A Mester utca gasztronómiai felhozatala elég eklektikus: van itt olcsó kifőzde, sokféle gírosz, perzsa és olasz étterem, megbízható hamburger, de egy olyan modern hely, ahol gyakran változó étlap, izgalmas borsor és spanyolos, laza hangulat van, nem igazán akadt. Eddig. Múlt héten ugyanis két barát, egy outsider és egy lelkes séf megnyitotta az első saját helyét, ami simán megállná a helyét Barcelonában vagy Lisszabonban is.
Szabados Levente és Orbán Marcell régóta barátok. Levente mindig is szakácsnak készült, és az egyetem meg a multis évek előtt dolgozott is jó pár helyen, például a Söptei Pincészetben, a nU Bisztróban vagy a Zónában, Marcell viszont jogászként dolgozott évekig, és csak műkedvelőként foglalkozott gasztronómiával – bár van egy kis családi kapcsolata, édesanyjáé ugyanis a veszprémi Makmoiselle pékség. A két srác régóta tart baráti vacsorákat, egy ideje azonban mindketten úgy érezték, hogy eljött az idő, hogy ne csak barátoknak, de idegeneknek is főzzenek. Így aztán elkezdtek helyet keresni, a többi pedig már történelem. Az És Margarita játékos neve nyilván az utcára utal, a kreatív energiák viszont a továbbiakban is tetten érhetők.
Az étlap rövid, 1 leves/előétel, 5 főétel és 2 desszert van rajta. Ezt este kapjuk, ebédre menüvel készülnek, amit 2 naponta változtatnak. Ez egyébként a főmenüre is igaz: majdnem táblás módszerrel dolgoznak, ami szépet a piacon frissen kapnak, azt készíti el Levente, szóval heti szinten fogják változtatni a kínálatot, legalábbis egyes darabjait. Mint mondják, azért választottak ekkora helyet – a terasszal együtt maximum 20-25 fő fér el, de akkor a pultnál is ülnek –, mert meg akartak maradni a baráti hangulatú örömfőzésnél. A szemük előtt egy barcelonai vagy portugál bisztró lebegett, ahol kevés, de minőségi étel van, ami a szemünk előtt készül, illetve jóféle italok, ez esetben borok, mert míg Levente a konyhán van otthon, Marcell a borokat, főleg a natúr borokat ismeri. A hely egyébként tényleg nagyon emlékeztet egy mediterrán bisztró-bárra, ahol a pultnál ülve nézhetjük, hogyan készül a vacsoránk. Kicsit még be kell lakni, de a vintage olasz csempékből a srácok által készített asztalok nagyon sokat hozzátesznek a hangulathoz.
A picike konyhában élnek a thermomix és barátai adta lehetőségekkel, és az alkotás szabadságával is. Az 5-féle főétel 4 különböző konyhából jön, boldogan mixelik a közel-keletit a távol-keletivel, a magyart a mediterránnal, a lényeg a technika és az eredmény.
Az első fogáson mindjárt látszik ez a bátor kísérletezőkedv: a hőségben az uborkaleves kötelező, de Levente nem a szokásos joghurtos-kapros változatot választotta, hanem egy zöld almás, sós citromos, gyömbéres lime-os változatot, füstölt pisztránggal és narancsos olajjal. Hűsítő, könnyed, mégis kedvesen brutális, azonnal felébreszt, mint egy erős kávé.
A főételek közül a padlizsánnal kezdtük – belül puha, kívül pörzses, égetett padlizsán hűsítő, krémes joghurtos fetakrémmel és za′atarral. Bár a padlizsán ázsiai fűszereket kapott, nagyon jól megy mellé a görög szigeteket idéző lágy, krémes feta. Hozzá pedig a Makmoiselle roppanós héjú, illatos kovászos kenyere jár.
Második főételnek a rizottót kóstoltuk. Hibátlan darab, apró kis zellerkockákkal, amiket alig érezni benne, viszont ad neki egy plusz testet. A sertésszűz is tökéletes, belül puha, kívül kérges, még úgy is jólesett, hogy kánikulában alapvetően könnyebb ételekre lövünk.
Mint a kedvencünkre, a töltött paprikára, ami nem a hagyományos vonal, sokkal inkább emlékeztet egy török vagy balkáni fogásra. Az égetett sült kápiát vörös lencsével és török sajttal, fűszerekkel töltik, kerül bele egy kis marokkói sós citrom, tálaláskor pedig egy lecsócoulis, illetve egy kis vajas krumpli, hogy a hazai vonal is bejöjjön. Mennyei kánikulafogás, és élünk a gyanúval, hogy hidegen is szerettük volna.
A desszertek is izgalmasra sikeredtek: az egyik egy grillezett barack morzsával és kéksajthabbal – olyan, mintha ötvözték volna az étkezést záró desszertet, a gyümölcsöt és a sajtot. Aki nem szereti az édes desszerteket, viszont kedveli a meglepő ízeket, nagyon fogja szeretni. A másik fogás pedig egy nagyon könnyed, enyhén savanykás, retró hangulatú görögdinnyepuding, amit a rajta lévő fehércsoki-krém édesít meg. Megosztó lehet, de mi szerettük: bátor, kísérletező, illik az És Margaritához.
A kánikula miatt az itallapról csak a gyümölcsfröccsökkel mertünk jobban megismerkedni, pedig az És Margaritában a natúr borok legalább annyira fontos szerepet kapnak, mint az ételek. Ha 40 fok alatti napon érkezünk, érdemes megkóstolni pár tételt, főleg, mivel ezeket is gyakran – ha nem is olyan gyakran, mint az ételeket – fogják váltogatni.
Az És Margarita üdítő színfolt a környéken, bátor, bevállalós, modern, izgalmas ételekkel, igényes borokkal, és folyton jelen lévő tulajdonosokkal. A helyet picit még be kell lakni, a konyhát és a vendégek ízlését is tanulják, de minden esély megvan arra, hogy egy jól ismert törzshellyé váljon a környékbelieknek és a messzebbről érkezőknek is.
ELÉRHETŐSÉGEK
És Margarita
