A Hold utcai piac helyén pár éve megnyitott Light Art Museum az egyik legkülönlegesebb kiállítóterem Budapesten, a fénnyel foglalkozó, immerzív helyszínek között pedig ez képviseli az igazi, magas nívót. A LAM új kiállítása a puritán EGO címet viseli, és azt járja körbe, hogy napjaink túltolt individualizmusa, a digitális világ, a közösségi média, a szelfizés hogyan alakítja át az én fogalmát, hogyan hat az egóra.

Azért szeretem a Light Art Museum kiállításait, mert – függetlenül attól, hogy mi a kiállításszervező téma, mi a koncepció – olyan, mint átlépni egy varázslatos és játékos másik dimenzióba, egy addig rejtett, ismeretlen világba, aminek saját fizikája, biológiája és törvényei vannak, melyek nagyban eltérnek a miénktől. Ebben a világban bármi lehetséges, a nálunk jól ismert hétköznapi szabályok és határok itt nem léteznek. De – meglepő módon – mégis rólunk szól, rólunk árul el sokat ez a miénktől eltérő világ. Mintha egy másik univerzum mutatná meg nekünk, hogy az ő pozíciójából nézve milyenek vagyunk. 

Ráadásul az október 9-én megnyitott új kiállítás minket, embereket jár körbe, egészen pontosan azt a megfoghatatlan valamit, az egót, ami megkeserítheti az életünket, mások fölé helyezhet bennünket – bár ez csupán illúzió –, valamint önzővé és vakká tehet. Többek között. Alapvetően ugyanis az ego nem rossz, nem feltétlenül bánik el velünk meg a többi emberrel, nem egy gonosz másik entitás, hanem mi magunk; és ahány ember, annyiféle ego, nincs két egyforma. Az egónk különböztet meg minket a többi egótól meg a külvilágtól is. 

A Light Art Museumban ezúttal tehát az ego kerül a középpontba, az egyes művészeti alkotások erre reflektálnak a nagymértékben megváltozott és folyamatosan változó világunk tükrében. Ezúttal jóval több a hazai alkotó, mint a nemzetközi művész, és több a kifejezetten ide készült mű is. És van még egy eltérés, legalábbis az előző kiállításhoz képest. A LAM fontos erénye, sőt a küldetése része, hogy hidat képez a tudományos újdonságok, felfedezések és a képzőművészet között, ami ezúttal is így van, de talán kevésbé kézzelfogható módon. A kiállítási darabok nagy része ezúttal műalkotásszerűbb, és gyakran csak a leírásból derül ki a tudományos szál. De ez csak megfigyelés, nem teszi az EGO-t kevesebbé vagy többé az eddigi LAM-kiállításokhoz képest.

Fontos újdonság még az is, hogy ez az első olyan kiállítás, amikor beengednek más művészeti ágakat is a piacból lett múzeumba, de csak olyanokat, amik tematikailag illeszkednek az éppen futó kiállításhoz. Színházi, kortárstánc-színházi és zenei események, performanszok is kísérik majd az EGO-t, mint ahogy a jövőben látható további kiállításokat is kísérni fogják társművészeti produkciók. Így válik a (tudományos alapú) képzőművészetből összművészet. Az EGO-t kísérő első esemény a Hodworks Társulat Charlie című előadása lesz október 22-én, amit Tóth Károly kerekesszékes táncos ad elő.

Persze kísérő esemény ide vagy oda, a lényegi elem továbbra is a kiállítás és az itt látható installációk maradnak. Azok pedig szokás szerint nagy változatosságot mutatnak. Van, ami közelebb áll a hagyományos képzőművészethez, más inkább olyan, mint valami tudományos szemléltetőeszköz, és van, ami pedig egy acid bulin is megállná a helyét mint hangulati elem. Jelentős részüket szóban vissza sem lehet adni, a szavak maximum arra képesek, hogy a felszínt kapargassák – és van, amit lefényképezni sem lehet, vagy hát nincs sok értelme. Pláne hogy a kiállított alkotások egy része interaktív, ahhoz, hogy igazán átérezzük és megértsük az üzenetét, nem elég nézni, hanem használni kell. 

A kedvenceim a kiállításról szinte mind ez a képen-szóban visszaadhatatlan kategória. A fekete tükör, a hajszoba vagy a hangunkkal játszó terem egészen izgalmas és zavarba ejtő. De már a belépésnél meglepetés vár bennünket, egy kezelőfelület és egy gigantikus monitor fogad. Utóbbin – pár perc interaktivitást követően és ha van hozzá kedvünk meg bátorságunk – mi magunk is megjelenünk, legalábbis a mesterséges intelligencia által kreált, de azért felismerhető verziónkban, ami aztán ott is marad a kiállítás zárásáig. Ami 2027. február végén lesz. 

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék