Ha a magyar Bauhaus legjava után kutatnánk, tudjuk hova kell menni: a Pasaréti út és az Ördög-árok közelében fekszik egy kicsi, egyirányú, aranyos nevű utca, a Napraforgó. 150 méternél alig hosszabb, két oldalán mégis a magyar építészet legkülönösebb villaépületei láthatók. A villatelep 1931-ben épült, mely sajátos paradoxon kifejeződése. Míg a 19. század végének Arts&Crafts mozgalma a középkori, manufakturális gyártást kívánta visszahozni, addig a Bauhaus a tipizálást, az előre gyárthatóságot feltételezte. Bizonyos szempontból nemcsak az utca, hanem a tágabb környezet, Pasarét is kísérleti telepnek számít. Miután a Napraforgó utcai telep elkészült, számos újszerű villaépület töltötte meg a környéket. A kísérleti lakótelep alapötletét a stuttgarti Werkbund lakótelepe, a Weißenhofsiedlung adta, így a magyar építészek – többek között Molnár Farkas, Breuer Marcell és Fischer József – mindent megtettek, hogy felépíthessenek egy hasonló, kísérleti „lakótelepet”.
A kis pasaréti utcában 22 épület kapott helyet összesen alig egy hektáron. Egy ház kivételével mindegyik ház egyemeletes. Az építészek a fényhez vagy friss levegőhöz jutás elvét alkalmazták, és az utca neve is szimbolikus, ugyanis a modern házak hatalmas ablakai a Nap sugarait várják, bárhonnan is jöjjön az. A környék azért is különleges, mert ellentétben a mai villákkal, nem túlépített, magas kőkerítések mögé rejtőző, tájidegen épületek lettek ide felhúzva, hanem egymásra is figyelő, kertekkel körülvett, szorosan egymás mellé épített, mégsem egymást elnyomó alkotások. Amit itt látunk, az a valóban világszínvonalú, két világháború közötti magyar építészet terméke, amit egyébként nemcsak a turistáknak ajánlatos megcsodálni, hanem nekünk magyaroknak is beleférhet alkalomadtán egy séta ebben a nyugodt kis utcában.
Még több érdekességet tudhattok meg a környékről A pasaréti kísérleti villatelep szépségei és tragédiái című podcastadásunkat meghallgatva.
