Budapesten szobrot kapott Tormay Cécile írónő, utcát viszont nem neveztek el róla, holott ez is felmerült. Ki volt a Horthy-korszak ünnepelt írónője, akinek a mai napig ellentmondásos megítélése talán legkevésbé könyveinek irodalmi értékeiről szól?

Több olyan írónk is van, akik értékelése a legtöbb esetben nem műveik, hanem politikai nézeteik alapján történik. Köztük van Tormay Cécile is. Az ellentmondásos megítélésű alkotó hívei a magasztalások során nem felejtik el megemlíteni, hogy kétszer is jelölték Nobel-díjra. Akik nem kedvelik, azok Horthy Miklóssal való szoros barátságát, antiszemita és szélsőjobboldali nézeteit róják fel neki. Az írónő magánélete szintén sokszor elviszi a hangsúlyt műveinek vélt vagy valós esztétikai értékeiről. Tormay Cécile feltehetően a saját neméhez vonzódott, és ennek kapcsán egy, a korban felettébb botrányos per főszereplője lett. Bár a férjének meleg otthont teremtő családanya modelljét hirdette, a jelen írás keretein belül bemutatott életút meglehetősen messze esett ettől a képtől.

Íróként és szerkesztőként is alkotott

Tormay Cécile 1875-ben született Budapesten, középosztálybeli családban. A német származású família magyarosította a nevét, a nagyapja 1848–49-ben honvédtisztként harcolt. Az apa, Tormay Béla mezőgazdász, állatorvos volt, az MTA tagja, aki nemesi előnevet (Nádudvari) szerzett adományban. A kis Cécile magántanulóként végezte tanulmányait, majd húszas éveiben az írás felé fordult. 1900-ban egy novelláskötete jelent meg, de a sikert 1911-es regénye, az Emberek a kövek között hozta el. Ezt követte egyik legismertebb műve, egy családtörténet 1914-ben, A régi ház.

A két könyv nemzetközi érdeklődést is kiváltott, többek között németre, angolra, franciára és más európai nyelvekre fordították le. A régi ház megkapta az MTA Péczely-díját, amellyel a legjobb történelmi regényeket díjazták.

Irodalmi tevékenysége nem csak az írásra terjed ki. 1923-tól Klebelsberg Kunó kultuszminiszter felkérésére elvállalta, hogy szerkessze a Napkelet című konzervatív lapot. Az újság a Nyugat ellensúlyozására jött létre, mivel egyes körökben úgy gondolták, hogy háttérbe kerültek a nemzeti és keresztény értékek, ezt a hiányt kívánták pótolni. A Napkelet mégsem vált kurzusújsággá, olyan nevek publikáltak benne, mint Szerb Antal, Németh László, Szekfű Gyula vagy Pais Dezső. A visszaemlékezések szerint Tormay igencsak megosztó személyiségét szerkesztőként háttérbe tudta szorítani.

A kormány bizalmát jelző kinevezésen felül az írónő 1930-ban Corvin-koszorút kapott a kulturális tevékenységéért. A nemzetközi elismerés sem váratott magára. 1935-ben egyhangúlag választották a Népszövetség Szellemi Együttműködés Nemzetközi Bizottságába, a Marie Curie halálával megüresedett székbe.

Szélsőséges nézetek a Bujdosó könyvben

Tormay egyik legismertebb műve, a Bujdosó könyv csak a háború után jelent meg, a mű leginkább a benne kifejtett politikai nézetek miatt lett ismert. A naplószerű olvasmány az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság eseményeit taglalja, egyértelműen az úri középosztály és az arisztokrácia szempontjából. Közismertté vált a benne megrajzolt Károlyi-kép. Az írónő véleménye szerint a farkastorokkal és nyúlszájjal született tehetségtelen grófot a saját „testi torzsága” miatt érzett komplexusok irányították. A könyvben így ír a politikusról: 

Szegény tökéletlen fiatalember… Ez volt az útlevele mindenütt. A nyomorékot vitte az élet, amelyen ő kegyetlen bosszút vett kegyetlenségéért… Rokonai elismerték és megbámulták. Ebben az optikai csalódásban keletkeztek Károlyi Mihály mind féktelenebb hiúságának első gyökerei. Elhitte magáról, hogy rendkívüli ember és elképzelte, hogy rendkívüli sorsra van predesztinálva

De előkerül az a vád is, hogy Károlyi a magyarság ellensége, sőt, nem is nevezhető magyarnak.

…hatalom beteg vágya hajtotta és beállt az a visszás helyzet, hogy gróf Károlyi Mihály, akinek nemzeti érzése nem volt és magát francia dédanyja révén lelkében mindig franciának vallotta, aki tradíciói révén arisztokratikus volt, a nemzeti jelszavakkal dobálódzó demagógiának és a radikális demokráciának fejévé lett.

De nem csak Károlyit festi le elfogultan és egyoldalúan a Bujdosó könyv. Előkerülnek benne antiszemita toposzok is, az írónő az őszirózsás forradalmat és a Tanácsköztársaságot egyaránt a szerinte világuralomra törő, kommunizmust terjesztő zsidók „számlájára írta”.

Lobogó Horthynak, üdvözlés Mussolini felé

De nem csupán a Bujdosó könyv okán utasítják el sokan politikai alapon Tormayt. Az írónő a Horthy-kurzus egyértelmű támogatója volt egész életében. 1919-ben létrehozta a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségét, amelynek fővédnöke maga Horthy Miklósné, Purgly Magdolna volt. A szervezet egyik első lépéseként lobogó átadásával köszöntötték a „bűnös” Budapestre fehér lovon bevonuló Horthyt, majd angol és francia nyelven gyártottak ismeretterjesztő füzeteket, hogy a „világ asszonyai” értesülhessenek a trianoni döntésről. Támogatták a numerus clausus bevezetését, és Tormay lelkesen üdvözölte a „magyar asszonyok” nevében Mussolinit, és azt hangoztatta magáról, hogy ő előbb volt fasiszta, mint Mussolini.

Fontos hangsúlyozni, hogy a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége karitatív munkát is végzett. Ruhagyűjtést szervezett az elszakított területektől menekülteknek, egyetemi kollégiumi helyeket hozott létre női hallgatóknak, tanyákról érkező diákoknak internátusi elhelyezést biztosított. Egyes kistelepüléseken pedig vasárnapi oktatást szerveztek nők számára. Ezek ellenére a szervezet azt hangsúlyozta, hogy a nők kötelessége az otthoni idill megteremtése és ezen keresztül a férj támogatása. A törekvés meglehetősen ironikus volt, hiszen az egyesület alapítója soha nem ment férjhez, nem szült gyereket, karriert épített magának, és feltehetőleg a saját neméhez vonzódott. Tormay Cécile a lehető legtávolabb állt az általa propagált nőtípustól.

Nobel-díjra jelölték

Az írónő 1935-ben kapott pozíciót a Népszövetségnél, ekkor nemzetközi figyelem hárult rá. Ennek is köszönhető, hogy a neve a következő két évben felmerült az irodalmi Nobel-díj kapcsán. Maga az írónő is készült az elismerésre, a már korábban elkezdett Az ősi küldött történelmi regénytrilógiájának újabb részeit már ebben a szellemben írja. A Nobel-díjra először a szegedi és a debreceni egyetem professzorai terjesztették fel, hozzá kell tenni, hogy ők is a Napkeletben publikáltak. Külföldről

egy svéd irodalomtudós, Fredrik Böök szorgalmazta, hogy a magyar írónő részesülhessen a legrangosabb irodalmi kitüntetésben.

A lundi egyetem professzora a revíziós gondolatot is magáévá tette, és beépítette az érvelésbe.

Véleményem szerint az irodalmi Nobel-díj 1936-ban odaítélhető Tormay Cécile-nek. […] Választása azt az érzést keltené a legkeményebben próbára tett európai népben, hogy legalább erkölcsi vonatkozásban nem elszigetelt, s bár ennek a hatásnak az esztétikai értékekhez semmi köze, de a Nobel Alapítvány szellemiségéhez jól illenék.

A bizottság, amelynek Böök is tagja volt, azonban úgy találta, Tormay művei nem elég jók ahhoz, hogy az írónő Nobel-díjat kaphasson. „…méltányolható az esztétikai minőség, hiányzik azonban az emberteremtő fantázia, és így legmélyebb gondolatiságú művéből, középkori történelmi regényéből hiányzik a meggyőzés ereje” – érveltek az elutasítás mellett.

Horthy személyesen járt közbe, hogy mérsékelje a botrányt

Az írónő életrajzából a „majdnem megkapott” Nobel-díj mellett talán az a botrány a legismertebb, amelyről a 20-as évek derekán a baloldali sajtó nagyon sokat írt. 1923-ban Zichy Rafael gróf válópert indított a felesége, Pallavicini Eduardina ellen, azzal az állítással, hogy a nő Tormay Cécile szeretője volt. A véletlenre nem sokat bízó arisztokrata egy ideje gyanakodott a feleségre, így a kereset beadása előtt nekiállt bizonyítékokat gyűjteni. Lyukat fúratott a nő szobájának falára, a modern technológiát segítségül hívva mikrofont szereltetett a csillárokra, és a szolgákat megbízta, hogy kísérjék figyelemmel, mit csinál a felesége. A per során a szolgák meglehetősen „szaftos” dolgokat vallottak, például azt, hogy Tormay Cécile-nek férfi nemi szerve van, és így lép kapcsolatba a grófnéval.

Mindezek ellenére nem járt sikerrel, a bíróság nem hitt neki, a házasságot nem bontották fel. A leszbikus viszony igazságtartalmát olyan, ma már furcsának ható indokokkal utasították el, hogy a grófnőnek öt gyereke van, így minden bizonnyal „normális” nemi életre van igénye. Elhangzott az is, hogy a negyvenes éveiben járó Zichyné nyilvánvalóan „öreg” ahhoz, hogy szexuális vágyai legyenek. 1927-ben a két nő ellenkeresetet nyújtott be, aminek következtében a tanúvallomást tevő szolgák hosszabb, Zichy pedig jelképes fogházbüntetést kapott becsületsértésért.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az ellenzéki lapok által bőven taglalt per meglehetősen kínos volt a Horthy-kurzus számára. A kormányzó személyesen tett azért, hogy Zichy gróf ne nyerhessen, ne maradjon folt a rendszer kegyeltjének becsületén. Zadravecz István, tábori püspöke írja naplójában, hogy Horthy személyesen küldött utasítást, hogy a pert Tormayék nyerjék meg. Minden bizonnyal ez az oka annak is, hogy a per érzékeny anyagai eltűntek.

A rendszerváltás után szobrot kapott

Zichy Rafael feleségén kívül más nőkről is valószínűsíthető, hogy Tormay Cécile szeretői voltak. Özvegy gróf Ambrózy-Migazzi Lajosné felsőalmási Fábry Nórával közösen vásároltak villát Mátraházán. Az írónőt itt érte a halál, szívbénulásban hunyt el 1937-ben. 2012-ben a Kőfaragó utcai lakása közelében, a Szent Rókus Kórház előtt szobrot emeltek a tiszteletére. 2013-ban tervbe került, hogy egy budapesti utcát róla neveznek el, de az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjának állásfoglalása alapján a terv lekerült a napirendről.

Források:

  • Onagy Zoltán: Tormay Cécile, Irodalmi Jelen
  • Lenthár Balázs: Budapesti fura szerzetek: Tormay Cécile két élete, HVG
  • Marinov Iván: Tormay Cécile a halála miatt nem kapott irodalmi Nobelt?, Urban Legends
  • Kollarits Krisztina: A Nobel-díj árnyékában, Láthatár
  • Tormay Cécile: Bujdosó könyv
  • Rákai Orsolya: A Napkelet és az irodalmi modernség, Jelenkor
  • Kurimay Anita: Meleg Budapest, 2022, Park Könyvkiadó

(Borítókép: Derzsi Elekes Andor – Wikimedia Commons)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék