Az Örs vezér terét akár Kelet-Pest „kikötőjének” is mondhatjuk, hiszen a főváros pesti oldalának első számú forgalmi csomópontja. Nevében ugyan egy tér, de inkább egy kaotikus és gigantikus méretekkel megáldott piacra asszociálunk. A másik jellemzője, hogy meglehetősen szocreál, pedig megalakulása egészen a múlt század 30-as éveinek elejére tehető. A terület fejlesztését, egyre részletesebb kialakítását már az 50-es évektől kezdődően hajtották végre, és ennek nyomai a mai napig felfedezhetők. Amikor 1932-ben úgy döntöttek, hogy legyen itt egy tér, a terület az akkori város legszélén állt, tehát nem volt semmi itt, ami indokolta volna ezt. Az Árkád Bevásárlóközpont helyén például egy lovassági gyakorlótér állt, a zuglói oldalon ekkor még jórészt kertek és mezőgazdasági területek voltak. A tér névadójának a hét vezér egyikének (Ocsád) fiát választották, ám egészen 1970-ig régiesen írták a nevét: Eörs vezérnek. Majd ezután jött az Ö kezdőbetűs írás.
10 évvel később pedig az egyik legnagyobb forgalmú csomópont lett. A kertvárosi jelleg a Kerepesi út és a Pillangó utca közötti részen 1954 és 1961 között indult el: ekkor szocreál stílusú, zöldterületekkel tarkított lakótelepet húztak fel oda. Amikor 1970-ben megnyitották a metró végállomását, az addigi kertvárosi jelleg szinte teljesen eltűnt. Ekkor helyezték át ide a HÉV végállomását is, és szintén ekkor indult meg igazán az 1967-ben elkezdődött lakótelep-építés. Erre az időszakra esett a tér komoly közlekedési csomóponttá alakítása is: kiszélesítették a Kerepesi utat, eltűnt a kerékpárút, kiépült a villamosvégállomás, mellé később pedig buszvégállomás is került. Aztán jöttek sorra a vásárlóterek, mint például 1980-ban Magyarország első nyugati stílusú üzletközpontja, a Sugár. 10 évvel később nyitott az Ikea, majd 2002-ben az Árkád. Ma inkább áthaladó pontként tekintünk rá, akik innen mennek dolgozni, azok általában naponta kétszer fordulnak meg rajta, aki pedig valamelyik bevásárlóközpontot céloz meg, annak szintén az Örs vezér teréig kell jönnie.
