Ahol zokogva egyezett bele a madám a lánykérésbe – A Király Bazár története

A millenniumi építkezések éveiben és a századfordulón robbant be igazán Budapest fejlődése, egyre több épülettel és újdonsággal lett gazdagabb, de a városképet egy idő után már nemcsak a monumentális paloták, hanem az új úthálózatok, terek és hidak is meghatározták. A Ferenciek tere és környéke egészen máshogy nézett ki a 19. század végén, mint a 20. század elején, a fordulópont pedig az Erzsébet híd építése volt, ekkor ugyanis teljesen átalakították a környéket – leginkább az Eskü teret (ma Március 15. tér) –, házakat bontottak le, melyek helyén vagy semmit, vagy nagyobb palotákat építettek.

A Ferenciek tere 3–5. szám alatt álló Király Bazár helyén eredetileg egy egyemeletes barokk épület állt, 

az Emich Gusztáv alapította Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaság székháza, de mellette több pesti szerkesztőségnek is otthont adott. Hiába hemzsegett az épület újságírók, szerkesztők és írók hadától, 1897-ben lebontották, de nem azért, mert elavult volna, hanem az Erzsébet híd építése miatt az egész pesti belvárost át kellett alakítani. A telek persze nem maradhatott sokáig üresen, főleg nem úgy, hogy a pesti hídfő kapujaként megépültek a Klotild-paloták, míg a Ferenciek terén a Királyi Bérpalota – egy ilyen királyi társasághoz nem illett a parlagon hagyott terület.

Herzog Mór Lipót volt az, aki előállt a bazár ötletével, ennek tervezésére pályázatot írtak ki, amit két ifjú építész, Ullmann Gyula és Kármán Géza Aladár nyert meg a bécsi szecessziós palotákat idéző épületükkel. A háromemeletes Király Bazár 1902 tavaszán nyitotta meg kapuit a vásárlók előtt, az avatáson még I. Ferenc József is jelen volt. Az átjárórészen előkelő üzletekkel várta a betérőket, míg a domborművekkel és oszlopfőkkel, valamint a díszes tetőzettel ékített bazár hamar a város egyik látványosságává vált.

Itt nyitotta meg világhíres, Maison Moderne nevű bútorszalonját Spiegel Frigyes, 

aki egyébként az első budapesti szecessziós házat is tervezte, míg a férfiak örömére 1904-ben a Városi Lövölde is itt nyitotta meg kapuit. Utóbbiról a Nemzeti Sport akkori számában is hosszasan írtak, leginkább azért, mert a lövészet szerelmesei egészen addig csak a külvárosban hódolhattak szenvedélyüknek. Sőt, nemcsak Budapesten, de a világon máshol is ritkának számított, hogy a belváros szívében nyíljon meg egy lövölde.

A ház történetéhez a szerelem is hozzátartozik: a felső szinti lakások egyikében élt a Cukor utcai vörös lámpás ház madámja, Spitz Fanny, 

aki azért érdekes számunkra, mert az egyik állandó kuncsaftja beleszeretett az egyik „lányába”. A lány hozzá is ment volna a fiatal jogászhoz, egyetlen kikötése volt, hogy magától a madámtól kérjen áldást a frigyre. A lánykérés nem a hölgy lakásán történt, hanem a Király Bazár előtt, ahol a fiatal férfi féltérdre ereszkedve, elcsukló hangon kérte ki a szerelmét, Spitz Fanny pedig annyira meghatódott, hogy könnyes szemmel adta áldását a fiatalokra, miközben a körülöttük összegyűlt tömeg is elérzékenyült.

A II. világháborús károkat ez az épület sem úszta meg, a díszek és a csodás tetőszerkezet odaveszett, a helyreállításnál pedig inkább egy átlagos bérház külsejét valósították meg. A bazár jelleg nem tűnt el teljesen, ma is több üzletet vagy beülős helyet találunk az utcafronton, köztük a kultikus Ibolya presszót is, de a Katona Kamra is a Király Bazár falai között talált otthonra. Pár éve szépen felújították az épületet, mi pedig ismét megcsodálhatjuk a pompázatos homlokzatot.