Keresés EN

Látnivalók és kultúra

Budapest izgalmas, rejtett tornya, amin még a turáni átok sem fogott – A Pogánytorony

A turáni átok legendája szerint a pogányokat üldöző, őket tűzzel-vassal irtó Szent István királyunkat és rajta keresztül a teljes népet megátkozták az ősi táltosok. Eszerint sosem lehet egységes a nemzet, mindig széthúzás osztja majd meg a magyarokat. Az egész persze csak legenda, ha úgy tetszik, mese, mégis, ha végignézünk a történelmünkön, akkor mégiscsak úgy tűnik, lehet benne igazság. A turanisták által az 1930-as években emelt torony történetében is számos jelét fedezhetjük fel az átok hatásának – úgy is, hogy a torony még mindig áll, az építményt nem sikerült eltüntetni. A III. kerületben, Aranyhegy csendes, kertvárosi környékén található Pogánytoronynál misztikusabb, különösebb és érdekesebb építmény kevés akad a városban.

Elég csak egy képen megpillantani a tornyot és megtudni a nevét mellé, hogy az emberben azonnal megszülessen a vágy: ezt a saját szemével is látnia kell! Így hát amint teheti, fel is kerekedik, és meg sem áll a III. kerületi városrészig. Bár Aranyhegy már a város széle, elég könnyű megközelíteni a tornyot. Mehetünk az Árpád hídtól a 160-as busszal az Ürömhegyi lejtő megállóig vagy vonattal, a Nyugatiból Aranyhegyig, majd utána, mindkét esetben, egy 10-12 perces séta vár ránk végig felfelé, ami ugyan megerőltető, de a látvány minden fáradtságért kárpótol. Autóval is megközelíthető a Pogánytorony, akkor megússzuk leizzadás nélkül, és kerékpárral is visz oda út, bár az utolsó szakasz ebben az esetben kemény menet felfelé. De mint mondtuk is: bőven megéri. 

Ha a buszmegálló felől érkezünk, akkor a torony már messziről látszik – legalábbis a teteje –, majd fokozatosan tárul a szemünk elé. Ha a vonat irányából jövünk, már csak akkor szúrjuk ki a tornyot, amikor ott állunk szinte közvetlenül előtte. Kissé hátborzongató érzés megpillantani a Pogánytornyot. Ebben benne van az is, hogy az építtető turanista szekta az ősi múlt homályába vesző titkos tanok ismerője, illetve szokatlan vallási szertartások gyakorlója volt. Maga az építmény pedig a sötét színeivel, masszív falaival, erődszerű külsejével és szűk ablakaival olyan, mint egy gótikus rémfilm fontos helyszíne. Tipikusan olyan, ahova éjszaka nem szívesen megy egyedül az ember, még akkor sem, ha a környék egyébként semmi veszélyt nem rejt magában.

A Jutasi és a Pogánytorony utca saroktelkén álló torony pár éve még nagyon lerobbant állapotban volt, amire életveszélyes volt felmenni, hiányoztak a lépcsőfokai, ami pedig megvolt, bizonytalanul állt a helyén. Aztán a lépcsőt megjavították, és korlát is került mellé, viszont csak egy kis darabon lehet felmenni a toronyra, meg kell elégednünk azzal, hogy körbejárhatjuk és az alsó szinten be is mehetünk a belsejébe. A telek magántulajdonban van, az építmény védett, lebontani vagy hozzáépíteni nem lehet. Az önkormányzat szeretné megújítani és kirándulócélponttá fejleszteni, de a tulajdonossal nem sikerült megegyezni – utóbbi se a felajánlott vételárral, se a cseretelekkel nem volt elégedett. Úgyhogy egyelőre marad, ami van: az ember odamegy és megnézi

A hárs-hegyi homokkőből emelt Pogánytornyot Täubel Géza tervezte, az építést viszont már egy másik építész Géza vezényelte le: Wührl Géza, aki az eredeti tervekbe is belenyúlt, kicsit módosította azokat. Az építkezés 1934-ben indult meg, és 1935 nyarán adták át a hatszög alapú tornyot. Eredetileg 13 méter magas volt, a tetejét egy márványtömb foglalta el, melyen egy turul fürkészte a messzeséget. Körben csigalépcsőn lehetett felmenni egészen a madárszobor alatti teraszig, és minden emeleten szűk kis pihenőszobák kerültek kialakításra. Hogy milyen stílusban épült a torony, nehéz pontos választ adni. Az biztos, hogy az építtetők múltba révedése rányomta a bélyegét: misztikus, romantikus és historizáló épület lett a torony, de ezek pusztán jelzők, és nem az építészeti stílus. Ettől függetlenül a Pogánytorony az egyik legkülönlegesebb és legkülönösebb épülete Budapestnek. 

Az építtető Turáni Társaság 1910-ben jött létre. Eredetileg tudományos indíttatásból, Kelet-kutatás céljából alapították, de mivel az aktuális fő politikai irányvonal is Kelet felé mutatott, így hamar ideológiai színezetet kapott a társaság működése, melynek olyan nagynevű orientalisták és Ázsia-utazók is tagjai voltak, mint Vámbéry Ármin, Hopp Ferenc vagy Széchenyi Béla (Széchenyi István fia). Az I. világháború alatt az ideológiai töltet felerősödött – köszönhetően annak, hogy olyan szövetségeseink voltak, mint Törökország és Bulgária –, és egyre inkább a háttérbe szorította a tudományost. Ennek pedig meg is lett a böjtje: a turanisták egyre inkább radikalizálódtak, nemzeti és faji irányba sodródtak gyorsuló ütemben, a komolyan vehető tagok, tudósok és kutatók pedig elhagyták a köreiket. Germanus Gyula orientalista például szabályos harcot vívott ellenük, és lenézően tudatlan dilettánsok gyülekezetének tartotta a Turáni Társaságot. 

A turanisták egyre vadabb és merészebb ötletekkel álltak elő. Szobrot akartak állítani „Ősi Istenünk és fajtánk védelmében vértanúhalált halt Koppány vezérünk és a vele pusztult sok-sok jó magyar emlékére”, majd a Hármashatár-hegyre terveztek sumér stílusú, örökké égő áldozati oltárt, a budai hegyekbe elszórva pedig 12 darab tornyot a turáni vallás és kultúra újraélesztése érdekében, de ezek közül végül csak egyetlen egy épült fel, a Pogánytorony, amit Koppány-torony névvel is illettek. A tervekből, melyekből ennél jóval több akadt, azért nem valósult meg szinte semmi, mert a Horthy-kormányzat és az azzal szoros kapcsolatot ápoló egyház sem nézte jó szemmel a társaság működését és térnyerését, így ahol csak lehetett, akadályozták őket, megfúrták a terveiket. A Pogánytorony is csak annak köszönheti a létét, hogy a Turáni Társaságból kivált szélsőséges szekta, a Turáni Egyistenhívők Táborába tartozó egyik hívő, bizonyos Szász Farkas magánbirtokán építették fel. 

Turáni Egyistenhívők Tábora a pogányságban hitt, és a magyarság szempontjából végzetes hibának tartotta azt, hogy István király felvette a keresztény vallást és a Nyugat mellé állva a Kelet és a testvérnépek, a saját ősi múltja, kultúrája, végeredményben a gyökerei ellen fordult. Mindehhez társult még némi kirekesztés is: lenéztek és alacsonyabb rendűnek tartottak szinte mindenkit, aki nem volt magyar vagy a magyar nép rokona, a zsidók mellett a szlávokra és a germán népcsaládba tartozókra is lenézően tekintettek. Mire Attila, Árpád és Koppány emlékére felépítette a tornyot, annyira rossz híre lett a kis szektának, hogy az avatóünnepségen megjelent a rendőrség, és egyszerűen szétverte azt.

Aztán a turáni szektának pár évig nyugta volt (bár biztos megfigyelték közben a ténykedésüket), már csak a szélsőséges eszmék világméretű erősödése és terjedése miatt is. Utolsó fontos megmozdulásként a turáni egyistenhívők 1939-ben Koppány egykori szálláshelyéről, Törökkopányból öt nyírfát hoztak el Aranyhegyre, majd ezeket elültették a Pogánytorony körül, és mindegyiket egy-egy magyar ősről nevezték el: Balázs, Botond, Lehel, Emese és Csaba. 1942-ben (kissé váratlanul) betiltották a szektát, a férfi tagokat pedig mint antiklerikális felforgatókat munkaszolgálatra vitték, és ezzel meg is pecsételték a társaság sorsát. 

A háború után már nem éledt újra a turáni egyistenhívők kultusza, a torony pedig az ÁVH-hoz került. A hatóság légvédelmi megfigyelőtoronynak használta, illetve a mellette állt kunyhóban állítólag időnként foglyokat őriztek, mint például Szakasits Árpádot is. 1956 után a telek (a toronnyal együtt) kézről kézre járt a tulajdonosok között, és igazából senki nem kezdett vele semmit. Aki pedig akart, annak már a cikk elején említett okokból az önkormányzat nem adott bontási, illetve építési engedélyt. Az elhanyagolt telken álló magányos tornyot így jórészt már csak túrázók meg bringások és időnként a magyarság páratlan ősi erejében hívő misztikusok keresik fel, akik apró, jelekkel megfestett köveket, kokárdát vagy rovásírással teleírt szövetdarabokat hagynak a helyszínen, sőt néha még állatkoponyát is – de hát ilyenek ezek a pogányok.

Cimkék

Hasonló tartalmak

Látnivalók és kultúra

„A fiatalok éhezik a hitelességet” – Interjú a Korda házaspárral

Életműkoncertre készül az ország egyik legismertebb házaspárja. Hitelességről, profizmusról és a régi Budapestről is beszélgettünk velük.

Kultúra

The AI Film Festival (AIFF) 2024

Magyarországon elsőként szervezett nemzetközi, mesterséges intelligenciával készült filmeknek versenyt a The AI Film Festival (AIFF). A 145 beérkezett pályamunkákból rangos zsűri választotta ki a legjobb alkotásokat, amelyeket március 3-án a Bem Moziban nézhetünk meg. Az AIFF-ra öt – látványfilm, dokumentumfilm, kísérleti film, videóklip, vegyes művészeti alkotás – kategóriában, maximum 15 perces, legalább a mű felében mesterséges intelligenciával készült alkotásokkal nevezhettek a készítők.

Kultúra

Jávor Piroska: „Játék Parnasszuson”

Az idén 80 éves szentendrei festőművész, Jávor Piroska kiállítása nyílik a Szentendrei Képtárban március 8-án, 17 órakor Játék a „Parnasszuson” címmel.

Kultúra

Te nem vagy olyan

A Te nem vagy olyan című kiállítás alkotói különböző terepekről érkeznek és más-más aspektusait érintik a női- és a roma elbeszélésnek, ezek közös halmazának, amelyek még inkább hiányoznak a kortárs társadalmi és művészeti diskurzusokból. Ezen attitűdök sorából nem marad ki az a kérdésfelvetés sem, hogy abban a kulturális mezőben, ahol nagyon kevéssé jelenik meg ez a hang, milyen elvárás épül egy fiatal alkotóra, hogy dolgozzon gender vagy etnikai felvetésekkel, szabadulhat-e a társadalmi és kulturális elvárásoktól.

Neked ajánlott

A