Kelecsényi Kristóf építészettörténész egy interjúban elmagyarázta, hogy a lehajtós felvetés nem logikátlan, de mégsem helytálló. A Margit híd 1872 és 1876 között épült meg, Budapest második állandó közúti átkelőjeként, alig húsz évvel a Lánchíd után. Ekkor a Margit-szigetre még csónakkal lehetett kijutni, a szigeti lehajtó pedig csak 1900-ban épült meg. Vagyis a híd tengelye már jóval azelőtt megtört, hogy bárki egyáltalán lehajthatott volna róla a szigetre.
Nem a lehajtó volt előbb, hanem a folyó
A magyarázat kulcsa a folyóban van. A Margit híd egy rendkívül összetett vízi helyzetben épült: ott, ahol a Duna a Margit-sziget miatt két ágra válik, majd a sziget déli csúcsánál újra egyesül. Ráadásul a 19. században a Margit-sziget még egészen másképp nézett ki:
Ne feledjük, hogy a Margit-sziget ebben az időben még nem volt körbebetonozva, még nem is volt egyesítve a kisebb szigetekből
– emlékeztet Kristóf. A hidat tervező és kivitelező francia mérnökök – akik akkoriban az öntöttvas szerkezetek igazi specialistái voltak – pontosan tudták, hogy a folyó sodrását nem lehet figyelmen kívül hagyni. A híd többíves, pilléres szerkezetű, és ezeknek a pilléreknek a folyás irányába kellett állniuk, hogy minél kisebb ellenállást fejtsenek ki.
Úgy lehet ezt talán még érthetőbbé tenni, hogy itt arról van szó, hogy mint egy repülőgép, autó vagy lényegében bármely jármű esetén az áramvonalasságról. Úgy értve, hogy itt a légellenállás az a folyó sodrásiránya. Ha ebben ferdén van a pillér, akkor a folyó jóval nagyobb nyomást fejt ki rá, mint ha szépen, a folyásiránynak tájolva áll, mint egy jól felfekvő hajó. Csak ez épp nem megy sehová. Fel lehet vetni, hogy de akkor miért nincsenek ferdén a pillérek a híd alatt, mint Rómában a Ponte Palatino alatt. Meg lehetett volna valószínűleg így is oldani, csak egyrészt nem olyan szép megoldás, másrészt a Duna azért »komolyabb« folyó a Teverénél, ezáltal jóval nagyobb és erősebb szerkezetet is kellett ráépíteni. Nem vagyok azonban hídépítő mérnök, nem akarok idegen tollakkal ékeskedni.
A kanyar tehát nem esztétikai döntés volt, hanem biztonsági kérdés. A 19. században komolyan tartottak attól, hogy a rosszul elhelyezett pillérek jeges árvizeknél visszaduzzasztják a folyót, ami katasztrofális következményekkel járhat. Ezért született meg az a különös, enyhén Y alakú, megtört tengelyű híd, amihez hasonlót Kelecsényi Kristóf sem nagyon talált máshol a világban.
Nemigen találtam más olyan hidat, pláne a XIX. századból, ami pontosan ilyen formában létezne.
A Duna akarata
Szóval miért kanyarodik? Nem a lehajtó miatt, nem várostervezési baki, hanem mert a Duna így kívánta. A Margit híd nemcsak átkelő, hanem egy 150 éves mérnöki válasz is arra a kérdésre, hogyan lehet egy élő folyón biztonságosan átívelni. Amikor 1900-ban végül megépült a margitszigeti lehajtó, a tervezők nem átírták, hanem követték az eredeti szerkezetet és stílust. Ugyanazok az ívek, arányok, részletek jelentek meg, így a lehajtó szinte természetesen simul bele a híd egészébe.
A Margit hidat a második világháború végén felrobbantották, majd leegyszerűsített formában építették újjá. Eltűntek a díszek, az andráskeresztek, és a híd aszimmetrikussá vált a későbbi szélesítések miatt. A 2011-re befejezett felújítás során az eredeti állapot szerint rekonstruálták a hidat, néhol talán túlzásba esve, de összességében sikerrel.
Margit híd
(Borítókép: Polyák Attila - We Love Budapest)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
