We Love Budapest: Hogyan találta ki nagyapád 1969-ben, hogy bűvészboltot fog alapítani Újbudán?
Szabó István: Nagypapám bejárta egész Európát a saját
bűvészműsorával. Elképesztő helyeken, elképesztő társaságokban lépett föl
külföldön és Magyarországon is. Akár a szemben lévő kultikus Hadik Kávéház alsó
szintjét, a jelenlegi Szatyort is említhetném, ahol a kor híres bűvészeivel, Rodolfóval és egy Paul Potassy nevű figurával adott elő közösen. Külföldön azt
látta, hogy vannak bűvészboltok, itt viszont nem volt. Úgyhogy gondolt egy nagyon
merészet, és megcsinálta Magyarország első bűvészboltját.
szabadidő
szerkesztésBartók Béla úti szemfényvesztők – A több mint 50 éves Figaró Bűvészboltban jártunk

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest
Szabó István épp olyan Szabó Istvánnak tűnik, mint mások. Ez azonban puszta látszat, figyeljétek csak a kezét! A benne lévő golyó, hopp, eltűnik, a zöld kendő, amit eddig olyan szépen lobogtatott, hirtelen kékre vált. Ez azért lehetséges, mert Szabó István bűvész, ahogy az édesapja és a nagyapja is azok voltak. A család 1969 óta vezeti a Bartók Béla úti Figaró Bűvészboltot, amely aprócska mérete ellenére is megkerülhetetlen, egyedülálló szereplője itthon az előadó-művészeti ágnak. István tehát harmadik generációs szakmabeliként vesz részt az üzletben, két bűvészbarátja, Gombkötő Alex és Szőke Kiss Vince pedig segítenek neki. Magyarország első bűvészboltjában jártunk. Csak tessék, csak tessék, nem csalás, nem ámítás!

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest
WLB: Miért tűnt ez annyira merész húzásnak akkoriban?
Sz. I.: Ha mi most a bűvészboltban megismerünk egy trükköt,
akkor az ehhez tartozó kellék Angliából, Amerikából pillanatok alatt megrendelhető.
Erre Magyarországon a hetvenes években még nem volt lehetőség. Tehát nagyapám
külföldről egy-egy kelléket hazahozott, itthon pedig kellett találni egy-egy
ügyes iparost, aki azt az adott eszközt meg tudta csinálni, gyakran úgy, hogy
nem is tudta, mire való. Így az inkognitó is megmaradt.
Sőt volt olyan, hogy egy kellékhez több iparos is kellett, és mivel a munka meg volt osztva, senki sem találkozott magával a trükkel.

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest
WLB: Fél évszázad alatt gyakorlatilag minden megváltozott e körül a bolt körül, ahogy már említetted, a szakma is más lett. Hogyan sikerül mégis egyfajta folytonosságot fenntartanotok, és melyek a legfontosabb változások?
Sz. I.: Nyilván jót tett, hogy a határok kinyíltak. Így
lehetséges például, hogy minden évben ellátogatunk az angliai Blackpoolba, egy
bűvészkongresszusra, ahol több mint 3000 szakmabeli találkozik. Itt amúgy a mai
napig vannak olyan német és brit bűvészek, akik felemlegetik édesapámat és
nagyapámat. Szóval nyilván megvan ennek a közösségnek az országokon átívelő
ereje, amellett, hogy a hazai bűvészek között is van összetartás. Ilyen
szempontból én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert minket itthon nem lehet
kihagyni abból, hogy valaki bűvész legyen, ez így volt 30 évvel ezelőtt is, 10
évvel ezelőtt is, és így van most is.
Arra is törekszünk, hogy a klasszikus kereskedelmi tevékenység mellett összefogjuk ezt a szakmát, közösséget.
WLB: Mit tesztek ezért a gyakorlatban?
Sz. I.: Gyakran előfordul, hogy délutánonként bűvészek
találkoznak itt, elmondják egymásnak, hogy kinek milyen ötlete van egy trükkre,
brainstormingfolyamat indul el. Kéthetente pedig ingyenes workshopokat tartunk,
ahol egymást tanítjuk trükkökre. A bűvészet változik, de vannak klasszikus
dolgok, amik mindig jól mutatnak. Néha jönnek be hozzánk ide olyanok is, akik azt
a konkrét trükköt keresik unokájuk vagy dédunokájuk számára, amit a gyereküknek
is vettek.

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest
WLB: Mennyire gyakori, hogy generációk alatt öröklődik a bűvészszakma, és téged mi vezetett arra, hogy folytasd a családi hagyományt?
Sz. I.: Viszonylag ritka, hogy a szakma öröklődik, és én nagyon
hálás vagyok azért, hogy engem se nagypapám, se édesapám nem tolt és nyomott,
hogy na, nekem bűvésznek kell lennem, hanem én magam szerettem bele gyerekként
ebbe a műfajba.
WLB: Nagyapád kezdte a vállalkozást, ő sajnos 2012 óta nincs közöttünk, de szinte az utolsó napjáig aktívan részt vett a bolt életében. Mi mozgatta őt, miért lehetett ez a bolt a szenvedélye?
Sz. I.: Borzasztóan motiválta a bűvészek, a fiatal bűvészgeneráció
támogatása. Halála előtt pár nappal itt volt még a boltban, a mindennapjai
része volt a szakma és az üzlet. Nem feltétlen ült itt a pultban és bűvészkedett
aktívan, de 88 évesen minden délután eltöltött itt 3-4 órát. Én például akkortájt
gyakoroltam egy manipulációs rutint golyókkal. Ő itt ült a sarokban, elkezdtem
neki mutogatni a trükköt, és olyan fantasztikus meglátásai voltak, hogy
elképesztő. Valószínűleg ezért övezte őt tisztelet a hazai szakmában.

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest
WLB: A boltot később édesapád vette át. Hogyan folytatta a családi hagyományokat?
Sz. I.: Ő is fontos kulcsfigurája volt a boltnak és a hazai
bűvészetnek. Pedig kezdetben nem is érdekelte a szakma, inkább zenélni akart. Akkortájt az előadásokon nem hangszóróról ment
az aláfestés, hanem valaki a háttérben elkezdett zenélni. Édesapámnak pedig volt
egy tangóharmonikája, ami alkalmas volt erre, úgyhogy ő nagyon fiatalon ezzel kísérte
az akkori bűvészeket a fellépéseken. Egészen addig, amíg külföldről kezébe
került egy kártyabűvészeti könyv, és azt látta, hogy a korábbi, már nagyon jól
ismert irányzatokkal szemben ez valami más. Hiába, hogy itthon sokan lenézték
ezt, neki megtetszett.
Elkezdett olyan trükköket csinálni, amit Magyarországon még senki sem látott, végül ő volt az első, aki a Fővárosi Nagycirkuszban hivatalos bűvészvizsgát tett nem színpadi, close-up bűvészszámmal. A close-up bűvészet a szakmának az az ága, amikor kisebb közönségnek, gyakran interaktív módon mutatnak be trükköket. A csoda úgymond a néző kezében történik.

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest
WLB: Gondolom, többféle bűvész létezik, mindenki mást szeret ebben a művészetben. Téged mi motivál, miért követted édesapádat és nagyapádat a pályán?
Sz. I.: Egy ilyen közösséget se tapasztaltam, ami annyira
befogadott volna, mint a bűvészeké, ez egy elképesztő csoda önmagában is. A
másik elképesztő csoda, amikor látom, ahogy a közönség, mondjuk, 400 néző
egyszerre reagál. Egyszerre lesz óriási csönd, és amikor vége a műsornak, egyszerre
tapsolnak. Ez fantasztikus élmény. Annyiféle embernek adunk elő, a fontos
politikusoktól elkezdve hétköznapi arcokig, de amikor megtörténik a csoda, akkor
mindenki ugyanarra a szintre kerül, mindenki ugyanazt az élményt éli meg. Önkifejezési
formaként tekintek a bűvészetre, ahol magamból is átadok egy darabot. Én gyermekszínpadi programokat nem is vállalok, mert kifejezetten a felnőttek között élem
meg az önkifejezést. Ekkor nem kell a gondolatokat leegyszerűsítenem. Ha teljes
valójában meg tudom ezeket a dolgokat mutatni, akkor igazi csoda a csoda.

Fotó: Rockstar Photographers - We Love Budapest
Gombkötő Alex és Szőke Kiss Vince, a boltban dolgozó bűvészek
A két barát szakma iránti szenvedélye még gyermekkorban, egy
bűvészdobozzal vette kezdetét, amit Vince kapott. A fiú egy ismerőse kedvéért
kezdett el a dobozban található trükkökkel foglalkozni, később az iskolában is
bemutatta ezeket. Itt találkozott Alexszel, aki hónapokig kérlelte barátját, tanítsa
meg neki a mutatványt. Vince végül engedett a kérésnek. A többi történelem. Azóta
mindketten profi bűvészként is tevékenykednek tanulmányaik mellett. Alex a
budai Várban tart angol nyelvű színpadi előadásokat nagyobb publikum előtt, míg
Vince inkább a close-up bűvészetben jeleskedik. Alex közel három éve, Vince
néhány hónapja dolgozik a boltban.
WLB: Tanulható amúgy ez a szakma?
Sz. I.: Nincs Magyarországon bűvészegyetem. A művészet szót
már használtam, most használom a tudományt is. Elképesztő szakirodalma van a
bűvészetnek, ez egy folyamatosan megújuló, inspiratív forma. Másrészt ez
megmaradt egy olyan klasszikus előadó-művészetnek, ahol a legtöbbünknek van egy mestere,
aki személyesen vezet a kijelölt úton. Nagyapám kicsit mindenkinek a tanára
volt. De például van egy idősebb, hetvenkörüli bűvész, Sugár Péter, őt mindenki
a hazai szakmában tanár úrnak szólítja.

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest
WLB: Hogyan lett a bolt neve Figaró?
Sz. I.: A nagypapám eredetileg fodrászmester volt, egyik vendége
volt profi bűvész. Tőle tanulta a trükkjeit. Akkortájt minden bűvész valamilyen
karakterszámot csinált, nagyapám pedig úgy ment a világbajnokságra, turnékra,
hogy kitalálta magának a fodrászatra utaló Figaró művésznevet, és különböző
fodrászkellékeket használt a műsorában. Volt egy 10 perces versenyszáma, amiben
ollók tűntek el, fésűk jelentek meg. A nemzetközi bűvészéletben sokan egyáltalán
nem is tudták, hogy mi az eredeti szakmája.
A bűvészboltról számokban
A boltban 400 mutatványt tartanak, amivel többféle vásárlói
réteget tudnak megszólítani. Az abszolút kezdőtől a 15-20 éves színpadi
gyakorlattal rendelkező szakemberig mindenki találhat magának izgalmas
kellékeket. Az áru egy része Amerikából érkezik, a fiúk pedig lelkesen segítenek
a kiválasztásban és a használatban. Az árak szintén változók: az olyan, egyszerűbb
kellékek, mint a mágikus színező (1500 Ft) vagy a fáklyából rózsa (2500 Ft) már
néhány ezer forinttól elérhetők, de 34 900 Ft-ért lebegő asztalt is
vásárolhatunk.
WLB: Szerinted hogyan és meddig fog folytatódni ez a több évtizedes történet? Lesz, aki átveszi tőled a boltot?
Sz. I.: Szeretném, ha a gyerekem – hogyha lesz –
is foglalkozna
bűvészettel. Nem fogom erre kényszeríteni, de szerintem ha megfelelő módon
mutatom meg neki, hogy milyen csoda van ebben, akkor majd ő is élvezni fogja. Amúgy
pedig itt vagyunk több mint 50 éve, én azt szeretném, hogy itt legyünk még a következő
50-ben is. Azt szeretném, hogy azoknak, akiknek most még fogjuk a kezét és
vezetjük őket a bűvészetben, a legnagyobb színpadokon, tehetségkutatókban jelenjenek
meg.

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest
WLB: Elképzelhető, hogy egyszer hatalmas franchise lesz a Figaróból vagy akkor elveszne a trükkök varázsa?
Sz. I.: Nekünk, hármunknak ez a szenvedélyünk, és minél több
ember csinálja és szereti, annál jobban örülünk. A bűvészet mindig is arról
szólt, hogy egy hétköznapi tárggyal csinálunk valami újszerűt, és ez annyit
jelent, hogy ha van egy okostelefon, akkor azzal tudunk még valamit változtatni,
ami egy másik embernek, egy átlagembernek nem jut eszébe. Egy nagyobb bolt
átváltoztatná kicsit a játékszabályokat, ugyanakkor nemcsak a mutatvány, hanem
az előadása is érdekes. Külföldön is látunk bűvészeket, akik ugyanolyan
trükköket csinálnak, amiket mi, de annyira kreatív és eltérő módokon, hogy az
se lenne baj, ha minden ember bűvészkedne. Csak kitágítaná a lehetőségeket.

Fotó: Szabó Gábor - We Love Budapest
Folytatnád az olvasást? Szeretsz mindig képben lenni, érdekelnek a legújabb budapesti hírek, történetek? Iratkozz fel heti hírlevelünkre, az Insiderre, és legyél te a társaság iránytűje, ha éttermet, kirándulóhelyet vagy programot kerestek!
Ha tetszenek a cikkben szereplő fotók, és szívesen megvásárolnád őket – vagy akár csak egyet – nagy felbontásban, ide írj egy e-mailt: sales@welovebudapest.com. (A fotók kizárólagos tulajdonosa a We Love Budapest Kft.)