Az Akácfa utca és a BKV-székház egy mondatban említésétől egyeseknek a mai napig hamarabb eszébe jut a bliccelés és az azzal járó bírságok befizetése, mint az épület különlegességei, holott az idén 100 éves ház már jó ideje nem ezt a célt szolgálja. Az egykori Beszkárt-központ monumentális tömbjét Wälder Gyula tervezte, homlokzatán és a belső terek faborításain Budapest címerét is felfedezhetjük. Ez az épületegyüttes nemcsak a közösségi közlekedés otthona, hanem egy időkapszula is, amely 1926 óta őrzi a régi Budapest hangulatát. Az idei Budapest100-on bárki bejárhatja, a ház részletes programja és az épületbejárások időpontja itt található.
Van, aki luxusberuházásnak tartotta
Ez az Akácfa utcai épület 1926-ban készült el a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT), vagy ahogy mindenki hívta, a Beszkárt megbízásából, hogy a társasághoz tartozó közlekedési ágazatokat egy helyről igazgassák. Bár a díszített homlokzat, illetve az előcsarnok, az ülésterem és az Egri terem (többek között a reprezentatív eseményeket, esteket tartják itt) meglehetősen impozáns a maguk faragottfa bútoraival és falaival, mégsem ez jellemzi az épületet, hanem az egyszerűbb folyosók és a fehér csempe.
Ennek ellenére a székház átadásakor a sajtó mégis luxusberuházásként hivatkozott rá, amely
olyan fényűzéssel készült, hogy a háború után Magyarországon erre példa még nincsen,
ráadásul 2 millió aranykoronába került, ami a korszak lakhatási válságában, a háború után fellépett lakáshiányban és az újjáépítés közepette meglehetősen magára vonta figyelmet. A folyosókat díszítő fehér csempéket látva mindenesetre mi inkább gondoltunk egészségügyi funkcióra, mintsem irodaházra, de ennek az egyszerűségnek megvolt a maga praktikuma: könnyen lehetett – és lehet most is – tisztítani.
Az allegorikus alakokkal, a szárnyas kerékkel és a kovácsoltvas kapuval (az egykori részvénytársaság kezdőbetűi a mai napig látszanak) díszített Akácfa utcai épületet Wälder Gyula tervezte, míg az épületegyüttes többi részét, illetve a Kertész utca és az Akácfa utca közötti tömbben található áramelosztót a vállalat magasépítési osztálya. Wälder Gyula neve leginkább onnan lehet ismerős, hogy ő tervezte a Madách tér boltíves épületét, de a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepen és a Wekerletelepen is találunk általa tervezett házakat. Bár alapvetően a historizmus jegyében alkotott, így a BKV-székház is neobarokk jegyeket hordoz, építészetében már a modern felfogás is megjelent.
Forgóajtó és ma is működő páternoszter
Az épületben a mai napig minden az eredeti, így többek között a fa forgóajtó, amit persze nem a legkönnyebb magunk előtt tolni, de megéri, ugyanis az előcsarnokban úgy érezhetjük magunkat, mintha visszamentünk volna az időben, egyenesen az 1920-as évekbe. Persze az időutazást segíti a porta faberendezése, a pénztárcsarnok, az ülésterem, az Egri terem eredeti enteriőrje és az elmaradhatatlan páternoszter megjelenése is. A körforgó lift ma már kuriózumnak számít, s bár egykor viszonylag sok helyen működött, ma már szinte csak közintézményekben, céges épületekben találjuk meg őket. A BKV székházában 15 fülkével köröz, és bár azt hihetnénk, hogy sosem áll meg, valójában csak munkaidőben üzemel.
Bár városi legendák szerint végzetes is lehet, ha az utolsó emelet után a páternoszterben maradunk, ez nem igaz, hiszen függőleges állásban maradva fordul át egyik menetből a másikba, ennek ellenére minket is noszogatni kellett picit, hogy félelmünket legyőzve be merjünk szállni a mozgó liftbe. Egyáltalán nem bántuk meg, a 4. emeletre nagyjából másfél perc alatt felértünk, de ha már a páternoszterben voltunk, akkor az ominózus átfordulást is kipróbáltuk, ami egyáltalán nem volt ijesztő, sokkal inkább örömteli. Már csak azért is, mert ma már alig van olyan, ami működik is.
A díszes Egri terem kialakításával szerintünk az építész megelőzte a korát, inkább a modern hatások érezhetők rajta, az ablakból kinézve pedig izgalmas látvány tárul elénk. Innen látszik a szintén a BKV-hoz tartozó udvari létesítmény, az áramátalakító állomás zöld épülete, ahonnan többek között a körúti villamosok és a trolibuszok elektromos megtáplálása történik, valamint a gomba is, vagyis egy fedett nyitott beálló, ami eredetileg a lovas kocsik parkoltatására szolgált.
Az Akácfa utca és a Kertész utca közötti terület 6250 négyzetmétert ölel fel, a mai épületegyüttes pedig különböző közlekedési cégek irodaépületeiből jött létre, így nemcsak a szintek különböznek, de a labirintusszerű épületben néha az új dolgozók el is tévednek – ahogy sétavezetőink megjegyezték.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
