Mi lenne, ha egy nap senki máshoz nem kéne alkalmazkodnod önmagadon kívül, és semmi dolgod nem lenne azon túl, hogy kizárólag magadra figyelj, magaddal foglalkozz, oda menj és azt csinálj, ahova és amit csak akarsz? Nyilván csupa olyan helyet és tevékenységet iktatnál be a napodba, ami a legkomfortosabb és a leginkább a kedvedre való. Sorozatunkban a We Love Budapest munkatársai megosztják veletek egy-egy ideális napjukat.
Napindító reggeli egy kis budai eleganciával
A Hegyvidék Alkotás utca fölötti része és a XI. kerület Bartók Béla úti oldala az én világom, ezen a környéken születtem, és jelenleg is itt lakom. Számomra a városnak ez a része azért különleges, mert az egykor itt élt lakók nyomaihoz nagyon jól tudnak kapcsolódni a hozzájuk hasonlóan igényes és barátságos jelenleg itt élő helyiek és szolgáltatók.
Ennek a szuper közegnek az egyik legújabb szimbóluma a Gardenhouse, a Villa Bagatelle tulajdonosainak home hotele. A hűvösen trendi kifejezés egy pár szobás, otthonos és stílusos szállóként újjáéledő budai villát takar. Ha választhatnék, azzal együtt is innen indítanám a napomat, hogy csak pár buszmegállóra lakom, hiszen elég ritkán nyílik lehetőségem kortárs művészeti alkotások között ébredve egy garzonnyi méretű tetőteraszra nyitni az ajtót.
Innen csak néhány lépés a hatalmas kert jókora fákkal, virágokkal és madárházzal. A reggelim természetesen a Villa Bagatelle-ből érkezne, mondjuk, hogy már tavasz van, így a szabadban, madárcsicsergés mellett fogyasztanám el. Mikor már kiélveztem a környezetet, elindulnék egy hosszú sétára. Nagyjából azt az útvonalat járnám be, ami megegyezik egy korábbi egynapos városi útvonalunk első három állomásával, útba ejtve a Bírák és Ügyészek Lakótelepét.
Miután kis kitérőt tettem a Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Terület felé, ahol a csend és a természet váratlanul villan elő a csodás épületek közül, és több pontról is gyönyörű kilátás nyílik a városra, kikeverednék a Diana utcára. Itt egymást érik a szebbnél szebb épületek, az Óra-villa, a felújításra szoruló Karczag-villa, aztán a hangulat egyre vidékiesebbé válik, amit nagyon szeretek. A templom, mellette a kis kálvária és a közelében lévő iskola egy csinos kisváros hangulatát idézik, a Költő utcába érve pedig néhány bájosan falusias házat is felfedezhetünk.
Jókai, mókusok és egy kiadós ebéd
Innen érkeznék a Jókai-kerthez. Mondjuk, hogy már nyitva van, ezért be tudom járni az író egykori otthonát, ahol a város egyik legidősebb fájában is gyönyörködhetek. A helyet nemrégiben újították fel, elvileg tavasszal nyit, Fürdős Zsanett kolléganőmmel hosszan egyezkedtünk, hogy ki írjon majd róla, mert mindketten nagyon kíváncsiak vagyunk már rá. Persze akkor sem szomorkodnék, ha csak a kerítésen tudnék bekukucskálni a helyszínre, sőt, csöndben várakoznék néhány percet, így találkozhatnék az errefelé lakó mókusokkal.
Lefelé indulva aztán a Csörsz utcánál leakasztanék egy Bubit, és miközben tekerés nélkül gurulnék lefelé a Jagelló úton, azon gondolkoznék, hogy jól elment a délelőtt, ideje ebédelni. Bringán 10 perc alatt letudnám a nem különösebben csinos BAH-csomópontot és a Villányi út elejét, aztán a Karolina útnál vagy a Tas vezér utca sarkán leraknám a biciklit.
Mivel az aggódás nálam alap, még a tökéletes napomból sem hiányozhat, ezért rövid ideig szoronganék, mert a Budai Arborétum nem fér bele a programba, és szívesen ittam volna egy kávét a Feneketlen-tó partján lévő Kornélban. Kétpercnyi sétára a Bartók Béla út változatos kínálatától pedig azon is gondolkodnék egy darabig, hogy mit ebédeljek. Ám a háromórás séta után valószínűleg igazi kockás abroszos ízekre vágynék, így végül visszamennék a Kisvigadó étteremig és betolnám a kedvencemet, egy Kisvigadó-szeletet. Miután percek alatt kivégeztem a húshoz felszolgált illatos-ropogós hagymakazalt, lesétálnék a Bartók Béla útra, és élvezném a színes forgatagot.
A színes Bartók, némi kerámia és egy könnyű vacsora
Itt persze megint gondolkodóba esnék, és csak nehezen választanék a sok szuper helyszín közül. Igyak egy kávét a Wömbätban? Egy melengető matchát a Caphe by Hai Namban? Nézzek meg egy kiállítást a Faur Zsófi Galériában, a B32-ben vagy az ArtPhotónál? Egy kis varázslat kell a félszázados Bűvészboltból, esetleg vásároljak valami csinosat a Palmettában vagy a Repertoryban? Végül nem döntenék, hanem csak rászánnék pár órát arra, hogy sétálgassak, élvezném, hogy van időm felmérni a változatosságot.
Ha már kiélveztem a környezetet, ismét Bubira pattannék, és áttekernék a Szabadság hídon, majd a Vásárcsarnok környékén le is tenném a bringát. Aztán várna a Henger Stúdió, ahol a Bartókon látott izgalmas színek és formák nyomán kedvet kapva némi segítséggel készítenék valami szépet agyagból.
Ha pedig készen vagyok, akkor maradnék a kerámiavonalon, egy megálló villamossal az Ötpacsirta utca és a padronosok új helye, a Pitpit, ahol a beltérben Zakar István kerámiái és egy hatalmas Kovács Margit-alkotás mellett finom falatok várnak, így az estét egy kis vermut mellett, jó társaságban fejezném be.
