Nemrég jelent meg bookazine-unk, amit a We Love Budapest 15. születésnapja alkalmából készítettünk. Ennek köszönhetően jutottunk le a város alá, a metróba, az alagutakba, sőt azok alá is, például a bevezetőben említett, 16 emelet mélyen található bunkerbe is. Az erről szóló cikket ugyan a kiadványunkban lehet elolvasni, viszont az akkor készült fotók jelentős része terjedelmi okokból nem került bele, ezért arra gondoltunk, egy képekkel teli cikkben megosztjuk most veletek.
A metró is aluszik
Az irányítóközpontból mindent látnak a metró dolgozói. Az utasok pedig nem is gondolnák, hogy az Idegeneknek belépni tilos! és az Üzemterület feliratú ajtók mögött micsoda hatalmas, mindenféle funkciójú és méretű helyiségekkel teli világ bújik meg.
Bár éjszaka a metró zárva tart, az élet akkor sem áll meg, hanem zajlik tovább, sőt átalakul. Egyfelől ilyenkor takarítják ezt a föld alatti világot, másfelől pedig a szükséges karbantartási munkálatokat ekkor végzik el. Utóbbi munkafolyamatban az lehet az egyik legkomolyabb, amikor pár ember végigsétál egyik végállomástól a másikig egy-egy hatalmas kalapáccsal a kezében, és végigkopogtatják, megvizsgálják a sínt, és ha bármi sérülést vagy problémát észlelnek, már hívják is a szervizkocsit.
Nagyjából 5-6 órát töltöttünk el a föld alatt, és nemcsak a metróalagútba sétáltunk be a Kálvin térnél, majd sétáltunk át a Deák Ferenc térről a Kossuth Lajos térre, hanem belestünk az éjszakai élet fontos pillanataiba is, bementünk olyan helyekre, amelyek a metró ideális és pontos működését szolgálják és segítik. Jártunk többek között a mozgólépcsők alatt, és bejártuk a szellőzőrendszert is.
Illetve megmutatták azt is, hogyan oltják el a tüzet, ha netán valamelyik állomáson kigyullad.
Vízfelhőt permeteznek szét, és egy idő után már sűrű ködben állunk. Tűz legyen a talpán, amelyik nem alszik el.
Az egyik legnagyobb kaland a szellőzőrendszer bejárása volt, annyit mentünk le-föl vaslépcsőkön és haladtunk szűk folyosókon, hogy egy idő után már azt sem tudtuk, hol és mennyire mélyen vagyunk. Persze ki gondolkozik ezen, amikor annyi a látnivaló, és amikor olyan helyen járunk, ahol előtte még sosem. Talán ez volt a metróbejárás legizgalmasabb része, pláne hogy olyan erővel kavarják itt lent a levegőt, hogy bizonyos pontokon – például az orbitális méretekkel bíró ventilátorral szemben – nem könnyű stabilan megállni.
A metróalagútban sétálás maga volt a filmélmény. Mintha a Kontroll 2.-t forgattuk volna Antal Nimróddal, vagy Luc Besson Christopher Lambert főszereplésével forgatott 1985-ös, Metró című filmjének a magyar remake-jét. És hiába tudja az ember, miközben a sínek között ballag, hogy az áramot ilyenkor éjszaka kikapcsolják, mégis hátra-hátrapillant, hogy nem jön-e egy száguldó szerelvény.
Az F4 objektum
A metróséta egyik legkülönlegesebb programpontja (vitán felül) a Rákosi Mátyásról elnevezett atombunker felkeresése volt. Bár valóban Rákosi kezdte építtetni az 1950-es évek első felében, a folyamatot az 1956-os forradalom megakasztotta. Végül Kádár János alatt fejezték be, az 1970-es években. Egészen szürreális élmény szétnézni a hatalmas méretekkel bíró óvóhelyen, pláne ha még azt is tudja a látogató, hogy mennyire mélyen (16 emelet) van épp.
Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem: aki járt már lent a metróban és annak mélyén, bejárta sok-sok, szinte minden zugát, ahogy mi is, az az ember onnantól kezdve már nem ugyanúgy fog a metróra nézni és felszállni rá, mint korábban tette. És hogy visszakanyarodjunk a filmekhez: teljesen érthetővé válik, miért akar valaki filmet forgatni a metróban.
Mert tényleg olyan élmény, mint belépni valami varázsvilágba, ahol bármi megtörténhet.
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
