A Kopaszi-gát mellett pár év alatt új városrész nőtt ki a semmiből – a rengeteg irodaház, épülő lakás és a MOL-torony mellett pedig jó pár érdekes és ígéretes gasztronómiai egység is nyitott az elmúlt időszakban. A Zazie a csapat legújabb tagja – a MOL-székház aljában nyitott bár és bisztró pedig egész nap várja a közelről és messzebbről érkezőket.
Ami egyáltalán nem kis feladat – alsó hangon is 90 férőhely van a Dunára néző panorámaablak mögött, egy egész napos stand by a konyhán pedig egyáltalán nem kis kihívás, hiszen teljesen máshogy kell menedzselni egy reggeliztetést, mint egy ebédmenüt, nem is beszélve egy ráérős vacsoráztatásról. A komplex feladatra a tulajdonosi kör jó embert talált: a Zazie konyhájának élén a több neves külföldi és hazai konyhát megjárt, vendéglátós-dinasztiából származó Bíró Dániel áll.
Dani saját bevallása szerint hatalmas kihívásnak éli meg a Zazie nyitását – bár szerencsésnek mondhatja magát, mert észszerű határokon belül, de szabad kezet kapott az étlap tételeinél. Azt is elmeséli, hogy a reggelikínálat alapvetően nem az ő von Hause aus ízlését tükrözi – ahhoz túl sok benne a chia és a superfood –, az à la carte étlap kialakítása sokkal inkább az ő játszótere. Szerencsére nem egyedül kell helytállnia: a konyhai csapat nagy részét ismeri, van, akit gyerekkora óta.
De milyen hely is a Zazie? A környéken rengeteg iroda található, a Kopaszi új felhőkarcolói mellett az Infopark is rengeteg éhes dolgozót nyel el nap mint nap, a környék infrastruktúrája viszont még bőven elbír pár egységet, különösen a reggeli-ebéd fronton. A Zazie 7.30-tól van nyitva, kétféle kávéval – klasszikus olasz pörkölés és specialty –, minőségi péksütikkel és igényes szendvicsekkel várja a korán betérőket egészen délután 3-ig. A kínálatban a skandináv stílusú szendvicsek és a séf nevéből összeollózott Bírobrodok mellett találunk zabkását és superfood bowlt is.
Ha délelőtt meetingre keresünk helyet, akkor 9 és 11.30 között kényelmes villásreggelivel vár a Zazie – a kínálatban nagyjából le is fedik a kötelező darabokat, van lazacbowl, zabkása, omlett, Eggs Benedict, gofri és roppanós bécsi virsli is.
Következik az ebéd, amit business lunchhoz méltóan pörgősre és dinamikusra terveztek – persze azért nem árt észben tartani, hogy alapvetően nem egy kantinban, hanem egy minőségi bisztróban vagyunk, így rendelés után 10 perccel nem lesz előttünk a főétel. Dani szerint azonban a konyhán olyan a dinamika és a szervezettség, hogy egy telt házas napon is megvagyunk 50 perc alatt – desszerttel együtt. A menüt hetente változtatják, és érezni, hogy itt is erős az egészségtudatos, könnyű vonal. Ezt persze nem úgy kell érteni, hogy salátalevél van rukkolaágyon, de érezni, hogy a szerző szem előtt tartotta, hogy ebéd után a vendégnek esetleg még órákig kell vernie a gépet egy irodában, és nem feltétlenül célja beverni egy tányérról lelógó véres steaket. Ha valaki mégis komolyabb tételt szeretne, az alapvetően esti lazuláshoz tervezett à la carte egyébként már délután 3-tól is elérhető. Azt külön kiemelnénk, hogy az ebédmenü két fogásáért 3630 forintot kérnek – a város egyes részein kb. ennyit kérnek egy közepesre sikerült gírosztálért, úgyhogy ezért a minőségért, mondhatni, nagyon megéri.
Az ebéd és a vacsora között is beugorhatunk persze, ha munka után szeretnénk egy jobb italt, akkor a Zazie signature koktéljaiból és borlapjáról válogathatunk.
Az à la carte menü erősen magyaros-bisztrós jellegű – nem túl hosszú, de a klasszikus hazai kedvencek rajta vannak. Mi a könnyed, citrusos, helyenként édeskés nyomokat pötyögtető pisztrángtatárral kezdtük, majd egy klasszikus vasárnapi csirkecombbal, krumplipürével és uborkasalátával folytattuk. A három fogásban mindenhol volt egy pici kis csavar, aminek köszönhetően egy kicsit könnyebb, bisztrósabb, franciásabb lesz az összkép, még akkor is, ha a magyar vasárnap szelleme ott lebeg az asztal felett. A préselt csirkecombon van egy kis pekándió, hogy a bőr roppanósságát kiemelje, a krumplipüré barna vajas, az ubisali pedig forrázva készült, mégis roppanós és friss – Dani szerint egyébként ez annak köszönhető, hogy ő a magyar fogásokat is franciául főzi.
A madártejet nagyon imádtuk – nem csak a csinos tálalás miatt, de a nem túl édes vaníliás szószban úszkáló könnyed, sós karamellás hablabdák instant visszavisznek egy olyan gyerekkorba, amilyet mindenki szeretett volna.
A Zazie egy komplex élményre sikeredett, ráadásul egy-egy durvább alapanyagot tartalmazó fogást leszámítva meglepően korrekt ár-érték aránnyal dolgoznak. Bár a Kopaszi-gát környéke sokaknak kiesik, akkor is érdemes egy próbát tennünk, ha nem a környékbeli irodaházakban töltjük a napjaink nagy részét.
