Jahn Ferenc halála kapcsán több verzió is kering, egészen pontosan kettő. Az biztos, hogy Dachauban történt meg, és a háború legvégén, 1945. május 5-én. Egyes források szerint tífuszos volt, az vitte el, mert a szervezete addig bírta. Egy másik teória szerint viszont szó sem volt betegségről: a németek egyszerűen megölték. A mélyen vallásos, katolikus családba született Jahn nem volt ugyan se zsidó, se roma származású, és nem tartozott a szexuális kisebbségek sorába sem, mégis egy koncentrációs táborba száműzte a sors. Az ok nála a politikai hovatartozás volt, a harcos baloldalisága, hogy az illegális kommunista pártnak éppúgy tagja és aktív támogatója volt, mint az antifasiszta partizánmozgalomnak.
Orvos és ember
Jahn Ferenc 1902 februárjában született Budapesten, viszonylag tehetős polgári családban, édesapja egy vendéglőt tulajdonolt és vezetett. A család azt szerette volna, ha mérnök lesz a gyerekből, akiben már ekkor erősen fel-felbuzgott az átlagosnál fejlettebb-érettebb szociális érzékenység, ami pedig az emberekkel való foglalatoskodás, a számukra nyújtott folyamatos segítség irányába fordította. Így lett Jahn Ferencből orvos, a diplomáját pedig a szegedi egyetemen szerezte meg 1928-ban. Már a középiskolás évei alatt kapcsolatba került a munkásmozgalommal, a politikai baloldallal, ami az egyetemen csak még inkább elmélyült.
Budapestre visszatérve Jahn Ferenc indíthatott volna magánpraxist, ám ő ehelyett Kispestre költözött, és a legszegényebbek kezelésére tette fel az életét, olyan emberek istápolására, akiknek egyébként nem maradt már pénzük orvosra. Itt lépett szorosabb viszonyba a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal is, a kerület kulturális életének megszervezéséből vette ki a részét. Emiatt azonban politikailag „nemkívánatos elem” lett belőle hivatalosan, állást nem kapott, több mint egyéves gyakornoki idejét is fizetés nélkül töltötte ki. Közben persze orvoskörökben rendkívül jó volt a híre, kiváló diagnosztának és nagyon jó orvosnak tartották. Kispest mellett Pestszenterzsébeten, Kőbányán, Csepelen és Pestszentlőrincen csengett jól a neve a munkások körében.
A társadalmi igazságtalanságok felismerése tette őt mar mint diakot is antimilitarista agitátorra, majd amikor mint orvos közvetlen kapcsolatba kerult Kispest ipari munkásságával, változtatta őt harcos kommunistává. Gyógyitott és tanított egyidejüleg. Fagy vagy hőseg, hó vagy sár, éjjel vagy nappal nem számított nála, ha beteg munkáshoz hívtak – olvassuk életrajzában. Pedig nem is volt OTI orvos, s igy tudta, hogy a »köszönöm«-ön kívül más honoráriumra nem számíthat a kispesti nyomortányakon. Jahn Ferenc önfeláldozó munkájával, emberi magatartásával érdemelte ki a szegények orvosa kitüntetti címet, és az azzal járó szeretetet a kispesti munkások sárban fuldokló, nyomor verte kunyhóiban
– írta Jahn Ferencről elragadtatottan 1960 májusában a Párttörténeti Közlemények című folyóirat, bár elsősorban a baloldali elkötelezettségét emeli ki a cikk. Az Orvosi Hetilap 1982. októberi száma viszont, nem elhallgatva Jahn mély, szociális alapú viszonyát a baloldalhoz, a proletariátushoz, a legszegényebb rétegekhez, mégis a gyógyítót dicsérte benne inkább:
Jahn Ferenc származása, családi és anyagi körülményei olyanok voltak, hogy jelentős karriert futhatott volna be; ragyogó szellemi kvalitásai, alapossága, orvosi műveltsége és a betegek iránti odaadása alkalmassá tették a legmagasabb orvosi munkakörök bármelyikének példás betöltésére. Mégsem élt ezzel a lehetőséggel, helyesebben ezeket a szempontokat alárendelte politikai meggyőződésének, annak a parancsoló szükségszerűségnek, hogy egész népét szolgálja.
Egyre inkább balra át
Jahn nemcsak a szociáldemokrata pártnak volt a tagja, hanem szoros kapcsolatot ápolt a szakszervezetekkel, nőegyesületekkel és a párt olyan fedőszervezeteivel is, mint a Természetbarátok Turista Egyesülete, az Antialkoholista Munkásszövetség vagy a Munkás Testedző Egyesület. 1929-ben egyik létrehozója lett a Szocialista Orvosok Szervezetének, amelynek egy ével később már a titkára volt. Szakmai tanácsadásokat, előadásokat és vitaesteket szervezett többek között.
Jahn az 1930-as években, miközben Kispest város képviselő-testületének tagjává választották, egyre aktívabban vett részt az illegalitásba kényszerült Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) tevékenységeiben is, és nemcsak mint mozgalmár, hanem mint orvos is. 1940-ben aztán lebukott a KMP két hálózata is, például az is, aminek Jahn a tagja volt, és összesen nagyjából nyolcszáz embert tartóztattak le, és vetettek alá kínvallatásnak. Jahnt 1942-ben 9 hónapra ítélték, mely büntetést a Pestvidéki Fogházban kezdte meg, később átkerült a Gyűjtőfogházba.
Minél többet és jobban vegzálták Jahn Ferencet, az ő esetében mindez csak olaj volt a tűzre. Miután 1943-ban szabadult, szinte levegővétel nélkül vetette bele magát az ellenállási mozgalom szervezésébe. Fegyvereket, kötszereket és gyógyszereket gyűjtött, illetve sebesült partizánokat gyógyított. De aztán Jahn csoportját feladták, ő pedig 1944 tavaszán ismét letartóztatásba került. Miután Csillaghegyen vallatták és megkínozták, bíróság elé került, és öt év börtönre ítélték. A Margit körúti katonai fogházba zárták, onnan a komáromi Csillagerődbe került, majd 1944 novembere végén a dachaui koncentrációs táborba szállították. Itt halt meg nem sokkal a háború legvége lőtt, 1945. május 5-én.
Jahn Ferenc a gyógyítás és a politikai szerepvállalás mellett még egy téren kiemelt jelentőséggel bírt, aminek mind a kispesti helytörténet, mind a szociológia tudománya sokat köszönhet. Miközben gyógyított, Jahn szociográfiai kutatómunkát is végzett, amelynek eredményét egy kiállítás keretében adta közre 1937-ben. Közel százötven tabló segítségével mutatta meg, milyen is valójában a peremvárosok világa: az egészséggondozás, a szegényellátás, a kultúra, a közműellátottság.
A jelen nem felejt
Ez irányú munkájával Jahn Ferenc a modern városszociológia egyik megteremtője lett, bár ezt többen egészen másképp gondolták még akkoriban. A kiállítást a belügyminiszter pár nappal a megnyitása után betiltatta, bezáratta. Erre pedig azért volt szükség a hivatalos indoklás szerint, mert a Kispesti szociográfiai kiállítás csak feleslegesen felizgatja a hétköznapi embereket. Kispest ugyanis a képeken mint a nyomor otthona, mint egy szociális bajokkal küzdő város jelenik meg, ezzel pedig azt sugallja a látogatók felé, hogy baj van, és hogy valamit tenni kell. A kiállítóteremben tartózkodó agitátorok számára pedig ezek a látogatók könnyű prédák, hogy baloldali irányba befolyásolják őket, hogy elhitessék velük a képek láttán, hogy itt már csak a kommunisták segíthetnek.
Jahn Ferenc végül is egy hős volt: Kispesté, az orvoslásé, a baloldaliságé és a szociológiáé is. Tevékenysége helyszínén, ami már nem önálló város, hanem 1950 óta Budapest egyik kerülete, nevét utca viseli, valamint a Dél-pesti Kórház és Rendelőintézet, amelynek aulájában ott találjuk Jahn mellszobrát is. De mellszoborból létezik egy másik is, amit a Kispesti Egészségügyi Intézetben találunk.
Források:
(Borítókép: Urbán Tamás – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
