„Jó időben jó szórakozás a kertmozi” – állt egy plakáton az 50-es években. „Menjünk a moziba ki!” – hirdette a 70-es években egy másik plakát. A szórakozni vágyók nyaranta a fülledt mozitermek helyett szívesebben nézték a filmeket a csillagos ég alatt. Mára sajnos ezek a hangulatos kertmozik megszűntek, de a szabadtéri filmnézés varázsa nem veszett el, hiszen az utóbbi években egyre több helyen éled újjá a hagyomány.

Az első moziengedélyt Budapesten már 1896-ban kiadták, a 20-as évektől pedig már nemcsak mozitermekben tekinthette meg a nagyérdemű a filmszínház újabb alkotásait, hanem hangulatos, vadregényes parkokban vagy épp házak között kialakított kertmozikban is. Egyidőben számos kertmozi működött országszerte, heti többszöri vetítéssel, ahol fa-, majd műanyag székeken, vagy belépőjegy hiányában a környék fáira felmászva élvezhették a filmeket az emberek – még akkor is, ha a hangfalak sokszor recsegtek, és a fényre összegyűlő bogarak zavarták meg a vetítést.

Kertmozi

A szabadtéri filmvetítések története a 20. század elejére nyúlik vissza. Az első nyitott mozik 1916-ban jelentek meg Európában és Ausztráliában, utóbbiak közül a broome-i Sun Pictures máig működik. Budapesten néhány évvel később, 1920 tavaszán nyílt meg az első ilyen jellegű filmszínház a Városligeti fasor és az akkori Aréna út (ma Dózsa György út) találkozásánál. Az egyszerűen Kertmozinak nevezett létesítmény korának egyik legnagyobb szabadtéri mozija volt, közel 1800 néző befogadására alkalmas nézőtérrel.

Az első előadást 1920. április 24-én tartották, amikor a Harakiri című, a Pillangókisasszony történetét feldolgozó filmet vetítették. A mozi kezdetben némafilmeket műsorra tűző intézményként működött, a vetítéseket saját, tíztagú zenekar kísérte élőben. A szabad ég alatti előadások hamar a főváros kedvelt nyári programjai közé váltak: a kényelmes páholyokban dohányozni is lehetett, miközben a vendégeket igényes büfé szolgálta ki. A Kertmozi így nem csupán filmvetítő helyszínként, hanem társasági találkozóhelyként is fontos szerepet töltött be Budapest kulturális életében.

Tó-mozi

Egy csodálatosan kedves oázisa ez a fővárosunknak, ahol ózondús, hűvös rózsaillatú levegőt élveznek a Tó-mozi látogatói, akik művészi zene kíséretében a legpompásabb műsor mellett szórakozhatnak.

A különleges szabadtéri mozi 1921 nyarán nyitotta meg kapuit a Városligeti-tó partján, Vajdahunyad várával szemközt. Nézőterét a Budapesti Korcsolyázó Egylet épületének tóra néző oldalán alakították ki, míg a vetítővászon a vízen úszó szerkezetre került. A nyitóprogram fő attrakciója a Visszatért hősök című amerikai film volt, amely a háborút követő társadalmi változások témáját dolgozta fel.

A festői környezet és a gondosan összeállított műsor rövid idő alatt a város egyik legelegánsabb nyári szórakozóhelyévé emelte a Tó-mozit. A vetítések eleinte hétvégenként, később egyre gyakrabban zajlottak, míg végül szinte minden este két előadás várta a közönséget. A programok rendszerint híradóval vagy rövid ismeretterjesztő filmmel kezdődtek, amelyeket nagyjátékfilmek követtek, különleges alkalmakon pedig élő bevezető előadás is fokozta az élményt. A helyszín 1927-től Műjég mozi néven működött tovább, majd az 1930-as évek végére eltűnt a híradásokból. A szabadtéri vetítések hagyománya 1957-ben éledt újjá Tó mozi néven, ahol már a korszerű, szélesvásznú kinemaszkóp technikával csábították a nézőket, ám a mozi mindössze egyetlen évad után ismét bezárta kapuit.

Parkmozi

1922-ben Révész Arthur nyitotta meg Buda első kertmoziját a Városmajorban,

amit Parkmozi névre keresztelt. A szabadtéri mozi alig néhány hét alatt készült el, bástyaszerű cementfalak vették körül, és a nézőtéren páholysorokat és kerti székeket helyeztek el a szabadban. A Színházi Élet így írt róla: 

A Parkmozi nincs egészen szabad ég alatt, sőt alig lehet látni valamit a gyönyörű, csillagos budai égboltból, mert a városmajorpark évszázados dús lombsátrai, melyek körül veszik a Parkmozit, teljesen beborítják és eltakarják azt, valóságos élőzöld mennyezetet alkotva fölötte.

Maga a színpad 1935-ben épült fel, és innentől Városmajori Szabadtéri Színpadnak is többször nevezték. Egészen a második világháborúig folytak filmvetítések a színpadon, majd 1950-től a hely hivatalosan is Városmajori Szabadtéri Színpad néven működött tovább, ahol különböző tematikájú műsoros esteket rendeznek a mai napig.

Kinizsi (kert)mozi

A Kinizsi kertmozi Budapest egyik legrégebbi és legkülönösebb mozitörténeti helyszíne volt. Az épület 1912-ben létesült a Kinizsi utcában, egy korábbi húsüzem helyén, eredetileg a Magyar Tanítók Otthonaként, lakásokkal és színházteremmel. A filmvetítések már 1914-ben rendszeressé váltak, a hely pedig a következő évtizedekben folyamatosan alkalmazkodott a változó kulturális igényekhez. A szabadtéri kertmozit 1927-ben alakították ki, és csaknem fél évszázadon át, 1971-ig működött, így generációk számára jelentette a nyári mozizás egyik kedvelt helyszínét.

A mozi 1959-ben vette fel a Kinizsi nevet, majd számos korszerűsítés után egészen 1988-ig működött hagyományos filmszínházként. Története azonban ezzel nem ért véget: a rendszerváltás idején moziklubként született újjá, később a Blue Box, majd a Tilos Rádió otthona lett, végül pedig a budapesti alternatív kultúra egyik meghatározó helyszínévé vált Kultiplex néven. Kevés budapesti mozi mondhatja el magáról, hogy a némafilmek korától az underground zenei és kulturális szcéna világáig ívelt a története. Az épületet 2008-ban bezárták és lebontották.

Szabadság (kert)mozi

Újpesten, a Tavasz utcában működő Szabadság mozi története több mint hetven évet ölelt fel, miközben többször nevet, formát és funkciót váltott. Az intézmény valószínűleg 1907-ben nyitotta meg kapuit Uránia Mozgó néven, és a főváros korai filmszínházainak egyikeként működött. A hangosfilmek megjelenésekor, 1931-ben bezárták, hogy elvégezzék a szükséges technikai korszerűsítéseket, majd egy évvel később újra megnyílt. Az évtizedek során Uránia, Corvin, végül Szabadság néven fogadta a közönséget, miközben a budapesti mozik történetének szinte minden korszakát végigélte.

A régi épületet rossz állapota miatt az 1950-es évek végén lebontották, helyén pedig 1962-ben új mozi épült. A hozzá tartozó kertmozi különösen a nyári hónapokban volt népszerű: a hetvenes évektől a vászon a Könyves Kálmán Gimnázium felőli oldalra került,

a nézők pedig murvával felszórt területen elhelyezett kerti székekből nézhették a filmeket.

A műsoron gyakran szerepeltek a korszak közönségkedvencei, köztük Gojko Mitić indiánfilmjei és különféle westernek. A mozi 1982-ben bezárt, majd néhány évvel később kultúrházként született újjá, de a filmvetítések már csak rövid ideig folytatódtak. A kertmozi azóta eltűnt, területét beépítették.

Rózsavölgyi Parkszínpad

A Rózsavölgyi Parkszínpad Újpalota egyik legkedveltebb nyári találkozóhelye volt.

A létesítmény már az 1950-es évektől szabadtéri moziként működött, és a kerület lakói számára a nyári esték meghatározó kulturális helyszínévé vált. A szabad ég alatt vetített filmek különleges hangulatot teremtettek, amely a televíziózás előtti évtizedekben igazi közösségi élményt jelentett. Később a mozifunkció mellé egyre erősebben felzárkóztak a könnyűzenei programok is, így a parkszínpad a főváros egyik fontos szabadtéri szórakozóhelyévé nőtte ki magát.

Az 1970-es években a Rózsavölgyi Parkszínpad különösen a hétvégi rockkoncertek miatt vonzotta a fiatalokat. A színpadon olyan népszerű együttesek léptek fel, mint az Apostol, a KIT (Koncz Illés és Tolcsvay), a Generál, az LGT, a Skorpió vagy a V’73. Bár Budapest nagy koncerthelyszínei – a Kisstadion, a Sportcsarnok vagy az Ifjúsági Park – is sok lehetőséget kínáltak, a parkmozi és a parkszínpad emberközelibb, családiasabb légköre sokak számára vonzóbb volt. Az élményhez hozzátartozott a büfé is, ahol a korsó sört negyedosztályú áron, mindössze 4,20 forintért lehetett megvásárolni. 

Vörösmarty kertmozi

A 70-es években májustól szeptemberig a fővárosiak hat helyszínen mozizhattak szabadtéren – a Budai, Csajkovszkij, Szabadság, Hunyadi kertmozikban, a premier előtti filmeket játszó Csepeli Parkmoziban, valamint a margitszigeti Vörösmarty kertmoziban, amely még a nyolcvanas években is igen népszerű volt. Az 1961-ben szabadtéri színpadból kertmozivá átalakított filmszínház 1996-ban szűnt meg, az utolsó szezonban Juventus kertmozi volt a neve a Juventus Rádió után. 

Egy dohányzó embernek nem nagyon öröm, hogy a moziban nem lehet rágyújtani. Az is igaz, hogy ha jó a film, akkor elfelejted a pipádat, sajnos viszonylag kevés az ilyen film. Egyébként pedig magának a mozinak van egy külön levegője, amire mások azt mondják, büdös. Gyerekkoromban már rég nem dohányoztak a mozikban, ezért szerettem a kertmozit, mert ott még lehetett, sőt kellett is, különben jöttek a szúnyogok. Érkeztüket pontosan lehetett tudni. Amikor a sötét nézőtér vadul elkezdett villogni az öngyújtóktól, akkor érkezett meg mondjuk a Vörösmarty kertmoziba a vízpart felől egy komolyabb szúnyogeresztés. Mindenki rágyújtott, fújtuk egymásra, vadul csapkodtunk, isteni volt. Sajnálom, hogy a kertmozi mint Intézmény kezd kiszorulni, és helyébe az autós kertmozi lép, ami nem egészen ugyanaz

– írta Réz András a mozi megszűnésének szomorú apropóján a Reformban, 1996 májusában. 

Források:

(Borítókép: illusztráció, FSZEK Budapest Gyűjtemény / Sándor György – Fortepan)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék