolsó éveiben mentális leépüléshez és paranoiához vezettek. A vérfertőző belterjesség őt sem kímélte.
Források:
(Borítókép: Harald Nachtmann – Getty Images)
Újra jön a We Love Kuponhét október 28. és november 14. között!
Első kuponhetünk sikerén felbuzdulva folytatás következik: most ismét különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, új kuponoldalunk bemutatásával. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
