Amikor valaki a legprofibb gulyásra, tányérról lelógó borjúbécsire, nagy tételben készített zúzapörköltre vágyik, meglehet, hogy nem fog elkészülni otthon a konyhában. Nem azért, mert a családi receptek ne lennének beváltak és klasszak, de sokszor az időhiány és a fáradtság győz. Ünnepi alkalomra, az említett vágyakozásra, családi összejövetelre jól jönnek azok a helyek, ahol nem kell a Google segítségével megszakérteni az étlapot, hanem többnyire minden egyértelmű és ismerős. A tányérról pedig – ha nem is klasszikus formában, de – nosztalgikus ízek köszönnek vissza. A modern konyhatechnológiáknak ellenállni vétek, tradíciót vegyíteni a kortárs eszközökkel igazi bravúr!
1/12
stand25
Amennyiben a csúcsminőségre lennénk kíváncsiak, évfordulót ünnepelnénk, netán a külföldi rokonnak mutatnánk meg a magyar alapanyagok és fogások legjavát, nem is választhatnánk jobb helyet. Szulló Szabina és Széll Tamás bisztrójában a precizitás és a professzionalitás dominál, ezt pedig érdemes megtapasztalni legalább egyszer az életben. A háromfogásos kóstolómenü remek opció lehet, de à
la carte is válogathatunk már emblematikussá vált fogásaikból, amik természetesen zömében szezonálisan változnak. Csodásak a pecsenyelevek, verhetetlen a burgonyapüré, a vajas galuska is csaknem megszólal. Nagy élmény itt ebédelni, vacsorázni!
WLB-tipp: bármi, ami bárány, mangalica cordon bleu, somlói
2/12
Gléda
Az óbudai Gléda Vendéglő újranyitásakor az volt Deli Jánosnak a legfontosabb, hogy egyenlő arányban vegyítsék a hagyományost az újjal, a szabályosat a különccel vagy például a húsost a hús nélkülivel. Olyan hellyé váltak, ami annak ellenére, hogy nem ír 20 oldalas étlapot, egy vegyes ízlésű és korosztályú társaság esetében is kielégíthet minden igényt. A pecázni kedvelő, a magyaros ételekért rajongó nagypapa éppúgy jóllakik, mint a duzzogós korszakát élő, pillanatnyilag vegán tini és a vonalaira kínosan odafigyelő sportoló. A küllem inkább bisztrós, ahogy a tálalás is ezt az irányt követi, viszont ami hagyományosabb fogás, abban benne lesz a nosztalgia is!
WLB-tipp: borjúpaprikás tökéletes tojásos nokedlivel, Bíró Lajos aktuális táblás ajánlatai
3/12
Menza
20 éves a Liszt Ferenc tér legendás Menzája. Nem volt olyan éra, amikor ne szerettük volna, és ugyanezt mondhatjuk el a városról és a turistákról is. Egyszerűen mindennap garantált a telt ház. Sikerük titka az állandóság és a vendégre való maximális odafigyelés. Itt nem történhet meg, hogy a következő hónapban egyszer csak koncepciót váltanak, és újraszerkesztik a legjobban fogyó fogásaikat. Éppen ezért ha 2015 decemberében ettünk náluk egy főételt, és még idén is rajta van a menün, nagy valószínűséggel ugyanolyat kapunk. Ritka jelenség ez a fővárosban, meg is kell becsülni! Az étterem enteriőrje még mindig a retró fajtából való, biztosak lehetünk benne, hogy nem kopik el, hiszen már 20 éve így nyitnak ki minden egyes nap.
WLB-tipp: bármely napon az ebédmenü és a heti ajánlatok, tojásos nokedli fejes salátával, hagymás rostélyos, roston sült hízott kacsamáj meggymártással, burgonyapürével
4/12
Macesz
A VII. kerületben járunk, a zsidó negyedben. A Macesz Bisztró mégsem kóser, hanem leginkább a kifejezetten magyar kedvenceket és a zsidó-magyar konyha remekeit kínálja, nagypolgári miliőben, Tasnádi Ákos konyhafőnök közreműködésével, immár több mint 10 éve. Ez pedig nagy szó egy olyan étteremnél, ami a főváros gasztronómiai ébredése idején született meg. Fogásaikra jellemző a modernitás, de ez nem azt jelenti, hogy csipesszel tálalnának, és pöttyökkel kellene jóllakniuk a vendégnek. A Maceszban az emlékezetes ízek mellett az is fontos, hogy gazdag tányérokkal nyerjék meg mindazokat, akik a magyar favoritok mellett a régmúlt és a jelen zsidó konyháját is megízlelnék. Ja, és a somlóit mazsolával és anélkül is kérhetjük!
WLB-tipp: minden, ami máj, sólet, flódni, somlói
5/12
Pest-Buda
A Várnegyedben sétálni mindig nagy élmény, a szűk utcák, a díszes kapuk és a történetekkel teli épületek között gyorsan szalad az idő. Szerencsére errefelé vendéglőzni is lehet, ráadásul a hagyományokat tisztelik és óvják, ezt vegyítve a jelen vívmányaival és az odafigyelő alapanyag-választással. A Pest-Buda épülete 1696-os születésű, és a legrégebbi magyar szállodának adott helyet a régmúltban. A funkció ma hasonló, hiszen a bisztró mellett hotelszobák is tartoznak az intézményhez. Bár odabent is komfortos lehet az ebéd és a vacsora, mi finom időben
mégis a teraszon szeretünk időt tölteni, közel a Mátyás-templomhoz, de távolabb a turistacsoportoktól. Kockás terítős helyről beszélünk, de amint megérkezik a leves vagy az előétel, tudni fogjuk, hogy ez egy modern
„kis kockás”.
WLB-tipp: gulyásleves, túrós csusza szalonnával, Gundel-palacsinta
6/12
rosenste
A Mosonyi utcai Rosensteinnél családibb éttermet valószínűleg nem is tudunk mondani a városban. Tibor, fia, Robi és a vendéglő csapata olyan elhivatottságról, szakmaiságról és vendégszeretetről tesznek tanúbizonyságot minden szerviznél, hogy egyáltalán nem csoda, hogy ennyi világsztár is látogatja őket. A filmesek is tudják, hogy hova vigyék Hollywood kedvenceit, ha valódi magyaros vendéglőre vágynak! Ma már nem „divat” a hosszú étlap, de a Rosensteinben elképzelhetetlen lenne az ebéd anélkül, hogy 20 percen keresztül ne azt olvasnánk, és versenyeztetnénk a fejünkben: melyiket rendeljem meg? Ez az egyik vendégtípus, a másik azonnal tudja, hogy brassóit, sóletet vagy rántott borjúlábat kér.
WLB-tipp: velő pirítóssal, pénteki sólet, bármely vadétel
7/12
Szalet
Micsoda reneszánsz! Bernát Dániel konyhafőnök vezényletével estéről estére csodát tesznek a Stefánián! A Szaletly név így, az ipszilonnal igazán sokat mond arról, amit a hely vendéglátásáról tudni kell. Nagypolgári hangulat, magyaros ízek, de abszolút 2023-ra hangolva, pont annyi csavarral és újítással, amennyit még egy, a hagyományokhoz ragaszkodó vendég is megsüvegel. Nem ijednek meg, ha húsmentesen kell dolgozni, de a nagy, húsos ételekben teljesednek ki a legjobban. Borkíséretben is klassz úton járnak, tényleg szezonról szezonra egyre jobb ez a zuglói vendéglő! Ha náluk járunk, érdemes mindig megnézni a séfajánlatot, mert régi kedvencek és kuriózumok is felkerülnek rá.
WLB-tipp: hortobágyi rétes, Szaletly rakott krumpli, madártej
8/12
Gundel
Nem kell különösebb ínyencnek lenni ahhoz, hogy ismerjük a Gundel nevet. A legnagyobb múltú magyar étterem története 1894 óta íródik, látta már Budapest legdicsőbb és legnehezebb időszakait is. Óriási lugasos kertje a tavaszi-nyári szezonban él, bent pedig pont annyira lett újrahangolva a dizájn, hogy ragaszkodjanak legendájukhoz, de a modern ízlésnek is éppúgy megfeleljenek. Sosem dobnák el a hagyományaikat, sőt, kidomborítják őket. Sokatmondó a
„nemzeti 11”
válogatás, ami a Gundel-klasszikusokból hozza el a legkedveltebbeket, de a vasárnapi ebédajánlatuk is kecsegtető. Igazi időutazás, amit ízekben kínálnak, de odafigyelnek a kortárs megvalósításra is.
WLB-tipp: bármelyik szezonális nemzeti 11-es fogás, kiemelten a gulyás és a kárpáti fogasfilé, Gundel-palacsinta
9/12
Tati
A TATI talán most talált a leginkább önmagára! A Dohány utcai étterem farm-to-table koncepció megvalósításán igyekszik, Soóky Gábor pedig nagy klasszikusokat és felvidéki favoritokat készít, nagy műgonddal. Az ételek egyszerre otthonosak, ami az aromákat és a textúrákat illeti, de mindegyik kap extra törődést, például savanyított zöldségekkel, fermentátumokkal, szószokkal, zöldfűszerekkel. Az adagok a fine bistro stílus ellenére igencsak emberesek, és semmiből sem hiányzik a kreativitás. Ha valaki maradna a jól megismert és megszeretett ízeknél, de mindezt egy kicsit a jelenre hangolva fogyasztaná, a TATI épp ebben tud élményt nyújtani.
WLB-tipp: tárkonyos báránygombócleves, csirkepaprikás vajas galuskával, juhtúrós sztrapacska, felvidéki búzacsíramálé
10/12
21 a
21 A Magyar Vendéglő
–
nem fér hozzá kétség, hogy a Várnegyed egyik kedvencéről van szó, ahol a modern bisztrós külső és a csinosra készített tányérok ellenére igazán háziasak és ismerősek az ízek. Bevált receptúráikat nem dobják el, divathullámok sem törik meg a hagyományaikat, egyszerűen kár volna letérni erről az útról. A hangulatos teraszon egyszerre hallunk külföldi szót és magyart is, már ha éppen nem a legnagyobb dicséretnél járunk: amikor a vendég nem szól, csak csendben fogyasztja a kiváló ebédet, vacsorát. Abban is biztosak lehetünk, hogy értő, mosolygós kiszolgálásban lesz részünk, és a borajánlás is mindig stílusos.
WLB-tipp: halászlé, hortobágyi, báránycomb Eszterházy módra, rigójancsi
11/12
Robinso
Elegáns, kozmopolita, mégsem fogunk szorongani, ha a Robinson lesz az ebéd vagy a vacsora helyszíne. 1989 óta sok mindent látott már a Városligeti-tóra épített
„bárka”, ami fényes pontként hívogatja jelenlegi és leendő törzsvendégeit. Sosem kopott meg ez a fény, ügyesen veszik fel a ritmust a jelennel, és integrálják az apró, nüansznyi fineszt a már régóta kedvenc, rengeteget készített ételeikbe. A teraszon ülni különösen romantikus, ezért a toprandihelyek között is ott van, de tudják ezt sokan, nem véletlenül volt már annyi eljegyzés, esküvő a Robinsonban. A klassz magyaros felhozatal mellett a nemzetközi vizek is jól ismertek náluk, sőt, steakek és Josperben sütött húsok terén is kiemelkednek.
WLB-tipp: hortobágyi, tatárbifsztek, angus Stefánia
12/12
szépi
„Buda Édenkertje” –
így aposztrofálja magát a jócskán megújult, de a magyaros gyökereit soha el nem felejtő bisztró a Budakeszi úton. Igazi nagypolgári újrahúzást kapott, mind a benti vendégtér, mind a zöld és szellős kerthelyiség hívogató. Ami az étlapot illeti, az egyszerűségre törekednek, és nem csordul túl a jelenre aktualizálás. Éppen csak annyira, amennyit egy ínyencebb vendég örömmel nyugtáz, a tradíciókra figyelő pedig csak annyit fog észlelni: ízletes és könnyedebb, mint amit megszokott. A magyaros kedvenceken felül nemzetközi fogásokból sincs hiány, ami kvázi íratlan szabály egy ilyen léptékű bisztrónál.
WLB-tipp: bajai halászlé gyufatésztával, tafelspitz, császármorzsa
