„Felfelé nézni nem szabadott”
Internálótáborok, börtönök, kihallgatóhelyiségek és a diktatúra rideg valóságát mutatja meg nekünk a Robert Capa Központban megnyílt Zárt ajtók mögött kiállítás (kurátor: Kopin Katalin), ahol Hugyecsek Balázs és Kovalovszky Dániel fotográfiái vagy épp a Hadik laktanya cellaajtói és a szintén onnan származó priccs vezet be minket a Rákosi- és Kádár-korszak elzárt világába. Az installáció, a fotók, a tárgyi emlékek, valamint a fogva tartás egykori tereit bemutató dokumentumfilmek a kommunista diktatúra működésmódját idézik.
Bár nem nagy kiállításról beszélünk, mégis sokáig „fogva tartja” az embert. A fotók, a visszaemlékezések, a kézzel írt levelek ott tartanak minket a térben. Tudjuk, hogy működött az adott kor büntetés-végrehajtási rendszere, mégis mellbevágó szembesülni azzal, hogyan vitték el, hurcolták meg és zárták be azokat, akik mást, máshogy gondoltak a rendszerről, vagy kiálltak a szabadság mellett.
A kiállítás középpontjában az 1945 és 1963 közötti időszak áll, vagyis a kommunista diktatúra kiépülésétől egészen a „nagy” amnesztiáig tartó korszak. A falakon az üres zárkák mellett az egykori fogvatartottak időskori képeit is látjuk, ezek együttese teszi valamennyire megismerhetővé mindazt a borzalmat, terrort, amit át kellett élniük. Válóczy István volt politikai fogoly, akit az 1956. novemberi tűzharcok miatt eredetileg tanúként idéztek be, majd tűzharc megszervezése vádjával letartóztatták, mondatai keretezik a fotókat és teszik egészen líraivá a bezártságot.
A börtönben a sétán felfelé nézni nem szabadott, de amikor esett az eső vagy a hó, akkor a tükröződésben láttuk az eget. Csak lehajtott fejekkel és hátratett kézzel lehetett sétálni… Az ember, amikor kijön a börtönből, azt veszi észre, hogy színes a világ. Színek vannak. Bent minden szürke. A hétköznapok is ilyen szürkék. Szürkék a falak. Szürkék az őrök ruhái, minden szürke. Szürke a kilátástalan börtönidő. Egy szín van, a szürke. Kint minden színes. Színes a világ, színesek a virágok. Kék az ég.
Az elnyomás terei
A Katpol pincéje (a volt Hadik laktanyában), a recski vagy a csolnoki bánya, a szegedi Csillag börtön és a Markó utcai Büntetés-végrehajtási Intézet – többek között ezeket a helyszíneket ismerjük meg a tárlaton. Az egykori Hadik laktanyában a történelem során számos szervezet megfordult, viszont kétes hírnevét egyrészt az 1920-as évektől itt működő katonai kémelhárításnak, másrészt a II. világháború után itt működő Honvédelmi Minisztérium Katonapolitikai Osztályának, a Katpolnak köszönhette. Bár a szervezet célja a háborús bűnösök felkutatása volt, valójában a kommunista párt és a rendszer ellen tenni akarókat fogták el, börtönözték be, és a legváltozatosabb eszközökkel kínozták őket. A Capa Központ kiállításán
egymás mögött sorakoznak a Hadik cellaajtói, és látható az egykori priccs is.
A kiállítás terében öt Topotéma-dokumentumfilmbe (az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának tudományos ismeretterjesztő projektje) is belenézhetünk. Ezek megmutatják, hogyan néznek ki ma az egykori fogvatartó intézmények, látjuk az apró cellákat, hogy milyen körülmények között kellett túlélni és embernek maradni, de a visszaemlékezések során megelevenedik az a lehetetlen bánásmód is, amit az egyik volt fogoly úgy írt le, hogy
a KGB szovjet börtöne ehhez képest luxus.
A Markó utcai Büntetésvégrehajtási Intézet belső homlokzatáról készült kép magára vonja a figyelmünket, elfoglal egy egész falat. Ez a börtön volt a népi demokratikus igazságszolgáltatás központja, itt tárgyaltak és hoztak halálos ítéleteket, amelyeket a börtön udvarán hajtottak végre. Bár az intézményt eredetileg 700 főre építették, 1946-ban már 1800-2000 rab szorongott itt, a 6-7 fős cellában gyakran 30-35 rabot tartottak.
A helyszínek a túlélők portréitól válnak személyessé. A visszaemlékezések úgy idézik fel a rendszer kegyetlenségét, hogy mi magunk is halljuk a sikolyokat, érezzük a fal nyirkosságát és a bezártságot, tehetetlenséget. Ahogy érezzük a kihallgatások brutalitását, a megalázó körülményeket, az előre eldöntött ítéleteket. „Életfogytiglanra ítélem, bár megérett a kötélre” – hangzott el Tutsek Gusztáv bíró szájából egy tárgyaláson, tömören megmutatva a diktatúra igazságszolgáltatásának természetét. Nehéz és fontos témát ölel fel az augusztus végéig látható Zárt ajtók mögött – Terek és gesztusok egy diktatúrából kiállítás, ami személyes sorsokon és a láthatóvá tett tereken keresztül tudatosítja velünk, milyen volt a kommunista rendszer működése.
Zárt ajtók mögött – Terek és gesztusok egy diktatúrából – kiállítás a Capa Központban
Program adatai
(Borítókép: Capa Center)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
