Nem nagyon kell bemutatnunk a Padront, Budapest egyik legelső és legkedvesebb tapasozóját, ahol vállt vállnak vetve küzdhetünk azért, hogy minél több férjen belénk a névadó sültpaprikából vagy a hely idő közben híressé vált gambasából. Persze egy tapasozó sosem csak az ételekről szól, legalább annyira a társaságról is, a családias hangulatot pedig szó szerint értették a Padront működtető Beckék, hiszen a tulajdonos család, a Padre, a Madre és a gyerekek is elég sokszor feltűntek a pult mögött vagy az ételek közelében. A tapas menüt pedig rendszerint olyan ötletes fogásokkal gazdagították, hogy már senki sem volt biztos abban, hogy rendszeres spanyolországi gasztrotúráik szakmai útnak álcázott nyaralások, vagy épp ellenkezőleg, nyaralásnak álcázott szakmai utak.
Ezzel el is lovagolhatnánk a naplementébe egy szép történet végén, ha ismerősökön keresztül nem kerül az egyik tulajdonos, Beck Márton látókörébe a MÉSZ-székház csodás pincehelyisége, amely már hosszabb ideje kereste új, hozzá méltó funkcióját. Persze két tapasbárt lelkiismeretesen működtetni rengeteg munkát és szervezést igényel, különösen akkor, ha az új helyszín mintegy 150 férőhelyes.
Itt lépett a történetbe Marci régi barátja, Farkas Gábor, akivel már korábban is beszélgettek egy közös helyről. Persze tízmillió gasztrotudós országában nem ritkák borozás közben az olyan témák, hogy milyen tapasbárt, éttermet kéne csinálni, Marci és Gábor viszont valóban a tettek mezejére is léptek. A Beck családhoz a Pitpit megvalósításában csatlakozott még Gábor felesége, Kovács Kata és Marci felesége, Zádori Adrienn is, az ételekért pedig jól bevált arcok, a Padron konyháját már a kezdetek óta irányító Kiss László konyhafőnök és Nagy Ádám kreatív séf felelnek.
Az Arquitecto Pitpit nevében a neki otthont adó helyszínre utal, az arquitecto (építész ) spanyol szó, a Magyar Építőművészek Székházának eredeti funkcióját mutatja, a pitpit pedig egy bizonyos helyi dialektusban pacsirtát jelent, az épület ugyanis az Ötpacsirta utcában van. A nyárra való tekintettel asztalt egyelőre csak a hatalmas belső udvaron lehet foglalni, ez azonban egyáltalán nem baj, eddig sem győztük dicsérni a MÉSZ-székház csodás épületét, ráadásul a kövezett, repkénnyel befuttatott falaknak tényleg van némi spanyolos atmoszférája, a forró nyáresték tökéletesen alkalmasak egy kis iszogatásra, könnyed szórakozásra itt.
A hely belső része, a hatalmas pince ugyan kicsit később lesz teljesen kész a vendégek fogadására, de nem kételkedünk abban, hogy szuper hangulatú közös tapasozások várják majd a legkülönbözőbb társaságokat. A belső térbe amúgy érdemes benézni, mert itt található Kovács Margit legnagyobb méretű kerámiaképe. Az egy kis mexikói hangulatot is árasztó szüreti jelenetet mintha eredetileg is egy tapasbárba álmodták volna meg, jól illenek hozzá Füredi Tamás falakon látható kortárs festményei is. A hely harmadik hangulati egysége a bárpult, ahol a legjobban megélhetjük a hagyományos tapasozás és iszogatás hangulatát, amely a remek ételek mellett az ismerkedésről, barátkozásról is szól.
És ha már a kiváló ízeknél tartunk nézzük is meg, hogy mit fogyaszthatunk Pitpitben. A menü összeállításánál nem babra ment a játék, mintegy 200 ételt próbáltak ki, ameddig összeállt, amit most láthatunk. Az étlap ennek ellenére rugalmas, hiszen a csapat számára fontos a kísérletezés, amelynek a Pitpitben még nagyobb szerep jut majd mint a Padronban. Ahogy Marci mondja „nem kell megszerelni, ami működik”, jóllehet a kezdeti lelkes ötletelés során a látványos osztrigahűtőtől kezdve mindenféle különleges és extrém elem merült föl, egy ponton inkább visszanyesték ezeket, hiszen a tapasbárokban az az egyik legfontosabb, hogy a kiváló ízek és a könnyed, de minőségi beszélgetések álljanak a középpontban. Maradtak tehát a kisebb adagok, az átlátható árazás és a kiváló, helyben készült, illetve a főként spanyol alapanyagok.
Mi hatféle ételt kóstoltunk meg és teljesen elteltünk az ízektől. Örömmel jelentjük, hogy kísérletezőkedv nem söpörte le az étlapról az olyan klasszikusabb fogásokat, mint a gambas, vagy a névadó Padrón paprika (1200 Ft). Mi az utóbbit próbáltuk, még mindig kiváló. Az olívaválogatás (1500 Ft) szintén alapdarab, a yeye nevű változat különlegesen finom volt, kesernyés, friss ízeivel.
A spanyol konyha nyitottságát többek között a vöröstonhal tataki (3500 Ft) mutatja. A különleges, japán technikával készülő haldarabok már egy ideje titkos favoritnak számítanak a legtöbb helyi tapasbárban, a Pitpitben citrusokból és szójaszószból álló ponzuba és avokádószószba mártogathatjuk ezeket. Nyárra igazán frissítő fogás, csakúgy mint a feketekagyló tengerispárgával (3500 Ft).
Állagok és ízek orgiáját tapasztalhatjuk meg, ha kipróbáljuk a morcillával, vagyis véreshurkával töltött sertéskörmöt (4000 Ft). A fűszeres bikafaroknál (4500 Ft) pedig ne féljünk összekoszolni a kezünket, fantasztikus érzés, ahogy a hosszú ideig készülő jus-ben érkező ragadós, vajpuha hús leomlik a csontról, amiről ezek után mindenféle finomkodás nélkül szopogathatjuk le az összes finom mártást.
Az egyik legnagyobb meglepetés a szappanoperába illő nevű Pan de Cristal con tomate (1500 Ft). Kicsit meg is mosolyogtuk magunkat, hogy ennyire örülünk ennek a teljesen egyszerű, ízeiben abszolút ismerős fogásnak, ami tulajdonképpen törtparadicsommal és kicsi fokhagymával tálalt könnyű textúrájú kenyér, de ne felejtsük el, hogy az ízletes spanyol zöldségnek éppen most van a szezonja, így valóságos ízbomba, illata pedig még azelőtt teljesen elbódítja az embert, hogy megkóstolta volna a belőle készült ételt.
A finomságokhoz természetesen van innivaló is, remek sörök, borok várnak bennünket, a vermutért pedig örökre hálásak leszünk Beck Marci Barcelonában élő makroökonómus barátjának, aki felhívta a tulajdonos figyelmét a katalán csapoltvermut-lázra. A tulajdonosok amúgy hónapokig keresték, hogy mi lenne a legmegfelelőbb vermut a Pitpitbe, végül egy helyi étteremben dolgozó magyar ismerős ajánlotta egy Barcelona mellett élő idős bácsi kicsike vermutüzemét, így innen érkezik most az ital. Frissen csapolva, egy szem olívával, egy cikk naranccsal, jó sok jéggel üdít bennünket a nyárestéken.
A Pitpit tehát egy laza, spanyol pacsirta, aki szenvedélyesen szereti az ételeket és az ízeket. Mi pedig legyünk a vendégei minél többször.
