Kis budapesti kerülethatározó – XVII. kerület

Földrajz és közlekedés

Ha a vidék jelzőt már a XVI. kerületnél is felemlegettük, akkor Rákosmentére ez fokozottan igaz, főleg, ha a belső kerületekben élők szemszögéből figyeljük a várost. Az összes kerületünk közül a XVII. van a belvárostól a legtávolabb, így inkább már külkerületekkel határos: északnyugaton a XVI., nyugaton a X. és délnyugaton a XVIII. határolja, a városok közül pedig Nagytarcsa, Ecser, Maglód és Pécel. A távolság mellett a méret tekintetében is behúzhat magának egy leget a kerület, ugyanis Rákosmente a maga 54,82 négyzetkilométerével a legnagyobb kerületünk – igaz, csak a 7. legnépesebb.

Pest „tüdeje” szerintünk az egyik legszebb kerületünk,

ráadásul a II. és a XII. kerület mellett itt van a legtöbb erdő és zöldterület. Érdekesség, hogy részben ugyanolyan magasan van, mint a Gellért-hegy, és mivel ez már a fokozatosan emelkedő Pesti-hordalékkúpsíkság része, ezért az egész környék dimbes-dombos. Ez egyébként az egyes városrészek nevében is feltűnik, mint Rákoshegy vagy Madárdomb, de az utcákon sétálva vagy biciklizve is érezhetőek az emelkedők – mi rengeteget száguldoztunk lefelé biciklivel a Gózon Gyula utcán.

Ami a zöldterületeket illeti, itt van a Merzse-mocsár, ami az egyik legháborítatlanabb vizesélőhely, sőt Budapest egyetlen megmaradt lápos-mocsaras vidéke. A különféle harasztok, egy- és kétszikű növényfajok mellett pedig olyan, Magyarországon védett madarak otthona, mint a szürke gém, a vörös vércse és a bölömbika, de nyulakat, őzeket és rókákat is lehet itt látni. A helyiek körében fogalom ez a 27 hektáros terület, de sajnos évek óta a kiszáradás fenyegeti – megmentése érdekében jelenleg egy rehabilitációs terven dolgozik a Főváros. 

A Keresztúri-erdő Pest legnagyobb összefüggő erdeje, pedig csak Budapest létrehozásakor jött létre: a homokfúvások megfékezése érdekében erdősávval telepítették be a területet, úgyhogy élnek itt őshonos tölgyek, akácok és amerikai fafajok is. Találunk itt egy 15 állomásos tanösvényt, amiből többek között megismerhetjük, milyen volt a 19. században a belváros határán túli terület. Bár hivatalosan a XVI. kerülethez tartozik a Naplás-tó, mivel ott van az északi határon, a kerületiek legalább annyira magukénak érzik a természetvédelmi területet.

Fontos megemlíteni a Rákos-patakot is, hiszen róla kapta Rákosmente és a városrészei a nevüket. A patakban egészen a 20. század elejéig éltek rákok, de bővelkedett angolnában és egyéb halakban is. A kerület egyébként három vízfolyás vízgyűjtő területének találkozásánál fekszik, így a Rákos-patak mellett a Szilas-patak és a Gyáli-patak vízgyűjtője is itt van, emellett pedig még 13 forrást is találunk.

A tömegközlekedése mára elég jól kiépült, persze a belvárosba azért még így sem ússzuk meg átszállás nélkül a bejutást, de az Örsig vagy a Kökiig eljuthatunk akár egy busszal. Rákoskeresztúrról (amit mindenki Elágnak hív) többek között a 67-es, a 97E, a 161-es és a 261E buszokkal juthatunk be az Örs vezér terére, míg Rákosligetről és Rákoscsaba-Újtelepről a 176E és a 276E járatokkal, a menetidő pedig nagyjából 20-35 perc között mozog. Kőbánya-Kispest a 68-as, a 98-as és a 202E járatokkal érhető el. A buszok mellett vonattal is bejuthatunk a városba: átrobog a kerületen a Budapest–Hatvan- és a Budapest–Szolnok-vonalon járó vonat is. Ez az egyetlen olyan kerület, ahol a BKV sosem üzemeltetett kötöttpályás járművet, tehát itt nem volt sem metró, sem villamos, sem HÉV.

Történet

Bár a XVII. kerület története hivatalosan 1950. január 1-jével kezdődik, amikor hozzácsatolták Nagy-Budapesthez, vannak olyan városrészei, amelyeket már a 13. században is említettek. A mai 9 városrész (Akadémiaújtelep, Madárdomb, Rákoscsaba, Rákoscsaba-Újtelep, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákoskert, Rákosliget és Régiakadémiatelep) közül Rákoscsaba és Rákoskeresztúr a legrégebb óta fennállók. Rákoscsabát 1067-ben említik először (a százdi apátság alapítólevelében), mint Chabaracusa (Csaba Rákosa), a kora középkortól már Csabarákos néven beszéltek róla. Mindennél persze jóval izgalmasabb, hogy honnan jön a városrész neve: 

a népvándorláskor a hunok egy kis csoportja Rákoscsaba területén húzta meg magát, így ennek emlékére vezetőjük, Attila király fia, Csaba királyfi után nevezték el.

Rákoscsaba lakossága a Rákóczi-szabadságharcban is részt vett, II. Rákóczi Ferenc oldalán, a fejedelem ekkor egy éjszakát el is töltött a faluban 1705 júliusában. A környékhez kapcsolódó hírességek között Jókai Mórt is megtaláljuk, aki a Rákoscsabai Főplébániatemplomban kötött házasságot Laborfalvi Rózával.

Rákoskeresztúr már a 13. században is létezett, sőt hozzátartozott a többi kerületrész is, amelyek 1950-ben tőle nyerték el függetlenségüket. A török időket már nem vészelte olyan jól át, mint Rákoscsaba, úgyhogy a kipusztult faluba Aszód környékéről telepítettek szlovákokat, később a svábok is megérkeztek, úgyhogy megszületett itt Tótfalu és Németfalu. A falusi élet végét a nagy lakótelep-építési hullám jelentette: az 1970-es években kezdték el a rákoskeresztúri panelházak építését, ehhez pedig több mint ezer régi házat bontottak le. 

Rákoskeresztúr egy része Vigyázó Sándor tulajdonban volt, aki végrendeletében a területet a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, amely az 1930-as években felparcellázta és egy családi házas részt hozott létre, a Régiakadémiatelepet. Rákoshegy pedig a maga korában még egy nyaralótelep volt, úgyhogy aki mostanában sétál arra, felfedezhet jó néhány polgári villát. 
 
A kerület olyan hírességek otthona volt, mint Bartók Béla, aki 1911 és 1920 között Rákoshegyen élt, de Gózon Gyula, Derkovits Gyula, Erdős Renée és Gregor József is Rákosmentén élt. Bár az 50-es években a kerület még a falusias arcát mutatta, a 70-es években elindult a változás és a modernizáció útján – bár a mai napig Rákosmentén van a legtöbb földút Budapesten. A Rákoskeresztúri lakótelep elkészültével és a rendszerváltással egyre többen költöztek a kertvárosi területre, amelynek egyetlen hátulütője, hogy a korábbi zöld- vagy mezőgazdasági területeken lakóparkok és családi házak épültek. 

Látnivalók

Ami a műemlékeket és a védett épületeket illeti, nem dúskál bennük a kerület, de azért találni itt is olyan részeket, ahol érdekes házakban és még egy szép parkban is gyönyörködhetünk. Ilyen az árnyas fákkal és piknikezőhelyekkel teli Népkert, ahol Budapest első Trianon-emlékműve is van, de érdemes egy sétát tenni a Vida-dombra is, ahonnan elég jó panoráma nyílik a Merzse-mocsárra és a Ferihegyi repülőtér területére. És ha már Rákoskerten kalandoztok, akkor a Rákoskert sugárutat se hagyjátok ki, mert itt rendezett sorokba ültetett platánok között mehettek végig, ami elég különleges hangulatot ad a környéknek. Rákoskerten épül a Makovecz Imre által tervezett Mennybemenetel-templom, ami érdekes látnivalója lesz a környéknek.

A Pesti úton áll az 1760-ban, barokk stílusban épült Podmaniczky–Vigyázó-kastély, amelyet Bojanovszky Sándor tábornok, Podmaniczky Erzsébet férje építtetett. Róluk azt érdemes tudni, hogy ők voltak az elsők Magyarországon, akik megpróbáltak burgonyát termeszteni (a 18. században). A kastélynak az 1838-as árvíz idején is fontos szerep jutott: Podmaniczky János szálláshelyet adott a menekülőknek.

A Rákoscsaba-Újtelepi Árpád-házi Szent Erzsébet-plébániatemplom szerintünk nemcsak a kerület, de Budapest egyik legszebb temploma. Az épület 1939-re készült el Fábián Gáspár tervei alapján, lett volna mellette egy torony is, de az végül nem épült fel. 1956. november 4-én egy bevonuló szovjet tank szétlőtte a főbejáratát, ezért egy új, terméskőből épült homlokzatot kapott, a 15 méteres harangtornyot pedig 1967-ben építették hozzá.

A kerület egyik ikonikus épülete a „süllyedő kastély”, vagyis a mocsaras, süppedő talajon álló Bogáti-Hajdú-villa, ami a Loire-völgyiekhez hasonlóan lábakra épült. A 19. századi kastélyt Bogáti-Hajdú Imre táblabíró emeltette romantikus, neogótikus stílusban, ami a karbantartás hiánya miatt ma már sajnos siralmas állapotban van.

Gasztronómia

Bár a XVII. kerület alapvetően egy csendes, madárcsicsergős és nyugodt kertvárosi vidék, nem hemzseg a különleges kulináris élvezeteket kínáló gasztrohelyektől, de azért itt is találni remek ételeket kínáló helyeket. Vagyis ha valami finomat szeretnénk enni, nem kell elhagyni a kerületet. Na de nézzük, miből főzhetünk! Kezdjük rögtön a folyékony kenyérrel, a sörrel. Ahogy mi is megírtuk, a lakóházból lett élelmiszerüzletből lett söröző (valamint sörszaküzlet), a Rákosmenti Serház a kerület legkedvesebb beülős helye, ahol a jászapáti Guri Sörfőzde söreit kóstolhatjuk, de biztos, ami biztos, cider is van csapon. 

A Törzshely egy hangulatos, kifejezetten erős és házias konyhával bíró hely, ami több funkciót is gond nélkül ellát: ha akarom, pékség, ha akarom, étterem, ha akarom, pizzéria, ha akarom, kávézó. Sőt, esténként egy ital mellett is üldögélhet itt az ember, ráadásul nemcsak bent, hanem a szabad ég alatt is, ha az időjárás engedi. Talán ennyiből is világos, miért is hívják Törzshelynek a környékbeliek egyik nagy kedvencét. Hát mert törzshely!

Ha már említettük a pizzát, nem hagyhatjuk szó nélkül az idén nyáron megnyitott és autentikus nápolyi pizzát kínáló Toro Rosso Pizzát. Bár a hely mini, ezért leülni nem lehet, csak rendelni vagy elvitelre kérni, azért ez senkit ne tartson vissza, mert amit elé tesznek, az a legjobb pizzák egyike. Az olasz ételfajta rajongóinak kihagyhatatlan a Ferihegyi út mentén található helyecske, ami rövidesen konkurenciát is kap, mert egy másik nápolyi pizzéria, az Olasz meló is megnyit a közeljövőben. És ha már nyitás: a városszerte népszerű, Sovány Vigasz nevű mindenmentes cukrászda a Városmajor és a XIII. kerület után itt, a XVII. kerületi Borsó utcában nyitja meg új üzletét.

Azért persze most is van közkedvelt és nagyon finom, cukros és mentes süteményeket egyaránt kínáló cukrászda a kerületben, méghozzá az Uszoda utcai Violetta, aminek állítólag isteni az olaszos szellemben készített fagylaltja. Végezetül ne feledkezzünk meg azokról a polgártársainkról sem, akik az egyszerre gyors és finom ételeket, vagyis a street foodokat kedvelik. Az ő helyük a kerületben a Tasty gyros and more, ahol a gírosz mellett burgerek kaphatók, de az sem vetődik árnyékra, aki valami frissensültre vágyik.

Szórakozás

Ismételve önmagunkat, a kertvárosias XVII. kerületről elmondható az a szomorú tény: bár egykor több is volt, manapság és már hosszú ideje egyetlen mozi sincs a kerületben, így ha filmet nézne az ember, azt otthon teheti meg, vagy egy másik kerületben. Érdekesség, hogy mégis van egy „mozi” a kerületben: a Maros mozi nevében még őrzi a régi emlékeket, de ma már közösségi térként ismert. Nyugodtan nevezhetjük nagy túlélőnek – köszönhetően a kerület kultúrakedvelő civiljeinek. Az épület egykor egy nagyon szép szecessziós ház volt, amit többször átalakítottak és felújítottak, így lassan, de biztosan el is vesztette szecessziós arculatát.

Több mint 100 évvel ezelőtt hotelnek épült, alsó részében egy kávéház üzemelt, ahol időnként vetítéseket is tartottak. Később községháza lett belőle, ami arra jó volt, hogy a vetítések állandóvá váljanak, ekkor született meg a Maros mozi. Története során voltak jobb és rosszabb évtizedei, de a lényeg ugyanaz maradt: ez volt a kerület első számú mozija, amíg 1992 környékén ez is bezárt. Az egyre jobban lerobbanó épületet végül helyi lokálpatrióta civilek vették kezelésbe 2009-ben, és szobáról szobára haladva felújították, majd 2010 tavaszán rendezvényhelyszínként nyitott újra, ahol a mai napig kulturális programokat és filmvetítéseket is tartanak.

Színházak tekintetében a kerület jobban áll, mert két kisebb társulat is működik itt. A rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínház az ifjabb, még csak a 25. évadát tapossa, a 90-es évek legvégén alakult. Bár van saját épülete (jelenleg felújítás alatt, várhatóan 2024-re készül el), fellépnek más helyeken is, és nemcsak a XVII. kerületben, hanem a XV.-ben, a XVIII.-ban és az agglomeráció jó néhány településén is. Ezzel szemben az 1970-ben alapított, de gyökereit tekintve az 1960-as évek közepéig visszakövethető Ascher Oszkár Színház ízig-vérig XVII. kerületi, a Rákoskerti Művelődési Házban működnek. A színház alapítója egy igazi lokálpatrióta, a 2005-ben elhunyt Csetényi Anikó pedagógus-író, aki a kerület egyik fontos alakja volt.

Mindenképpen említést érdemel a kerületben 2006 óta létező Rákoshegyi Bartók Zeneház, ami alapítványként működve komoly- és népzenei koncerteknek, zenés színdaraboknak ad otthont, de két állandó kiállítása is van, az egyik a névadó örökségével, a másik pedig Petrovics Emil munkásságával foglalkozik. A csodálatos Erdős Renée Ház is fontos kiállítóhelye a kerületnek. Az írónővel foglalkozó állandó tárlat mellett találunk itt helytörténeti és néprajzi kiállítást, kőtárat, valamint a közeli Merzse-mocsár élővilágával foglalkozó bemutatót is. 

A XVII. kerület az itt élt képzőművészeinek hagyatékával is dicséretesen foglalkozik. Laborcz Ferenc szobrászművész egykori lakóhelyén, ahol a műterme is volt, ma Emlékház működik. Lánya, a szintén szobrász és ötvös Flóra, valamint annak férje, az ugyancsak szobrász Benedek József a saját házuk mellett építettek fel egy kiállítótermet (B. L. Terem), ahol kortárs képzőművészeknek van lehetőségük bemutatkozni, de természetesen itt is ápolják Laborcz Ferenc emlékét, akinek az Erdős Renée Házban is látható szobra. 2003 óta működik a Csekovszky Árpád keramikus-szobrász művészetét ápoló Kiállítóház, amit az alkotó egykori műtermében alakítottak ki.

Végül, de nem utolsósorban tegyünk említést a kerület közművelődési intézményeiről, melyből több is van: a Vigyázó Sándor Művelődési Központ fogja össze mindet, melyek között ott találjuk a már említett Rákoskerti Művelődési Házat és Erdős Renée Házat, a Rákoshegyi Közösségi Házat, továbbá a rákoscsabai CsabaHázat meg a Csekovszky Árpád Művelődési Házat (Csekóházat), ami Budapest legrégebb óta (több mint 100 éve) folyamatosan működő közművelődési intézménye. Hiába csendes, kertvárosi környék, van, amiben a XVII. kerület a bajnok!