Az ázsiai levesvonaton nincs fék – szerencsére van hova nyúlnunk, ha egy tál ramenre, pho levesre vagy tom khára vágyunk, de mindig van új a nap alatt. A belvárosban pár hónapja nyitott TON-ICHI például egy igazi ritkaságot hozott Budapestre.
Az V. kerület szívében, az egykori Good Karma helyén pár hónapja megnyílt TON-ICHI lokációjánál fogva csábítja a turistákat, belépéskor mégis azonnal feltűnik, hogy a vendégkör legalább fele ázsiai – ami elég jó jel, ha az ember távol-keleti ízekre vágyik.
A TON-ICHI belépéskor is hozza a japán ramenezők világát – letisztult dizájn, az egyik falon az ázsiai popkultúra nyomataival, lampionokkal, na meg nyitott konyhával.
A két tulajdonos közül az egyikkel találkoztunk – Yue hat éve él Budapesten, és eredetileg egy teaüzletet vezetett, de egy külföldi utazás alatt annyira beleszeretett egy bizonyos ramenfajtába, hogy úgy döntött, a tea mellett a leves lesz a következő szerelem – így aztán idén nyáron meg is nyitották a TON-ICHIT.
Az étlap – és mindjárt rátérünk a különleges ramenre – egyébként levesezőhöz illően nem hosszú, de kompakt és korrekt. Az előételek között megtaláljuk a klasszikus japán snackeket: a tonkatsut, a gyozát vagy a karaagét, de itt is van egy tétel, ami viszonylag ritkaságnak számít a hazai japán étlapokon – ez pedig a takoyaki. A fehérliszt-alapú tésztába mártott, majd kirántott helyes golyócskák aprított polipot rejtenek, a tetejük japán majonézzel és egy Worcestershire-szószra hajazó japán szósszal, a takoyakival van leöntve, és tonhalpehellyel megszórva. Lehet, hogy elmondás alapján kicsit meredeken hangzik, de az igazság az, hogy az állaga nem sokban különbözik a csirkenugettstől, és az íze sem meredek – kifejezetten szerethető, és kezdőknek is ajánlott kis snackről van szó.
És akkor jöjjön a sztár: a levesek között az első helyen a tonkotsu áll, és még csak véletlenül sem keverendő össze a tökéletesített japán rántott hússal, a tonkatsuval. A Fukuokából származó ramen különlegessége, hogy sertéscsontból, körömből, valamint különböző fűszerekből főzik órákon át, ettől egy kissé opálos, kevéssé áttetsző lesz, majd chasuval – sült és párolt sertéscsászárral – pácolt tojással és a szokásosnál vékonyabb, középen kissé al dente tésztával. A leves egyébként Hakata ramen néven is fut – Fukuoka központjának történelmi neve után.
Az étlap második felében curryket és a közép-európai ízlésnek is jóval ismerősebb donokat, vagyis rizses ételeket találjuk. A don tulajdonképpen egy tál rizs, amihez különböző feltéteket kapunk – angolnát vagy marhát –, a curryket pedig tonkatsuval vagy karaagével adják.
Ha a Szabadság tér környékén járunk, kicsit csípős az ősz, vagy egyszerűen kíváncsiak vagyunk egy ritkán kapható japán leveskülönlegességre, akkor mindenképpen ugorjunk be a TON-ICHI-be – délben vagy vacsoraidőben is.
