Napindító reggeli egy kis budai eleganciával
A Hegyvidék Alkotás utca fölötti része és a XI. kerület Bartók Béla úti oldala az én világom, ezen a környéken születtem, és jelenleg is itt lakom. Számomra a városnak ez a része azért különleges, mert az egykor itt élt lakók nyomaihoz nagyon jól tudnak kapcsolódni a hozzájuk hasonlóan igényes és barátságos jelenleg itt élő helyiek és szolgáltatók.
Ennek a szuper közegnek az egyik legújabb szimbóluma a Gardenhouse, a Villa Bagatelle tulajdonosainak home hotele. A hűvösen trendi kifejezés egy pár szobás, otthonos és stílusos szállóként újjáéledő budai villát takar. Ha választhatnék, azzal együtt is innen indítanám a napomat, hogy csak pár buszmegállóra lakom, hiszen elég ritkán nyílik lehetőségem kortárs művészeti alkotások között ébredve egy garzonnyi méretű tetőteraszra nyitni az ajtót.
Innen csak néhány lépés a hatalmas kert jókora fákkal, virágokkal és madárházzal. A reggelim természetesen a Villa Bagatelle-ből érkezne, mondjuk, hogy már tavasz van, így a szabadban, madárcsicsergés mellett fogyasztanám el. Mikor már kiélveztem a környezetet, elindulnék egy hosszú sétára. Nagyjából azt az útvonalat járnám be, ami megegyezik egy korábbi egynapos városi útvonalunk első három állomásával, útba ejtve a Bírák és Ügyészek Lakótelepét.
Miután kis kitérőt tettem a Kis-Sváb-hegy Természetvédelmi Terület felé, ahol a csend és a természet váratlanul villan elő a csodás épületek közül, és több pontról is gyönyörű kilátás nyílik a városra, kikeverednék a Diana utcára. Itt egymást érik a szebbnél szebb épületek, az Óra-villa, a felújításra szoruló Karczag-villa, aztán a hangulat egyre vidékiesebbé válik, amit nagyon szeretek. A templom, mellette a kis kálvária és a közelében lévő iskola egy csinos kisváros hangulatát idézik, a Költő utcába érve pedig néhány bájosan falusias házat is felfedezhetünk.
Jókai, mókusok és egy kiadós ebéd
Innen érkeznék a Jókai-kerthez. Mondjuk, hogy már nyitva van, ezért be tudom járni az író egykori otthonát, ahol a város egyik legidősebb fájában is gyönyörködhetek. A helyet nemrégiben újították fel, elvileg tavasszal nyit, Fürdős Zsanett kolléganőmmel hosszan egyezkedtünk, hogy ki írjon majd róla, mert mindketten nagyon kíváncsiak vagyunk már rá. Persze akkor sem szomorkodnék, ha csak a kerítésen tudnék bekukucskálni a helyszínre, sőt, csöndben várakoznék néhány percet, így találkozhatnék az errefelé lakó mókusokkal.
Lefelé indulva aztán a Csörsz utcánál leakasztanék egy Bubit, és miközben tekerés nélkül gurulnék lefelé a Jagelló úton, azon gondolkoznék, hogy jól elment a délelőtt, ideje ebédelni. Bringán 10 perc alatt letudnám a nem különösebben csinos BAH-csomópontot és a Villányi út elejét, aztán a Karolina útnál vagy a Tas vezér utca sarkán leraknám a biciklit.
Mivel az aggódás nálam alap, még a tökéletes napomból sem hiányozhat, ezért rövid ideig szoronganék, mert a Budai Arborétum nem fér bele a programba, és szívesen ittam volna egy kávét a Feneketlen-tó partján lévő Kornélban. Kétpercnyi sétára a Bartók Béla út változatos kínálatától pedig azon is gondolkodnék egy darabig, hogy mit ebédeljek. Ám a háromórás séta után valószínűleg igazi kockás abroszos ízekre vágynék, így végül visszamennék a Kisvigadó étteremig és betolnám a kedvencemet, egy Kisvigadó-szeletet. Miután percek alatt kivégeztem a húshoz felszolgált illatos-ropogós hagymakazalt, lesétálnék a Bartók Béla útra, és élvezném a színes forgatagot.
A színes Bartók, némi kerámia és egy könnyű vacsora
Itt persze megint gondolkodóba esnék, és csak nehezen választanék a sok szuper helyszín közül. Igyak egy kávét a Wömbätban? Egy melengető matchát a Caphe by Hai Namban? Nézzek meg egy kiállítást a Faur Zsófi Galériában, a B32-ben vagy az ArtPhotónál? Egy kis varázslat kell a félszázados Bűvészboltból, esetleg vásároljak valami csinosat a Palmettában vagy a Repertoryban? Végül nem döntenék, hanem csak rászánnék pár órát arra, hogy sétálgassak, élvezném, hogy van időm felmérni a változatosságot.
Ha már kiélveztem a környezetet, ismét Bubira pattannék, és áttekernék a Szabadság hídon, majd a Vásárcsarnok környékén le is tenném a bringát. Aztán várna a Henger Stúdió, ahol a Bartókon látott izgalmas színek és formák nyomán kedvet kapva némi segítséggel készítenék valami szépet agyagból.
Ha pedig készen vagyok, akkor maradnék a kerámiavonalon, egy megálló villamossal az Ötpacsirta utca és a padronosok új helye, a Pitpit, ahol a beltérben Zakar István kerámiái és egy hatalmas Kovács Margit-alkotás mellett finom falatok várnak, így az estét egy kis vermut mellett, jó társaságban fejezném be.
