Bár ma teljesen magától értetődik, hogy a forróságban fröccsöt iszunk, hosszú út vezetett addig, hogy asztalunkra kerülhessen ez a kedvelt ital, melynek történetét ebben a cikkünkben részletesen is összefoglaltuk. Bár a vízzel kevert bort a rómaiak is szívesen fogyasztották, és később a német területeken is ismert volt, igazi kultúrája Magyarországon alakult ki.
Ehhez nemcsak remek borok álltak rendelkezésünkre, de Jedlik Ányos jóvoltából nagyon hamar szóda is. A bencés szerzetes az elsők között jött rá arra, hogyan tud mesterségesen elegyíteni szén-dioxidot vízzel, és bár a technológiát illetően a svájci Johann Jacob Schweppe (a Schweppes tonikok ősatyja) is megelőzte, annak, hogy a szóda borba való, Jedlik szerzett érvényt. Az ital kultuszának kialakulásában Vörösmartynak is nagy szerepe volt, ugyanis ő találta ki a fröccs nevét egy szüret alkalmával, amin Jedlikkel közösen vett részt.
A többi már történelem, és ezt teljes joggal mondhatjuk. Politikai rendszerek jöhettek és mehettek, 1940-ben még Horthy, később már Lenin vagy Sztálin képe lógott a fröccsözők feje fölött, de a csepp hűsítő nyugalom, amit az ital jelent, egyáltalán nem változott.
A savanykás fröccs üdít a nyári forróságban, ráadásul a nem kifejezetten prémiumminőségű bor is egészen iható ebben a formában, így hamarosan a házi szüretek kedvence lett. Innentől pedig egészen rövid út vezetett a kicsit nagyobb mulatságokig. A jókedvében fröccs, bánatában pálinka mellett éneklő Jávor Pál például olyan filmes klisé ma is, amit úgy is magunk elé tudunk képzelni, hogy viszonylag kevés filmet láttunk a II. világháború előtti időszak sztárjával.
Az éjjeli mulatástól a szolid vasárnapi ebédeken vagy a nyaralások lusta délutánjain át része lett az életünknek a fröccsözés. Egy kis ulti az udvaron vagy egy jó sakkparti a lugasban hűsítő kísérője a cimborákkal való együttlétnek, a fotók tanúsága szerint pedig a legunalmasabb vasárnapi ebéd mellé is felkerültek a fröccs kellékei, a hideg szóda és a bor. Néha előfordult, hogy valaki hirtelen borzasztó okosnak érezte magát, ha egy pohárkával többet fogyasztott a kelleténél, a fröccs sosem a lerészegedésről szólt.
Bár a 60-as, 70-es években az alkoholizmus komoly gondokat okozott, alapvetően nem kevernénk ide a péntekenként, kollégák társaságában egy-egy fröccsöt elszopogató arcokat vagy azokat, akik a kiskert vagy a ház körüli javítási munkák után gurítottak le egyet-egyet barátokkal, ismerősökkel. Hiszen ők hozzátartoznak ennek az italnak a friss, vidám, a maga egyszerűségében mégis kifinomult kultúrájához.
Kicsi, nagy, sport, Krúdy, házmester és vice – mindenképp frissen, hidegen és szódával. Ma már több mint 50 típusa ismert a fröccsnek. Hungarikum, amire illik büszkének lenni, Hamvas Béla szerint pedig egyenesen a legnemesebb ital. Szerinte a legtökéletesebb a kisfröccs, amiből érdemes rögtön kettőt is kérni.
(Borítókép: Album 009 - Fortepan)
