A környék igazi teresedése a II. világháború előtt kezdődött el, amikor belevágtak az Árpád híd megépítésébe, és 1950-ben fejeződött be, amikor átadták a hidat. Bár ma már a területet térnek nevezzük, de valahogy mégsem ez jut az eszünkbe róla.
Az Örs vezér terét akár Kelet-Pest „kikötőjének” is mondhatjuk, hiszen a főváros pesti oldalának első számú forgalmi csomópontja. 1980-ban például itt nyílt meg Magyarország első nyugati stílusú üzletközpontja, a Sugár.
A Fővám tér a IX. kerület ikonikus tere. Sok turista megfordul rajta, nemcsak azért, merthogy itt található a Központi Vásárcsarnok, hanem azért is, mert gyönyörű kilátás nyílik a Dunára, a Gellért Szállóra, a Gellért-hegyre, láthatjuk a Műegyetem robusztus épületét, na meg a pesti oldalon ezen a helyen kezdődik a Szabadság híd is, melyen átsétálhatunk a budai oldalra.
A több mint 100 éves Nagykörút Pest szíve-lelke; napközben százezrek rohannak erre munkába vagy az egyetemi előadásaikra, hogy aztán este átadhassák helyüket a vacsorára, színházba, buliba igyekvőknek.
A Károly, Múzeum és Vámház körút alkotta Kiskörút egy nyüzsgő városrész egyetemekkel (Corvinus, ELTE) és rejtett zugokkal tarkítva. Olyan szeglete Budapestnek, amit be kell járni. Oda-vissza, keresztbe-kasul, egyszer, kétszer, tízszer.
Az V. kerületet a Vigadó tértől a Deák térig tartó Deák Ferenc utca vágja ketté. A terület déli felét hívjuk Belvárosnak, az északit pedig Lipótvárosnak.
A Kossuth Lajos tér az V. kerületben, a Duna partján terül el Lipótvárosban, az Alkotmány utca és a Báthory utca vonala között. A tér az Országház miatt szimbolikusan a magyar államiság központja, így gyakori helyszíne az állami ünnepeknek, valamint egyéb közéleti, politikai rendezvényeknek.
A Kiskörút közelében, sok-sok étterem és kávézó között terül el az Egyetem tér. Nevét az itt álló ELTE jogi karáról kapta. Nappal törvénykönyvek szemelvényeit cipelő diákok, este pedig a tanulás ellen egy-két üveg borral lázadó fiatalok népesítik be az örökké nyüzsgő, igényesen kialakított placcot.
Az I. kerületben található Dísz tér talán az egyetlen olyan budapesti tér, amely már 300 éve viseli a nevét. Megközelítése pedig elég népszerű, hiszen ha a Lánchíd irányából érkezünk a budai Várba, akkor egyből belefutunk.
A Batthyány tér Buda egyik különleges tere, mely számos történelmi és kulturális érdekességet rejt magában. A Duna mellett fekvő tér szemben helyezkedik el az Országházzal, így nem véletlen, hogy a panorámája miatt a turisták egyik kedvelt szpotja lett.
Egykor Budapest leghírhedtebb tere volt, mindez napjainkra már a múlté: mostanság a feltörekvő negyedek listáját erősíti, sőt egyre inkább egy színes, bohém környék képét mutatja.
A Vár első számú tere történelmi viharok sorát élte túl, közben pedig sok mindent látott. Kevés olyan terünk akad, amelyik olyan intenzív kapcsolatot tartott fenn a történelemmel, mint a Dísz tér.
Az Erdős Renée Ház Rákosmente legszebb, fővárosi védettség alatt álló háza, ahol a költő-, írónő 1927 és 1944 között élt. A gyönyörű villa ma helytörténeti múzeum, de a névadóról sem feledkeztek el.
A Palotanegyed rehabilitációjának köszönhetően a hangulatos és szemrevaló Gutenberg tér a több évtizednyi elhanyagoltság után most már közkedvelt része a belvárosnak.
A VII. kerületi Almássy tér történetében csendes és hangos időszakok váltogatják egymást. Nem természetesen módon alakult ki, hanem a városrendezésnek köszönhetjük a létét.
A Mátyás tér nem tartozik a turisták által sokat keresett helyszínei közé, sőt talán a budapestiek körében is még mindig negatív a megítélése, pedig a VIII. kerületi Magdolnanegyed tere ma már rendezett, jó hangulatú köztér.
Ha a magyar Bauhaus legjava után kutatnánk, tudjuk hova kell menni: a Pasaréti út és az Ördög-árok közelében fekszik egy kicsi, egyirányú, aranyos nevű utca, a Napraforgó. 150 méternél alig hosszabb, két oldalán mégis a magyar építészet legkülönösebb villaépületei láthatók.
Aranyhegy csendes, kertvárosi környék. Itt szinte semmi nem történik. Cserébe viszont itt találjuk a radikálisok által 1936-ban emelt Pogánytornyot, aminél érdekesebb építmény kevés akad a városban.
Nekünk maga volt a mennyország a természetben biciklizni, felfedezni a Rákos-patakot, játszani a Színes házak mögött, és minden percét élveztük, amikor nyaranta a rákoscsabai strandon hűsöltünk.
Ahogy mindenfelé mozgunk a városban, nem is gondolnánk, mennyi minden (épület, szobor, tábla, tér és utca meg városrész) őrzi az emlékét a Habsburgokkal való együttélésünknek.