Az Erzsébet híd 1903-ra lett kész, építését pedig jelentős bontások előzték meg. 1893-ban törvény született arra vonatkozóan, hogy a Kerepesi (jelenlegi Rákóczi) út folytatását, a Hatvani utcát ki kell szélesíteni; ennek eredményét láthatjuk ma is, szép sugárút fut a hídtól a Rákóczi út irányába. A fejlődésnek azonban ára volt, a többméteres szélesítés ugyanis jelentős bontásokkal járt, hiszen a szűk Hatvani utcát számos épület szegélyezte. Korábban már bemutattuk a Grünbaum és Weiner üzlet- és bérházat, amelynek története összekapcsolódott a környék átalakulásával, a szélesítés leghíresebb áldozata azonban a régi pesti Városháza volt.
Az Erzsébet híd azért került mostani helyére, mert ezen a fővárosi szakaszon volt legkeskenyebb a Duna, már a római időkben is volt itt valamiféle átjáró. Az új híd így is igazi mérnöki bravúr volt, közbeeső pillér nélkül hidalt át 290 méteres távolságot, amivel 20 évig egyedülállónak számított a világon. Már az első képeken is feltűnhet, hogy igencsak be kellett szorítani a közelében lévő Belvárosi plébániatemplom mellé. A zavartalanabb forgalom érdekében a templom bontása már ekkor is felmerült, a korabeli lakosság nem kis megrökönyödésére. 1898-ban és 1899-ben Horváth Gyula és Bobula János építészek tervei láttak napvilágot, amelyek szerint amerikai és német minták alapján egy év leforgása alatt el lehetne tolni a templomot, ahogy az alábbi videóban szereplő terveken is láthatjuk. Bár ezt a tervet végül elutasították, 1901-ben az első Magyar–Amerikai Rendszerű Épületemelő és -toló Vállalat is előállt a templom áthelyezésének tervével, ami szintén nem valósult meg.
Bár az Erzsébet híd nemcsak közlekedési szempontból fontos, hanem a város egyik jelképe is, kár lett volna, ha miatta kerül bontásra Budapest egyik legizgalmasabb temploma. A Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom római alapokra épült, helyén már a kora középkorban is templom állt, a legenda szerint ideiglenesen ide temették a mártírhalált halt Gellért püspököt. A templom izgalmas történetéről a falak is mesélnek. Az épületet bejárva felfedezhetjük a múltját a római alapoktól az Anjou-kori falfestményen és a külső részen látható gótikus ablakokon át a török időkben beépített mihrabig (a templomot ekkor mecsetnek használták). Valóban izgalmas és jelentős épületről van tehát szó. Jóllehet ezeknek az emlékeknek egy részét csak később fedezték fel, már a 20. század elején is jelentős épületnek számított a templom, érthető a lakosság felhorkanása, mikor felmerült annak a lehetősége, hogy a híd építése miatt hozzá fognak nyúlni.
Végül jóval egyszerűbb megoldás született. A mostaninál lényegesen keskenyebb hídon két-két sávon közlekedhettek az autók, és villamos is járt a hídon, ám az érvényben lévő bal oldali közlekedés szabályai szerint a Buda felől érkezőknek egy kisebb szakaszon egyetlen sáv állt rendelkezésre, így az út mintegy kikerülte a plébániatemplomot, a járda is a fenti részen, az autók mellett futott.
Bár az eltolás terveit végül elutasították, egészen a 30-as évekig napirenden maradt a kérdés. Az Erzsébet híd ugyanis egy új kor hajnalán épült, éppen akkor, amikor berobbant az autóközlekedés, ami a 30-as évekre egyre elterjedtebbé vált. Ebből az irányból lehetett legegyszerűbben megközelíteni a Balatonra vivő főutat is, így jelentős dugók alakultak ki, muszáj volt átépíteni a híd felhajtóját. Ekkor merült fel ismét a templom eltolása. Ennél azonban jóval egyszerűbb megoldás született, amikor az épület oldalán található járda helyén alakítottak ki új sávot, így 1936-ban bő két hónap alatt, ráadásul a tervezettnél lényegesen olcsóbban megoldódott a probléma, bár a rendszerben a jobb oldali közlekedés 1941-es bevezetése újabb fennakadást okozott.
A templom eltolásának kérdése 1937-ben került le végül a napirendről, sajnos nem sokat kellett várni azonban az újabb fordulatra, a II. világháború végén ugyanis felrobbantották az Erzsébet hidat, és csak 1964 novemberében készült el az utódja, ám ekkor már – a legendákkal ellentétben – nem merült fel a templom eltolásának gondolata. Maga a technológia egyébként egyáltalán nem ismeretlen, több jelentős épület került görgőkre, sínekre és mozdult arrébb néhány métert a 19. század vége óta, korábban Bedő Iván gyűjtött össze pár nemzetközi példát.
A legismertebb budapesti eltolás során (1943–1944-ben) a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-plébániatemplom főoltára acélgörgőkön gurult arrébb néhány métert, amiről még a Filmhíradó is tudósított. Na de mi történt történetünk főszereplőjével, az Erzsébet híd mellett álló templommal? Nos, maradt az eredeti helyén, a Szabad sajtó út kissé görbe vonalvezetéséből láthatóan „rossz helyen”. Mindenesetre sajátosan mutatja meg, hogy milyen jelentőségű kérdésekkel szembesülhetünk egy városrendezés során.
Forrás:
(Borítókép: Juhész Norbert – We Love Budapest)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
