Szederkényi Lukács, Szederkényi József és Ghyczy Dénes Emil mindhárman építészek, de van bennük más közös is. József például kitartó és kísérletező kedvű szakács, aki utoljára a masa harinával, vagyis a tradicionális, meszes oldatban, szárított kukoricaszemekből készült dél-amerikai kukoricaliszttel kísérletezett, Dénes – aki nagy csilirajongó – különböző paprikákat kezdett ültetni és szárítani ugyanabban az időszakban, a masa harina és a csili pedig a leginkább egy tacóban randiznak, ezért az építészet mellett egy kis konyhai kitérőt is tettek Dél-Amerika irányába. Így aztán 2021-ben a hűvösvölgyi építészirodájuk kertjében megnyitották a TAKO Műhelyt, ahol pop-up jelleggel gyártották a tacót.
Tavaly – egy Botellón Terasz-os eseményen – találkoztak a Feketéből is ismert Gerzsenyi Andrással, aki rávette őket, hogy legyen a projekt állandó, és ne csak eventszerűen lássák el a várost tacóval. Az építészek pedig úgy gondolták, a tervezés mellett egy kis konyházás is belefér még az életükbe, így beköltöztek a Múzeum körútra, a Manu+ által üresen hagyott üzlethelyiségbe.
A srácok megtervezték a belsőt, legyártották a bútorokat, amiket direkt úgy terveztek, hogy többféle módon be lehessen rendezni a teret, és alkalmas legyen mindennapos használatra, de akár eseményekre is, és legyen benne egy kis képzőművészet is, például Murányi Mózes Márton Szent Lőrinc-képével a falon, közben pedig a tacóval is sokat kísérleteztek. Jelenleg ugyanis biztosan ők az egyetlen hely Budapesten, ahol a mexikói street foodot úgy kínálják, hogy minden eleme a házban készül, a tortillalaptól kezdve egészen a különböző szószokig.
Az étlap rövid, mint mindenhol, ahol a monofood-koncepció van porondon, de úgy rakták össze, mint a bútorzatot: hogy jól lehessen variálni. Jelenleg 3 tacót készítenek – húsos, vega és vegán verzióban –, és van egy desszert is, emellett kérhetünk olajbogyót előételnek és levest, amiben a tacóba való szaftos-omlós hús is készült.
A birria – vagyis a fűszeres lében omlósra főtt, majd szálasra szétszedett hús Jalisco szövetségi államból származik, eredetileg kecskéből készült, de már ott is készítik más húsokból is – a TAKO tacójának lelke, még akkor is, ha itt nem kecskéből, hanem sertéslapockából készítik. A húst szálasra tépik, és a citrommal érlelt lila hagymával, korianderrel, négyféle házi salsával együtt a házi tacón kínálják.
A kész húsos taco hibátlan, megfelelően szaftos, tüzes, és nagyon érezni rajta, hogy nem valamiféle kész tortillalapba teszik, hanem sokáig kísérletezett, helyben készült kukoricalapokba. A lé, amiben készült, szintén felkerült a menüre – ez egy kisebb adag, kevés húst tartalmazó, ugyanakkor igazi ízbombának számító leves, amit intenzitása miatt nyugodtan besorolhatunk a consommé-kategóriába is.
Ha nem vagyunk húsevőkedvünkben, akkor a vega vagy a vegán változattal készülnek nekünk – mindkettőben káposztacsíkok helyettesítik a húst, a vegához pedig kapunk egy adag friss gomolyát is, ami a queso frescót hivatott helyettesíteni, és mind a kettőn van pluszban egy görögszénás babpüré is, amit szintén eléggé eltaláltak. A tacók darabja 1200 Ft, éhségfüggő, de 2-3 darabbal jól lehet lakni.
A tacók mellett meg kell említeni az előételeket is, a tortillalapokból készült, olajban sült házi tortillacsipsz egyenesen isteni, egyetlen hibája van, hogy sajnos hamar elfogy, és nagyon kellemetlen dolog abbahagyni, különösen, hogy házi salsa verde is jár mellé. A másik egy igazi nyári kombináció, a vermut, amit egy kis olajbogyóval kapunk, hogy legyen mit fogyasztani, míg a taco készül. Az italok egyébként – akárcsak az ételek – a kevés, de minőségi elvet képviselik: a sima kólán kívül csak olyan dolgokat tartanak, amik sehol vagy csak nagyon kevés helyen kaphatók. Sörből egy passaui tétel van a hűtőben, alkoholmentesnek egy általuk importált osztrák matétea van, és kérhetjük még a már említett könnyed, enyhén fűszeres, újhullámos vermutot, ami Barcelonából érkezik.
A lakomát desszerttel zárhatjuk, két opció van: a sima taco tejszínhabbal és sós karamellával vagy a csipsz ugyanezzel a kombinációval. Nekünk nagyon bejött a sós nachos és az édes karamell találkozása, így inkább arra szavazunk, de ez egyéni ízlés kérdése.
A TAKO-nak van egy nagyon sajátos, szerethető miliője, egyrészt a helyszín, a kicsit lepukkant, egykor gyönyörű átjáróudvar az Unger-házban, a játékosan kialakított enteriőr és a laza, részben a berlini kocsmákra, részben a barcelonai nyarakra emlékeztető hangulat vagy a kreatív energiák miatt, de biztosan feltöltődve jövünk el – és nem csak gyomortájékon. Érdemes figyelni az oldalukat, mert kéthetente terveznek mulatós-tematikus eventeket, ahol a birria átadja a főszerepet a konfitált tarjának, a katsunak vagy épp a csilis babnak, hiszen – ahogy mondják – a tacóba nagyon sok minden belefér.
ELÉRHETŐSÉGEK
TAKO
