Bár a Deák tér kapcsán azt írtuk, az a belváros közepe, hivatalosan a Ferenciek tere számít annak, és ha a térképre nézünk, lehet, hogy aszerint is így áll a helyzet. Az viszont biztos, hogy bárhonnan nézzük is, a tér fontos közlekedési csomópont, kapuja a kultúrának – színházak, múzeumok, mozi és egyetem is működik a közelben – és a kiskereskedelemnek is (a bevásárlóutcák okán), meg akkor se jövünk zavarba, ha csak egy jót akarunk enni-inni, mert erre is számtalan lehetőség kínálkozik a környéken. A nevét a tér a keleti oldalán álló pesti ferences templomról kapta, nagyjából 150 évvel ezelőtt, bár a nép ekkor már jó ideje így nevezte.
Őszintén szólva én annyira nem szeretem a Ferenciek terét. Elismerem az „érdemeit”, a fontosságát, de mindig túl nagy a forgalom és túl sok az ember, amiről persze a tér nem tehet... Ugyanakkor hiába a soksávos út meg a bűz, a zaj és a háttérben az Erzsébet híd, a Ferenciek tere még így is szemrevalónak mondható, köszönhetően az azt határoló épületeknek, melyek közül kiemelkedik a már említett Alkantarai Szent Péter-templom, a Párizsi udvart is magában foglaló Brudern-ház, a két Klotild-palota és végül, de nem utolsósorban a tekintélyt parancsoló Egyetemi Könyvtár.
A Ferenciek tere hivatalosan és első ízben 1874-ben kapta meg a mostani nevét, de már a XVIII. században is így nevezték, csak még németül: Franziskanerplatznak. Volt egy másik, még korábbi időkre visszanyúló neve is a térnek, a Barát tér, ami – akárcsak a Ferenciek tere elnevezés – az egyházhoz volt köthető. Persze ők már régebb óta itt voltak, mint hogy tér lett a területből.
Az Árpád-korban a Ferenciek tere helyén egy vizesárok húzódott, ami a városfalat övezte, majd ezt alakították át utcává. Ekkor, 1250 és 1260 között épült fel a ferencesek Szent Péterről elnevezett gótikus kápolnája és rendháza, melyet a század végén kezdtek templommá átalakítani. Aztán 1541-ben jöttek a törökök, és a templom innentől kezdve dzsámiként szolgált egészen a törökök kiűzéséig.
Miután a törököt kiűzték a városból meg az ország területéről, a ferencesek is visszakapták a templomot az 1700-as évek legelején. 1727-től kezdve nevezték a templom előtti területet térnek, méghozzá a már említett Barát térnek. Ennek szomszédságában, a Kígyó utca előtti részen egy másik tér is állt, amit érthető okokból Kígyó térnek neveztek el, és a kettőből jött létre aztán később a mai Ferenciek tere, ami már az 1700-as évek második felében is közlekedési csomópont volt, csak persze még nem annyira fontos, széles és nagy, mint napjainkban.
Újabb fontos változás akkor állt be a tér történetében, amikor 1835-ben felavatták a templom előtti, delfinekkel és kagylókkal díszített Nereidák kútját, melynek talapzatát Fessl József, a szoboralakokat pedig Uhrl Ferenc készítette el. Ez volt Pest legelső szobrokkal díszített közkútja. Állt még itt két másik szobor is – nem a templom előtt, hanem a téren –, az egyik (1908) Werbőczy István jogtudóst, a másik (1914) pedig Pázmány Pétert ábrázolta. 1945-ben politikai okból mindkét szobrot ledöntötték.
Még a háború előtt, 1921-ben a Kígyó tér átnevezésre került, ekkor kapta az Apponyi tér nevet, amit azonban a II. világháború után el is vettek tőle, de csak 1953-ban, amikortól is Felszabadulás térnek hívták egészen 1991-ig. Ekkor kapta az egykori Kígyó, majd Apponyi, majd Felszabadulás tér és a templom előtti rész együtt a Ferenciek tere nevet. Fontos még megjegyezni azt is, hogy akkor vált igazán fontos közlekedési csomóponttá a hely, amikor a II. világháborúban felrobbantott régi Erzsébet híd helyén megépült az új (1964), majd amikor 10 évvel később, 1974–1976 között megjelent itt az M3-as metró egy állomás képében. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a tér közkedvelt gyülekezőhelye a mindenkori ellenzéknek. Az 1831-es kolerajárvány idején kitört lázadásnak is ez volt az epicentruma, a 2006-os eseményekre pedig még mindenki jól emlékszik.
