Az, hogy az emberek szexelnek a közfürdőkben, gyakorlatilag a létesítményekkel egyidős találmány, már az ókorban is előfordult. Dr. Józsa László Szex a középkori Magyarországon című könyve a fürdőkben zajló szexuális élet bemutatásával pedig lerombolja az elődeink prüdériájáról bennünk élő képet. A középkorban saját kádja csak a jómódúaknak volt, az átlag nagyjából évente párszor, közfürdőkben tisztálkodott, így a létesítmények a szórakozás, a lazulás, a társasági élet központjai is voltak. Az ezzel járó lehetőségeket kihasználták, hiszen a vízben nyílt rá lehetőség, hogy először megszemléljék a kéjhölgyeket, majd közösüljenek velük. A szokást végül a szifilisz elterjedése fékezte meg, de nem teljesen. A közfürdők kis kádjaiban, szobáinál megszokott jelenség volt a prostitúció.
Mária Terézia 1751-ben törvényen kívül helyezte a prostitúciót és a kocsmákból is kitiltotta a felszolgálónőket, ám kezdetben csak Bécsben, a császárné szeme előtt büntettek. Sőt, az Ausztria területén működő kéjnőket összefogdosták és évente kétszer Magyarországra száműzték, közülük sokan a mai Károly körút környékén telepedtek le, Pesten ugyanis elnézőbbek voltak a városi szabályozások a kéjhölgyekkel, mint Budán.
Ma már kevesen tudják, hogy Magyarországon 1867 és 1926 között legális volt a prostitúció, a lányok kétféle státuszban, bordélyházi vagy magánkéjnőként, bárcával folytathatták tevékenységüket. Nem véletlen, hogy a virágkor éppen Budapest rohamszerű növekedésére, fejlődésére esett: sok, jobb sorsra vágyó, vidékről érkező leány végezte prostituáltként, a városba áramló munkaerő miatt pedig igény is volt a szolgáltatásaikra. A korabeli bordélyházakat és az ott zajlott életet itt mutattuk be, a prostitúciónak pedig a fürdők is élénk helyszínei voltak, ráadásul Európa-szerte többféle formában.
Mivel fürdőszobák még csak a leggazdagabbak otthonaiban működtek, a legtöbben továbbra is a közfürdőkben tisztálkodtak, nem véletlen, hogy a fürdők környékén megszaporodott a prostitúció. A Gellért-hegy környékén és a Tabánban például – nem utolsósorban az ott található Sáros fürdőnek köszönhetően – nagyon sok bújóhely, szobácska állt rendelkezésre, ahol fogadhatták kuncsaftjaikat a kéjnők, míg a legszegényebbek a Gellért-hegy barlangjaiban vertek ideiglenes tanyát.
A fürdős kurva kifejezés talán amiatt vált ismertté, mert a fürdőket a szélesedő alsó középosztály és a munkásréteg is megengedhette magának. A kéjnők itt szem előtt voltak, a fürdők kádas részeibe, benyílóiba pedig könnyen nyerhettek bebocsáttatást. A prostitúciónak egyébként már a korszakban több határterülete volt, a fürdőházak szolgáltatásaiért felelős személyzet is gyakran áruba bocsátotta testét, illetve – messziről jött ember azt mond, amit akar alapon – előfordult, hogy kalandornők és szerencselovagok kísérletet tettek a fürdőhelyeken nyaraló jómódú polgárok megkopasztására. Utóbbiak jellegzetes típusa volt a szegény özvegyasszony / árva leány, akik szerencsétlen sorsukra hivatkozva próbálták meg behálózni az erre fogékonyakat.
A legtöbben persze pontosan tudták, mire megy ki a játék, mégsem álltak ellen a kínálkozó lehetőségnek. A prostitúciónak minden időszakban fontos elemei a drámaian előadott hamis érzelmek, különösen így volt ez azokban a helyzetekben, amikor fürdőben dolgozók próbálták becserkészni áldozatukat és áltisztességes asszonyként hatni a jó szívükre. Ezek miatt az álságos érzelmek miatt mondhatjuk, hogy sír, mint a fürdős kurva.
Források:
(Borítókép: Klösz György / Budapest Főváros Levéltára - Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
