Kosztolányi regényeinek legendás helyszíne, Sárszeg nem a puszta képzelet műve: a Vajdaságban elterülő Szabadka és Palics páratlan szecessziós építészettel és meglepő történelemmel várja a látogatókat. Budapestről alig két és fél óra alatt elérhető ez a sokszínű, mégis méltatlanul alulértékelt határközeli ékszerdoboz.

Kosztolányi két regénye, az Aranysárkány és a Pacsirta ugyanabban a városban, Sárszegen játszódik. Ha ránézünk a térképre, ilyen nevű települést nem találunk. Nem meglepő, hiszen köztudott, hogy az író regényeinek színhelyét szülővárosáról, Szabadkáról mintázta. Bár Kosztolányi nem feltétlenül a legvonzóbb képet festi a provinciális kisvárosról, amely „körös-körül laposan, lepényszerűen terpeszkedik el a homokon”, Szabadka és a vele gyakorlatilag egybeépült Palics mégis alulértékelt turistacélpont.

A város egyedi hangulattal rendelkezik, korzóján a Monarchia idejét idéző szecessziós paloták tövében utcazenészek játszanak balkáni ritmusokat.

A kis büfékbe betérve bureket vagy pljeskavicát is ehetünk. Ráadásul két és fél óra alatt kényelmesen eljuthatunk ide Budapestről. (Ehhez érdemes Tompa felé átlépni a határt, Röszkénél mindig nagyobb a sor. Fontos információ, hogy bár Szerbia nem tagja az Európai Uniónak, magyar személyi igazolvánnyal beléphetünk a területére.)

A városháza nemcsak építészeti értékeivel, hanem méretével is kitűnik

A későbbi Bácska területe az Ázsia felől Európába tartó népvándorlások vonalában fekszik, így több ezer éve lakott. Szabadka városát a 14. században említik először az oklevelek, virágzása a 18. században kezdődik. Ekkor emelte Mária Terézia kamarai mezővárosi rangra, megindult az iparosodása, de az igazán nagy lendületet – mint annyi más város – a Monarchia idejében kapja. Ebből a korszakból származnak a belváros szecessziós épületei, melyek közül a két leghíresebb a zsinagóga és a városháza.

A Szabadka jelképévé vált, szürke és vörös színekben pompázó városháza Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján készült, a magyaros szecesszió egyik kiemelkedő alkotása. Már méretei is jelentősek. Száz méter hosszan nyújtózik el a főtéren, tornya pedig 76 méter magasan áll. Vasárnap kivételével mindennap látogatható egy alkalommal, a túra délben indul a főbejárat elől. A magyar, szerb és angol nyelven elérhető vezetés két helyre, a díszterembe és a torony tetején kialakított kilátóba enged belépést.

Az épület gazdagon díszített falai kalocsai és matyó motívumokat vonultatnak fel.

A díszes üvegablakok Róth Miksa műhelyéből valók, de Zsolnay kerámiák is láthatók több helyen. A dekoráció egy öntudatos polgárság igényeit tükrözi, az adófizető iparosok szerszámai bukkannak fel mindenütt. A részletekre figyelve szabadkőműves jelképeket is felfedezhetünk. Ennek oka egyszerű, a tervezők tagjai voltak a titkos (vagy talán inkább titokzatoskodó) társaságoknak. A nagyterem üvegablakaiban a magyar történelem nagy alakjai köszönnek vissza, a toronyból csodálatos a kilátás, még akkor is, ha az Alföld sík vidéke vesz körbe minket.

A zsinagóga része az UNESCO-világörökségnek

A Városházától nem messze, közvetlenül a piac mellett találjuk a zsinagógát, ami szintén a 20. század elején épült. A hitközség bővülése miatt kellett egy új, neológ templom. 1600 férőhellyel nyitotta meg a kapuit. A magyar szecesszióra jellemző ornamentika, a virágos motívumok és a színes üvegablakok az édenkert vidámságát hivatottak tükrözni, és a tervezők szándéka szerint az öröm érzetét közvetítik a belépőknek.

Szabadka zsidó lakossága a 2. világháború évei alatt jelentős veszteséget szenvedett, a zsinagóga eredeti funkciója megszűnt. A szocializmus utolsó éveiben egy avantgárd színház működött a falak között. Az épület állapota ekkorra már erősen leromlott, ráadásul egy tervezett építkezés miatt megindult futóhomok összedöntötte volna az épületet. Ekkor indultak a kezdeményezések a zsinagóga megmentésére, 1989-ben az UNESCO-világörökség része lett, majd 1990-ben kiemelt jelentőségű műemlékké nyilvánították. Felújítása így is csak 2018-ban történt meg magyar állami forrásokból.

Szecessziós liftben utazhatunk

A városháza és a zsinagóga után megéri még egy nagy sétát tenni Szabadka belvárosában, ahol minduntalan a szecessziós palotákba ütközünk. A visszafogott külsejű Leovics-palota a vasútállomás közvetlen közelében áll, Lechner Ödön és Pártos Gyula ezzel az épülettel hozták el az art nouveau-t a bácskai kisvárosba. Sokkal díszesebb a kalotaszegi motívumokkal, muranói üveggel és Zsolnay kerámiákkal ékesített Raichle-palota. Raichle Ferenc építész magának tervezte az épületet, de csak egy évig élt a falai között, tékozló életmódja miatt hamar tönkrement. A Raichle-palotában jelenleg egy kortárs galéria működik.

A korzón találjuk a Szabadka Vidéki Kereskedelmi Bank egykori épületét, homlokzatát a takarékoskodásra utaló jelképek (méhkas és mókusok) díszítik. A Dömötör Miksa-palota a geometrikus szecesszió mesterműve, Vadász Pál Városi bérpalotája (a helyiek Ravel-épületként ismerik) pedig a bécsi szecesszió világát tükrözi. Utóbbiban ma lakások és irodák vannak, és itt üzemel Szabadka legrégebbi, szecessziós stílusban elkészített liftje.

Kalotaszegi, székely motívumok a tó melletti parkban

Ha Szabadkán vagyunk, nem lehet kihagyni a szomszédos Palicsot sem. Kosztolányi így ír róla: „Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom / És a beléndeken s a vad farkasbogyókon / Alszik a fény.” Szerbia legnagyobb tava a legenda szerint egy nyáját elvesztett pásztor könnyeiből keletkezett. A tó a tudomány szerint a legutóbbi jégkorszakban jött létre, egyike az Alföld sztyeppei szikes tavainak. A 19. században jöttek rá, hogy vize gyógyhatású, ekkor fürdőként kezdett üzemelni. Az emberi károkozás azonban a tavat sem kímélte, a víz szennyezettsége és az algák elszaporodása miatt jó pár éve nem szabad fürdeni benne.

Palics virágkorát a 19. század végén, a 20. század elején élte. Ez többek között annak is köszönhető, hogy ekkor fektették le a villamossíneket, amelyek Szabadka belvárosából hozták ide az úri közönséget. A tó melletti parkot 1908 és 1912 között létesítették, a zöld árnyas környezetben angolparkok mintájára kanyargós utakat alakítottak ki, ezek mentén állnak a szecessziós épületek. A főkaput, amely egyben víztoronyként is szolgált, népművészeti hímzés- és csipkeelemek díszítik. A vigadó épületén és a zenepavilonon erdélyi hatás érezhető. A hagyományos vendéglátás kedvelői a Halászcsárdában (Riblja čarda) lakhatnak jól, ennek fából készült terasza közvetlenül a vízparton van. A stilizált növénymotívumokkal díszített női fürdő a székely népi építészet fafaragásaiból merít, és cölöpökön áll a víz felett. Jelenleg egy kávézó üzemel benne.

Palics egyik legkülönösebb épülete, a szebb napokat látott Bagolyvár ma üresen áll. Az építmény szorosan kapcsolódik a Palicsi Olimpia néven ismert rendezvénysorozathoz. Vermes Lajos szabadkai sportoló még az újkori olimpiák elindítása előtt tervezte, hogy újjáéleszti az ókori sportversenyeket. Ennek érdekében kezdett építkezéseket Palicson, mint a megmérettetések helyszínén. Így született meg

az ellipszis alakú atlétikai és biciklipálya, amely London és Lipcse után a harmadik ilyen létesítmény volt a világon.

A Bagolyvár a külföldi sportolók szállásaként épült fel, kis túlzással a világ első olimpiai faluját tisztelhetjük benne. A palicsi olimpiákat 1880 és 1914 között rendezték meg rendszeresen, bár kevés ország részvételével és kevés versenyszámban. Bár a tó nem alkalmas fürdésre, a szocializmus évei alatt megnyitott állatkert meglátogatása teljessé teheti a vajdasági látogatásunkat.

A galériára kattintva még több fotót láthattok Szabadkáról!

Források:

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék