Közel 180 éve született meg a fröccs, Fáy András borából, Jedlik Ányos szódájából, Vörösmarty Mihály elnevezése alapján. Az ital, amelynek közel 50 változata ismert, 2013 óta hungarikum, ami minden nyáron aktuális, hiszen hűséges társ a kánikulában.

„Szőlőbor és – a nagy nyomással, szikvizes szifonfejjel ellátott palackból, üvegből vagy ballonból kinyert – szikvíz (szódavíz) változó arányú, közvetlenül a fogyasztás előtt készített keveréke.” Írja a 2013 óta hungarikumnak számító fröccsről a Magyar Értéktár. Bár a rómaiak is fogyasztották a borecet és a víz keverékét, és német nyelvterületen is ismert a Weinschorle vagy a Gemischt, az italnak igazi kultúrája Magyarországon alakult ki. 

A fröccs legfontosabb alapeleme a szódavíz, más néven szikvíz, amit a közvélekedés Jedlik Ányos találmányának tart, ám a valóság közel sem ennyire egyszerű. Arra, hogy mesterségesen is elegyíthetünk szén-dioxiodot vízzel, Joseph Priestley jött rá 1767-ben, felfedezését pedig többen is hatékonyan fejlesztették tovább, elsőként a svájci Johann Jacob Schweppe, aki először csak orvosi célokra gyártott szódavizet, majd Londonba költözött, és tönkre is ment, eladta a cégét, ami azóta is működik, mindannyian ismerjük a Schweppes tonicokat.

Az egyszerű és nagyszerű megoldást, hogy szóda kerüljön a borba, Jedlik forradalmasította. 

A bencés szerzetes, fizikus igazán sokoldalú elme volt, megalkotta az első villanymotort, egyetemi katedrán ő szólalt meg először latin helyett magyarul, de tőle származik a dinamóelv első leírása is, legnépszerűbb találmánya azonban kétségtelenül az „apparatus acidularis”, vagyis az ősszódagép. Jedlik egyébként ismerte a svájciak kutatásait, de azok annyira őrizték találmányukat, hogy inkább önálló úton indult el.  

Találmánya a mai szódásszifonokhoz hasonló elven működött. A szódavíz úgy keletkezik, hogy az alacsony hőmérsékletű ivóvízbe szén-dioxidot juttatnak, ezt hívja a köznyelv szénsavnak, pedig valójában nem tiszta szénsavról van szó. Jedlik találmányát először győri bencés kollégái ismerhették meg, akik rendkívül üdítőnek találták a kissé csípős ízű vizet. Sőt, mivel a rend a szőlőművelésben, a bortermelésben is élen járt, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy már ekkor került a kellemesen pezsgő szódába egy kis bor is. Mindenesetre 1841-ben a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók második nagygyűlésén Jedlik már így ajánlja a szódát:

„...ha bor vagy citromlé hozzá töltetik, kellemes csípősségűvé válik.″ 

Az új találmány egyébként 1830-ban Bécsben egy tudományos lapban mutatkozott be, Jedlik ezek után még több mint 10 éven át tökéletesítette a berendezést. Érdekes epizód, hogy bár a hatásmechanizmust ekkor még nem ismerték, Jedlik sikerrel alkalmazta a szódavizet az 1831-es győri kolerajárvány idején, ugyanis az savas kémhatása miatt nem terjesztette a kórt, és a betegekre is jó hatással volt. 1841-ben megkezdődött a szóda nagybani előállítása, szikvízüzemét először Jedlik, később unokatestvére, Szabó Alajos vezette, a vállalkozás megszűnéséig.

Fröccs születik 

1842. október 5-én Fáy András fóti birtokára szüretelni hívta barátait, akik között olyan kiválóságok szerepeltek, mint Vörösmarty Mihály és Czuczor Gergely, aki elhívta unokatestvérét, Jedlik Ányost is. Jedlik pedig vitte magával büszkeségét, a szikvízmasinát. Fáy fóti bora jólesett a cimboráknak, olyannyira, hogy a történet egyik verziója szerint Jedlik azért spriccelt végül egy kis szikvizet az italhoz, mert Vörösmarty kezdett igen kapatos lenni. 

A költőnek mindenesetre nagyon ízlett a keverék, amit Jedlik „spriccerként” mutatott be.

Vörösmarty túl németesnek találta ezt az elnevezést, ezért új megoldással rukkolt elő: nevezzék fröccsnek! Költőnknek egyébként nem ez volt az egyetlen irodalmi megnyilvánulása aznap, ugyanis állítólag ekkor született Fóti dal című verse is, aminek kezdő soraival mindannyian egyetérthetünk: 

„Fölfelé megy borban a gyöngy; / Jól teszi. / Tőle senki e jogát el / Nem veszi.”

Így indult a fröccs hódító útjára, ennek köszönhető, hogy a Magyar Értéktár leírása szerint Magyarországon 22 borvidéken mintegy 1000 szikvízgyártó működik. Külön fejezetet szentelhetnénk a szódagyártás fejlődésének, a kisiparnak, amely erre az ágazatra épült, a szódás lovától egészen a nagyobb vendéglátásban használt szódagépekig. Budapesten például 60 év után, 2022-ben térdelt le a Baross utca ikonikus szódásszifonüzlete, ami azóta is nagyon hiányzik a városból.

Fröccstípusok

A fröccsnek mára több mint 50 fajtája ismert, a klasszikus, mindenki által ismert kisfröccs, nagyfröccs, sportfröccs verziókon kívül az egyes tájegységeken belül is változnak az elnevezések, de focimeccs, sőt politikai esemény is volt már fröccs ihletője. A klasszikus változatokat ebben az aránylag teljes gyűjtésben lehet megnézni, alább pedig néhány kedvenc elnevezésünket gyűjtöttük össze: 

  • fütty: A kisfröccsöt (1 dl bor + 1 dl szóda) József Attila keresztelte át, szerinte ugyanis ennyit ihat meg egyszerre, egy füttyre a szomjas ember
  • bivalycsók: a házmester (4 dl bor + 1 dl szóda) Csongrád megyei neve
  • Puskás-fröccs (vagy magyar–angol): Az emlékezetes 6:3 emlékére 6 dl bor + 3 dl szóda
  • Újházy-fröccs: Szóda helyett kovászos uborka levét használjuk a borhoz
  • kukamosó vagy távolugrás: sóherfröccs néven is ismert – 1 dl bor + 9 dl szóda
  • bakteranyós: 2,5 dl bor + 2,5 dl szóda

A fröccshöz szigorúan szóda és nem ásványvíz dukál, hiszen utóbbinak a különböző sók miatt mellékíze lehet. De bármelyik típust választjuk is, biztosan jól fog esni a nagy melegben. 

Források: 

(Borítókép: Ráday Mihály - Fortepan)

Címkék