A természet és a város találkozásánál várták a természetbe vagy éppen romantikára vágyókat a régi kertvendéglők, amelyek közül a budai oldal, Óbuda, a Gellért-hegy, Hűvösvölgy vagy a Tabán helyei voltak talán a legismertebbek. A belvárosban eközben az éttermek, a kávéházak teraszai nem kevésbé pezsgő hangulattal csábítgatták a betérőket.
Természet és város határán
A 19. század folyamán a növekvő városok, majd az ipari területek között egyre inkább felértékelődtek a friss levegőt biztosító zöldövezetek. Később, a középrétegek gazdagodásával egyre többen engedhették meg, hogy némi szórakozást is iktassanak az életükbe, megjelent a szabadidő fogalma, ennek pedig egyre fontosabb helye lett a természet.
Budán a szőlőtermesztés és a földművelés évszázados hagyományra tekintett vissza, hamar megjelentek azok a borkimérések, amelyek némi frissítőt kínáltak a fáradt vándoroknak. A különböző borozókban, majorokban sok helyen már a 18. század végén egészen kellemes ételeket lehetett kapni. Ezek lehettek a város legszebb kisvendéglőinek az elődjei. A tömegközlekedés felfutásával egyre többen indultak el a városból a zöldbe, először omnibuszon, majd az első villamosvonalakon. A vendéglátás ezen formája sokáig nem is kötődött a mai értelemben vett kiránduláshoz, az embereket kielégítette, hogy a csodás zöld kerthelyiségekben egyszerű, ízletes ételek, hűvös italok mellett ücsöröghettek, a város és a természet határán.
Ez a határ persze egészen máshol húzódott, mint mostanában. Hiszen még falusias képet mutatott a Tabán, a Farkasrét környékén virágzó kis gazdaságok és szőlők voltak, lassan épült be a Krisztina körút környéke, és a Gellért-hegy, valamint Hűvösvölgy is egészen másként festett. A 19. században ezek a környékek számítottak a város szélének, ha úgy tetszik, a korabeli agglomerációnak. Ide jártak a városiak, ha egy kis friss levegőre vágytak. A legszebb budai helyszínekről itt, itt és itt írtunk. Emellett persze Pestnek is megvoltak a maga zöld szigetei, például a Városliget és környéke vagy Újpest, ahol szintén szép számban találtunk volna kertvendéglőket, csárdákat.
Sok ilyen szabadtéri helyszín egészen a 20. század közepéig megőrizte hangulatát, sőt szép számmal vannak olyanok – például a Szépilona a II. kerület Szépilona nevű városrészében vagy a Jardinette a Németvölgyi úton –, melyek története egy-egy régi kertvendéglőre nyúlik vissza. Máshol, például a Kopaszi-gáton és a Népszigeten, a hangulat ugyan változott, de még mindig a szabadtéri szórakozásé, a kiülős helyeké a főszerep, és persze sok olyan hely akad, amit elmosott az idő.
Teraszélet a városban
Bár más hangulata volt, hasonlóan fontos szerepet töltöttek be a társasági életben a különböző vendéglők, kávéházak teraszai: itt is lehetett élvezni a jó időt és a friss levegőt, ha éppen nem volt lehetőség kiszabadulni a városból. Az Andrássy út vagy a Duna-korzó mellett található éttermek teraszán gyakran tűntek fel hírességek. Nemcsak azokra a hazai írókra, művészekre, értelmiségiekre kell gondolni, akiknek a kávéház volt a második munkahelyük, hanem gyakran ünnepelt nemzetközi sztárok is elkortyoltak egy kávét a budapesti fellépésük előtt vagy után.
Sajnos a belvárosi kiülős helyek ma már sokszor más hangulatot árasztanak, mint egykor. Az Andrássy út forgalmas, Bajcsy-Zsilinszky út felőli oldalán például egészen biztos más lehet ma ejtőzni, mint száz évvel ezelőtt, és hiába a nagyszerű kilátás, a Duna-korzó II. világháború alatt megsemmisült szállodasora ma is jól állna a folyópartnak.
Egyvalami azonban nem változott: ha megérkezik Budapestre a jó idő, éppen olyan szívesen időzünk a teraszokon és a kerthelyiségekben, mint a régiek.
(Borítókép: Bauer Sándor – Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
