Feledhetetlen erdélyi túra egy unortodox gasztrofesztiválra – Indul a Taste of Transylvania 2023

Számunkra 2022-ben kezdődött minden. Meghívást kaptunk Parajdra, ahol a SALT Budapest és a székelyudvarhelyi Páva Étterem közös, székelyföldi ihletésű vacsoráján hullajtottunk majdnem könnyet az úgynevezett agyas leves és a faggyús brióssal kínált báránypacal fölött. Kivételes, szívből jövő, de vérprofi vendéglátással találkoztunk, az ízek sokfélesége, az alapanyagok vadsága ejtett rabul minket. 

Mindig is tudtuk, hogy Erdély ízei jócskán túlmutatnak a térdig érő kürtős kalács-miccs-csorbaleves szentháromságon. Ugyanúgy, ahogy minket sem lehet a gulyás-pörkölt-somlói trióval azonosítani. 

Aztán tavaly részt vehettünk az első Taste of Transylvania gasztrofesztiválon, hogy a rendezvény hivatalos fizetőeszközeként aposztrofált „piculával” álljunk sorba hagyományosan készülő juhtúrós puliszkáért, hajnalig szagoljuk a rézkondérban rotyogó hurutot, ismerjük fel, hogy milyen lehetőségeket kínálnak a vadon termett gyógynövények, mennyire csodálatosak az erdélyi gombák, vagy hogyan készül az úgynevezett vert kenyér. Amit jó szívvel kennek meg medvezsírral. De egy rögtönzött disznótoros-uzsonnába is belekeveredtünk, ahogy hegytetőn reggeliztünk – mezítlábas szendvics vagy még puritánabb zabkása helyett – egy erőteljes zúzapörköltöt, Bíró Lajos jóvoltából. 

A fesztiválnak több csúcspontja volt: például a Kövi Pál-féle Erdélyi lakoma könyv Mautner Zsófi által restaurált verziójának ősbemutatója. Először itt vehettük kezünkbe azt a kiadványt, ami szinte minden magyar háztartásban megtalálható, ám jobb sorsra érdemes és nagyobb hype-ot érdemel, mint a konyha legfelső polcán való szomorkodás. A mutatós és jól használható könyv a kalandos életű, magyar származású New York-i restaurateur (egyszerűbben mondva vendéglős és üzletember, de ezek szerencsétlenebb kifejezések erre a komplexitásra), Kövi Pál csodálatos öröksége. Kövi akár a népdalgyűjtők, úgy szedte csokorba Erdély: a magyar, a székely, a román, a szombatos, a szász, a zsidó, az örmény közösségek legfontosabb receptjeit. 

Már akkor megkezdték Adorjánék az idei fesztivál szervezését, ami ezúttal szeptember 14–17-ig tart majd (a csütörtök még szakmai napként jegyzett), ugyanúgy a Gyimesi Skanzenben. Aprócska házak és roppant domboldalak között, rengeteg programmal (mintegy 40 előadás!), 22 kiállítóval, az erdélyi alapanyagok és fogások legjavával. Idén az egyik fő csapásvonal, hogy kizárólag a környékről és a közeli tájékokról származó alapanyagok használhatók, nincs egzotikus, több ezer kilométerről Erdélybe importált komponens, mint például egzotikus gyümölcsök, tengeri herkentyűk. Olyan hazai séfekkel és gasztrósokkal is találkozhatunk majd, mint Bíró Lajos, Wolf András (Gundel), Szabadfi Szabolcs, Wossala Rozina, Tóth Szilárd (SALT) vagy Ötvös Zsuzsi (Laurel).

„Két teljesen új helyszín is lesz, az egyiket Örömfőzdének kereszteltük el, és itt egy olyan ötletet valósítunk meg, amire tudomásunk szerint nem volt még példa a térségünkben”

– mondta Trucza Adorján. A fő szervező hozzátette, hogy ezen a helyszínen 50 szakács négy turnusban, kisebb csoportokra osztva és egymást váltva fog főzni, ki-ki a saját fantáziája és tapasztalata szerint. Az Örömfőzde lényege, hogy korábban együtt még nem dolgozó szakácsok egymást váltva, egymás munkáját folytatva alkossanak olyan fogásokat, amiket ott helyben találnak ki.

A tavalyi, feledhetetlen fesztivál minden képzeletünket fölülmúlta: unortodox módon hozta közel az emberhez a természetet, a tradíciókat, az ősi és a modern tudás keveredését és azt a fajta vendégszeretetet, amitől sajnos kicsit már elszoktunk. Mert rohanunk, és észre sem vesszük a nüansznyi, mégis annyira fontos dolgokat. 

A részletes programot a fesztivál hivatalos honlapján lehet elolvasni, jegyeket pedig ITT lehet vásárolni. A honlapon a szálláslehetőségekről és a kijutásról is számos információt találunk, és egyéni ajánlatot is kérhetünk, akár vonatos kijutásra is, hiszen szeptember 14-én a budapesti Keleti pályaudvarról gasztrovonat is indul a helyszínre.